Gondban lehet az uniós vizsgálatok miatt a kormány, ha olyan finoman szólva is ellentmondásos elemzéssel igyekszik alátámasztani a paksi beruházást, mint a Rotschild bankház tanulmánya. Bármennyit is fizettek érte a mi zsebünkből, kidobott pénz volt.
Nem olyan jó a helyzet a Paks II. projekttel kapcsolatos brüsszeli vizsgálatok kapcsán, mint ahogy a fideszes propaganda állítja, és ezzel Orbánék teljesen tisztában vannak. Az eddig lezárult témákban nem voltak igazán kényes elemek, a műszaki, technológiai és klímahatási elemzéseknél előre látható volt, hogy nem lesznek gondok. A fűtőanyag esetében már igen, ott módosítani is kellett az eredeti szerződést, bekorlátozva a kizárólagos orosz szállítás lehetőségét. Ez azonban jelentéktelen ahhoz a kockázathoz képest, amelyet a tiltott állami támogatás gyanújáról és a versenyeztetés elmaradásáról szóló vizsgálatok jelentenek. Néhány hete kiderült, hogy mindkét ügyben tovább lép az Európai Bizottság, mivel jogosnak tartja a jogsértési aggodalmakat: két hónapot adott Orbánéknak arra, hogy válaszoljanak a felmerülő kételyekre.
Nem lesz könnyű meggyőző érvekkel előállni, mert mindkét esetben maga a magyar kormány adta a muníciót az esetleges elmarasztaláshoz.
Képviselői többször is utaltak arra, hogy a majdani áramköltségeket a magyar állam által a beruházáshoz igényelt potom tízmilliárd eurós orosz hitel nem fogja közvetlenül terhelni, ami önmagában felveti a tiltott ártámogatás gyanúját. A kivitelezői tendereztetés elmaradásának magyarázata – miszerint a projekt államközi szerződésen alapul – pedig felettébb kérdéses, mivel a szerződést kifejezetten erre az ügyletre kötötték, egyértelműen az uniós szabályokat próbálva kicselezni.
Nyilvánvalóan a magasabb szintre emelt és nem túl jól álló vizsgálatok indokolhatták, hogy Orbánék új „aduval” álljanak elő: előhúzták a kalapból a Rotschild bankház energetikai ügyekkel foglalkozó részlegének tanulmányát. A bizonyítási igyekezet azonban olyan szánalmasra sikerült, hogy akár öngólnak is minősíthető: annyi benne az ellentmondás, hogy nem erősíti, inkább gyengíti a kormány pozícióját a vitás ügyekben.
Mindjárt felmerül a logikus kérdés, miért csak most, két évvel a szerződéskötés után állnak elő a Paks II projekt indokoltságát alátámasztó tanulmánnyal? Az első pillanattól kezdve a legnagyobb gond az volt a beruházással, hogy hiányoztak a megalapozottságát bizonyító szakértői elemzések. A kormány ezek helyett egy 2009-es parlamenti anyagra hivatkozott, amely azonban éppen ilyen előkészítő munkákat irányzott elő, és megtérülési kalkulációkat nem tartalmazott.
Később aztán kiderült, hogy két gazdasági-pénzügyi elemzés is készült, ezek azonban pont az ellenkezőjét mutatták ki, mint amivel Orbánék érveltek: az új blokkok csak a jelenleginél minimum kétszer magasabb áramár mellett működhetnek rentábilisan. Nem véletlen, hogy ezeket az anyagokat a kormány inkább eltitkolta, mert aligha támasztották volna alá a „Paks=olcsó áram”, és „megvédjük a rezsicsökkentést” jelszavakat.
A hazai és brüsszeli energetikai szakértők azonban tisztában vannak a realitásokkal, így azzal, hogy a már megismert költségek mellett is drasztikus árampiaci áremelkedés kell ahhoz, hogy ne kelljen állami támogatás az új blokkok legalább nullszaldós működéséhez. Orbánéknak viszont kellett valaki, aki őket támogatja az ügyben, és jobb híján a Rotschildhoz fordultak. Ahhoz a céghez, amellyel még 2012-ben kötöttek tanácsadói szerződést, és amely részt vett a Roszatommal folytatott tárgyalásokon is, azaz minden szempontból érdekelt a projekt sikerében.
Elfogulatlanságról tehát eleve szó sincs, arról az apróságról nem is beszélve, hogy a régiós elemzésekkel foglalkozó csoportot Orbánék egy volt államtitkára vezeti. Nem lehetett kérdéses, mi lesz a „szakértői” vélemény, az viszont enyhén szólva ciki, hogy a kormány csak ezt tudja maga mellett felsorakoztatni. Maga a százoldalas elemzés szakmai szempontból nehezen értékelhető, nem véletlen, hogy a Rotschild bankházat nem jegyzik a neves energetikai szakértői műhelyek között.
Paks – óriási reklámkeret
Az anyag kínosan törekszik arra, hogy jórészt más tanulmányokból vett adatokra hivatkozva igyekezzen Paks II megtérülését bizonygatni, és szót sem ejt olyan tényezőkről, amelyek ezt megkérdőjeleznék. Érdekes módon idézi a magas paksi költségeket prognosztizáló elemzéseket, melyek szerint a jelenlegi áramár duplájánál térül meg a beruházás. Ezt azzal kompenzálja, hogy ilyen mértékű áremelkedést reálisnak lát az európai árampiacon, ami szöges ellentétben áll minden más hosszútávú szakértői elemzéssel.
Emellett szögesen ellentmond Orbánék fő érvének is, hogy a rezsicsökkentés garanciája az olcsó paksi áram lesz.
Ez az állítás persze nettó hülyeség, mert egy másfél évtized múlva előálló helyzetet von össze egy jelenlegi, pillanatnyi kampányfogással, ezzel együtt önleleplező, hogy egy általuk megrendelt és az adófizetők pénzéből vett anyag is lényegében cáfolja a fideszes propagandát. Alighanem ezt próbálja leplezni, hogy a Rotschild tanulmány a paksi kormánybiztos árprognózisát is említi, nem bíbelődve annak szakmai boncolgatásával.
Az alaphelyzet maradt a régi: a kormány kitart az összességében 8-10 ezer milliárdos beruházás mellett, a nyitott kérdések változatlanok, az uniós vizsgálati témákon túl az energetikai rendszerekhez való kapcsolódás problémái, a hűtés kérdőjelei, a használt fűtőanyag tárolásának ügye stb., valamint az a tény, hogy továbbra is titkos minden fontosabb, normális helyeken vitathatatlanul közérdekűnek számító információ.
Lengyel L. László írása a 168ora.hu-n jelent meg.
