Egy új tanulmány kimutatta, hogy az antarktiszi Larsen-B jégpad – amely 2002-ben részlegesen összeomlott – fennmaradt szekciója gyorsan gyengül, és valószínűleg még az évtized vége előtt végképp szétesik.
A NASA Sugárhajtási Laboratóriumának kutatója, Ala Khazendar vezette csapat feltárta, hogy a Larsen-B maradványa gyorsabban halad, egyre töredékesebbé válik és hatalmas repedések jelennek meg rajta. Két mellékgleccsere is sebesebben araszol és gyorsabban vékonyodik. Úgy vélik, mindezek a közelgő teljes szétesés figyelmeztető jelei. A kutatók szerint, míg mindez tudományos szempontból nagyon izgalmas, bolygónkéból már korántsem az, ugyanis a jégpad legalább 10 ezer évet élt túl.
A jégpadok az Antarktiszról az óceán felé haladó jégfolyamok kapuőrzői, nélkülük a gleccserjég gyorsabban érné el az óceánt, és gyorsítaná a globális tengerszint-emelkedés ütemét. A vizsgálat az első, amely átfogóan veszi szemügyre a Larsen-B maradványát és a bele érkező jégfolyamokat. A tanulmányt az Earth and Planetary Science Letters folyóirat közölte.
A csapat a jégfelszín emelkedéséről és a mélyben nyugvó alapkőzetről az Operation IceBridge misszió által begyűjtött adatokat használta fel. (A NASA eme projektje égisze alatt egy műszerekkel felszerelt repülőgép több éven át vizsgálja a régiót, precedens nélküli adatokat gyűjtve évről évre az Antarktisz gleccsereiről, jégpadjairól és jégtakaróiról.) Az áramlási sebességet érintő adatokat 1997 óta az űrben vizsgálódó radaroktól szerezték be.
Khazendar megjegyezte, a maradvány fennmaradó élettartamát érintő becslése ama valószínűsített forgatókönyvön alapszik, amely szerint a jégpad megfeneklési határvonala közelében kialakuló hatalmas, szélesedő hasadék végezetül teljes egészében szétreped majd. A szabadon lebegő maradvány több száz jéghegyre töredezik, ezek tovasodródnak, a gleccserek pedig gyorsan és akadálytalanul elérik a tengert. Az Antarktiszi-félsziget partján található Larsen-B-maradvány mintegy 1600 négyzetkilométer területű, legvastagabb pontján 500 méteres. Három nagyobb mellékgleccsere van, amelyet saját mellékfolyamai táplálnak a kontinens belseje felől.
A maradvány fő gleccserei a Leppard, a Flask és a Starbuck, a két utóbbi a Moby Dick karakterei után kapta nevét. Vaskosságuk és áramlási sebességük a 2002-es összeomlást követő első néhány évben alig változott, emiatt a kutatók stabilnak hitték őket. Az új vizsgálat viszont arról árulkodik, hogy a Leppard és a Flask 20-22 méterrel vékonyodott, és figyelemre méltóan felgyorsult a közbenső években. A Flask-gleccser leggyorsabban mozgó része 2012-re 36 százalékkal gyorsult, évente 700 métert tolódik előre. Gyorsulása – miközben maga a maradvány gyengül – csak előzetese lehet a később várható történéseknek, amikor is a jégtömb teljesen szétesik. A 2002-es összeomlást követően a szétesett rész mögött húzódó gleccserek sebessége nyolcszorosára nőtt. A harmadik és legkisebb folyam, a Starbuck alig változott, csatornája a többiekéhez képest szűk, és igen erősen az alapkőzeten horgonyzik, ami a kutatók szerint magyarázatot is ad viszonylagos stabilitására. Úgy vélik, a vizsgálat betekintést enged abba, hogyan reagálhatnak a klímaváltozásra a délebbre fekvő jégpadok.
