Hazánkban a széndioxid-kibocsátás kb. feléért felelősek az épületek. Nem szabadna olyan felújításokat támogatni, amik csak 20-40% energia megtakarítást eredményeznek, hanem ki kellene várni, amíg a mélyfelújításba bele lehet kezdeni. Megérné!
Az ENSZ Kormányközi Klímavédelmi Testülete a múlt héten nyilvánosságra hozta a 2048 oldalnyi szakmai anyagot, amik az április 13-án Berlinben közzétett fő üzeneteket alátámasztják és részletesen kifejtik. A 3 kötetes jelentés 3. része rámutatott, hogy az éghajlatváltozásért felelős szennyezők kibocsátása soha nem mért szintre nőtt és tovább gyorsul, a csökkentésükre tett eddigi erőfeszítések ellenére.
Ennek ellenére a panel megállapította, hogy még meg lehet állítani a melegedést a tudósok által veszélyesnek ítélt 2 fok alatt, és ehhez sokféle technológia és egyéb mérsékléssel kapcsolatos cselekvési lehetőség áll rendelkezésre. Azonban azt is megállapították, hogy csakis radikális technológiai és társadalmi változások tudnak erre reális esélyt biztosítani. Ahhoz, hogy a 2 fokos globális összmelegedést valószínűleg ne lépjük túl, a mostanihoz képest 40-70% kal alacsonyabb CO2 kibocsátást kell elérni az évszázad közepére, valamint a végére ezeket közel nullára kell leszorítani. Ezt sokféle megoldás őtvőzésével lehet csak elérni, amik között az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások, az életmódváltás, és intézményi változások együttesen fontos szerephez fognak jutni. Ezek jelentős költséggel járnak majd, de összességében nem fogják a gazdasági fejlődést észrevehetően befolyásolni: a 2 fokon tetőző melegedés elérése sem fogja jobban lassítani az évente 1,6 és 3% között előrejelzett éves gazdasági növekedést, mint 0,06 százalékpont.
A múlt héten nyilvánosságra hozott szakmai anyag 15 fejezete és 3 függeléke áttekinti az éghajlatváltozás mérséklésének gazdasági és etikai kereteit, a vizsgált 1200 integrált forgatókönyv tanulságait, a kibocsátáscsökkentési lehetőségeket gazdasági szektorokra bontva részletesen, valamint az ezeket előmozdító helyi, nemzeti és nemzetközi politikai és szakpolitikai intézkedési lehetőségeket.
A 15 fejezet egyike az épületekkel kapcsolatos kibocsátáscsökkentési lehetőségeket elemzi, amelyet 20 ország 23 szakértője írt, Dr. Ürge-Vorsatz Diana (a Kormányközi Klímavédelmi Testület IPCC vezető szakértője, a Közép-Európai Egyetem Fenntartható Energia- és Klímapolitikai Központjának igazgatója), és a brazil Oswaldo Luconnak vezetésével.
A fejezet megállapítja, hogy az épületekkel kapcsolatos energiafelhasználás jelentős mértékben járul hozzá az éghajlatváltozáshoz: a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből eredő széndioxid negyede, más üvegházgázoknak pedig kb. harmada (pl. a szálló fekete por, fluortartalmú gázok) származik innen, hiszen a világon megtermelt áram fele és az elfogyasztott energia harmada kerül az épületekben felhasználásra. Rááadásul ez a fogyasztás az évszázad közepére a két- vagy akár háromszorosára fog növekedni, ha nem teszünk komoly lépéseket. Magyarországon ezek az értékek még nagyobbak: a széndioxid-kibocsátás kb. feléért felelősek az épületek. Ugyanakkor ebből a szektorból származik a mérséklési lehetőségek jelentős része is. „Kevés olyan terület van, ahol az energiafelhasználásnak akár 95%-át is meg lehet takarítani ugyanolyan, sőt, sokszor emeltebb szintű szolgáltatások biztosítása mellett. A múlt héten pl. meglátogattam egy olyan iskolát Aachenben, ahol egy felújítás eredményeképp egy-huszadára csökkent a fűtésre használt energia, rááadásul a meleg időszakokban ennyiből a hűtésre is futja, valamint a diákok jobban tudnak tanulni, mert a folyamatosan frissített levegőben nem fáradnak el az óra végére” – hozott példát a lehetőségekre Dr. Ürge-Vorsatz. „A megtakarítási lehetőségek nemcsak nagyok, hanem sokszor önmagukban gazdaságosak. A jelentés egészében alig akad más intézkedés, ahol már eddig is kimutatottan negatív társadalmi összköltséggel, vagyis nettó haszonnal mérsékelték az éghajlatváltozást. Az épületekkel kapcsolatos energiahatékonyság viszont jelentős járulékos hasznokkal is jár. Eredményeképp csökken az energiaszegénység, kevesebb energiaforrást kell importálni, javul a levegőminőség és a közegészség, növekszik a termelékenység és versenyképesség, a kényelem és az ingatlanok értéke.”
Mi fán terem a belakatolási kockázat?
A hatalmas lehetőségekkel szemben viszont jelentős az úgynevezett „belakatolási kockázat” – aminek hangsúlyozására az ENSZ jelentés úttörőként több területen is nagy figyelmet szentelt. A belakatolási kockázat akkor lép fel, mikor hosszú élettartamú infrastruktúrát, pl. városrészeket, közlekedési rendszereket vagy épületeket, úgy fejlesztünk vagy újítunk fel, ami évtizedekig (akár évszázadokig) magas kibocsátást eredményez, pedig jelentősen klímakímélőbb alternatívák is lettek volna. Az épületekkel kapcsolatban Európában és Amerikában ez például úgy jelentkezik, hogy minden alkalommal, amikor egy épületet úgy újítunk fel, hogy nem használjuk ki a mélyfelújításban rejlő legnagyobb lehetőségeket, évtizedekig nem lesz lehetséges vagy gazdaságos a benne maradt energiamegtakarítási lehetőségekért visszamenni, és így sokkal többet fog az épület kibocsájtani, mint amilyen lecsökkentett szint szükséges lenne a melegedés 2 fokon valo maximalizálásához. A belakatolási kockázat kiküszöbölése alapvetően átírhatja sok ország épületenergetikai támogatás-rendszerét: nem szabadna olyan felújításokat támogatni, amik csak 20-40% energiáfogyasztáscsökkentést eredményeznek, hanem ki kell várni, amíg a mélyfelújításba bele lehet kezdeni. A fejezet azt is bebizonyítja, hogy a mélyfelújítás nem kerül fajlagosan többe, mint a hagyományos részfelújítás: eddigi többszáz ilyen felújítás költségadatai alapján az egységnyi megtakarított energia költségeinek alsó értékeiben nem találtak jelentős különbséget.
Az elemzés arra is rámutatott, hogy az eddigi talán legsikeresebb éghajlatvédelmi intézkedések is ebben a szektorból kerültek ki. Például a sokszor össztársadalmi nyereséggel járó, világszerte sok országban bevezetett épületenergetikai és elektromos készülékek energiahatékonysági szabványai révén bizonyos országokban már stabilizálódott, vagy akár csökkenésnek is indult, az épületek energiafelhasználása, a jólét növekedése ellenére is. Viszont innen is még nagyon jelentős további intézkedésekre van szükség, hogy a jelentés által lehetségesnek mutatott és a 2 fokhoz elengedhetetlen, az épületenergiafelhasználást felező szintet elérjük.
