A rovat kizárólagos támogatója
Minden mozgalom megsínyli, ha egy hangadó alakja szakít az irányzat dogmáival. Így tett a 41 éves Paul Kingsnorth, aki arra a következtetésre jutott, évtizedekkel ezelőtt elhagytuk azt a pontot, amikor menthető lett volna világunk. Civilizációnk mai rendjének összeomlása elkerülhetetlen.
A New York Times újságírója a környezetvédőket összehozó Dark Mountain Project szabadtéri fesztiválon kereste fel a kétgyermekes Kingsnorth-t, aki a rendezvény alapítója és aki szerint az “emberi masina” olyan méretűvé nőtt, hogy az összeomlás nem kérdéses – csak idő kérdése, hogy bekövetkezzen. Ez a rezignált belenyugvás és kiábrándult lemondás szöges ellentétben áll a zöld mozgalom elveivel, mely a tevékeny változtatást tűzte ki, az ökológiai értékek mentésén és az emberi környezetpusztítás csökkentésén munkálkodik, mindig azt vallva, van még mit tenni, van még kit meggyőzni arról, nem késő változtatni fogyasztási szokásain.
Klímaharc vagy klímanihilizmus
A Dark Mountain Project tábor olyan elméket gyűjtött össze, akik borúsan kárognak az emberiség “ökoirtása” felett és legszívesebben a technológiai civilizáció minden előnyét és szolgáltatását eltörölnék. Kingsnorth úgy érzi, felelősségünk szembe nézni azzal, hogy a világ, ahogy ismertük, véget ér, elmúlik. A fajpusztulás és az ökoszisztémák károsodása miatt búcsút kell mondani neki. Ez tehát egy gyászoló közösség. Nagy elmozdulás ez attól az iránytól, amit Kingsnorth a Real England című könyv szerzőjeként képviselt. A globalizáció angol tájra, agráriumra és kistermelőkre gyakorolt káros, uniformizáló hatását ecsetelő kötet roppant felkapott lett, a Canterbury érsek és az akkortájt ellenzéki David Cameron is emlegette beszédében.
Mire befutott zöld aktivistaként, az összegyűjtött adatokból Kingsnorth rájött, hogy “elkéstünk”. Nem lehet mit tenni, nagy összeomlás van küszöbön. A károk olyan nagyok, hogy a folyamat visszafordíthatatlan. A biológusok előtt nem ismeretlen a “tömeges fajpusztulás” fogalma. Szerintük ez történik most, s olyan mértékű pusztulásban van kibontakozóban, melyre mindössze öt alkalommal volt példa a földi élet 3,5 milliárd éves történetében. Az ökológiai összeomlás esélye tehát nem légből kapott idea.
Kingsnorth lelkiismereti válságba érkezett: nem erőltetheti a hurráoptimizmust, mondván szorgoskodjunk csak, és ezzel megmenthetjük a Földet. Úgy érezte, az egyetlen fair közlési mód az, ha tudatja mindenkivel: életvitelünknek (és nekünk – legalábbis a 7 milliárd fős emberiség nem kis részének) befellegzett. S az éghajlatváltozás megállíthatatlan. Írt hát egy pamfletet Uncivilization címmel, mely teljesen elvetette a technológiai és gazdasági fejlődés vívmányait. Úgy érzi, könyve afféle felszabadítást végzett a zöldek köreiben. Most már megengedett pesszimistának lenni. Eddig tabunak számított. Ebből az irományból nőtt ki a Dark Mountain fesztivál. Az első rendezvényen négyszázan vettek részt, köztük olyan köztudottan ökotudatos üzletemberek, mint Doug Tompkins, a North Face divatmárka alapítója és felesége, Kristine Tompkins, a Patagonia (az úgynevezett B-Corp vállalatok egyik legisemertebbike) egykori vezérigazgatója. (Kingsnorth és családja két hónapig vendégeskedett a házaspár chilei farmján.) Kingsnorth nem hisz már abban, hogy a biotechnológia, a második generációs bioetanolok vagy egyéb technológiák segíthetnek megmenteni a Földet és rajta bennünket.
Hogyan reagáltak az “áruló” és csapata új nézeteire egykori zöld hívei?
A New York Times kérdésére Naomi Klein, a nálunk is megjelent márkaellenes No Logo című könyv szerzője pozitív fejleménynek látja, hogy a Dark Mountain erdei táborában az emberek szabadon beszélhetnek jövőnkkel kapcsolatos félelmeikről és a bioszférával kapcsolatos bánataikról. Ugyanakkor még ő is hangsúlyozza, hogy a negatív érzésekkel való szembenézésből ismét aktivizmussal kell kiszállnunk, világjobbító ténykedéssel kell felülemelkednünk rajta. Kingsnorth erre már csak legyintene. Kritikusai előtt azzal védi magát, hogy ő mindössze a hamis reményekkel szakított. Ön szerint igaza van?
Kingsnorth és felesége a két csemetéjükkel nemrég Írországba költöztek, ahol nemcsak saját maguk termelik meg az élelmüket, de otthon taníttatják gyerekeiket, hogy olyan képességeket, készségeket sajátítsanak el, melyekre szükségük lehet egy melegebb éghajlatú világban. Vagyis nem süllyedt a zöld filozófus teljes apátiába. A hangzatos pesszimizmus ellenére családja körében továbbra is olyan életvitelt és tanítást folytat (önellátó gazdálkodás, ökológiai lábnyom csökkentése), amit egykor társadalmi szinten szorgalmazott.
Átlépett küszöbök
2007-ben James Hansen, a NASA klimatológusa kijelentette, az üvegházgázok légköri koncentrációját 350 ppm (parts per million) szintjén kellene tartani ahhoz, hogy ne következzenek be a globális felmelegedés legszélsőségesebb kihatásai. A baj csak az, hogy akkor már túlléptük a 380-as szintet is, most pedig 400-nál tartunk.
A 21. század első tíz esztendeje a legmelegebb évtized lett a meteorológiai mérések történetében.
2011-ben olyan mértékben csökkent az Északi-sarki jégállomány, hogy arra évszázadok óta nem volt példa.
