A tervezett új atomblokkok orosz tervei már a Paks II Zrt. jogszabályi megfelelést mérő előszűrőjén elakadnak – derül ki Fichtinger Gyula, az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) főigazgatója Népszavának adott nyilatkozatából.
A Duna hűtőképessége a paksi atomblokkok esetében – az ezzel kapcsolatos nyári zavarok ellenére – tényleg csak környezetvédelmi kérdés lenne – amint azt tájékoztatóján állította – és semmi köze az OAH szakterületének számító nukleáris biztonsághoz?
Ezt a kérdést a tervezett, 5.-6. számú blokk kapcsán a már kiadott környezetvédelmi engedély vizsgálta. Az eljárásban mi társhatóságként vettünk részt. Az anyagban a következő 90 évre 2,5-3 fokos átlagos levegőhőmérséklet-emelkedést jeleztek előre. Ez szerintem nem okoz olyan nyári vízmelegedést, ami veszélyeztetné az új blokkok hűtését. De meglátjuk: a környezetvédelmi engedély megadta a kereteket. Így például azt, hogy a Dunát az erőműből távozó melegvíz meghatározott környezetén kívül soha, egyetlen ponton se melegítheti fel 30 fok fölé. Az ennek biztosításához szükséges műszaki megoldások bemutatását a létesítési engedélykérelemtől remélünk, amit továbbra is várunk az állami Paks II Zrt.-től. Ennek elbírálásában pedig a környezetvédelmi szerv vesz részt társhatóságként. A szabályok szerint a folyó 25 fokos hőmérséklete felett az erőműnek már naponta mérnie kell. Ha a hőmérséklet közelíti a 30 fokot, visszafoghatják a termelését, ami értelemszerűen csökkenti a hűtési igényt. 30 fokon, vagy afelett viszont már kötelességük adott mértékben visszaterhelni. Ennek köszönhetően most nyáron a határt megközelítettük bár, de nem léptük át. Igaz, ennek érdekében az atomerőmű hét alkalommal mérsékelte termelését. Majd egy kisebb esemény miatt az egyik blokkot teljesen le kellett állítani, ami voltaképp megoldotta a gondot, hisz így leesett a fennmaradó három blokk hűtési igénye. Kétségkívül ismert a globális felmelegedés jelensége, de szerintem ez azért tartósan 30 fokos nyári Duna-hőmérséklettel hosszú távon se fenyeget. Persze, ha mégis így alakulna, nem lehetne mit tenni, arra az időszakra le kellene állítani a blokkokat. Ugyanakkor számos megoldás létezik a Dunába érkező melegvíz hőmérsékletének csökkentésére, például a karbantartás és üzemanyagcsere időzítésével, hűtőtoronnyal, hűtőtóban, hőcserélőkkel vagy épp esőztető rendszerekkel. De várjuk meg, mivel hozakodik elő a tervező. Ezért sem gondolom, hogy a nyári események miatt felül kéne vizsgálni az 5.-6. blokkra kiadott környezetvédelmi engedélyt.
És hogy áll a vízszint, illetve -hozam kérdése?
A Duna vízszintjének és -hozamának problémájával már a jelenlegi blokkok építésekor szembesültek. A várt szintet eredetileg az elmúlt száz év legalacsonyabb vízállásához szabták, ám ez a rekord rögtön az első blokk átadása után, 1983-ban megdőlt. Ezután mélyítették a hidegvíz-csatorna medrét, lejjebb vitték a belépőpontot. Helyesen, hisz a vízszint azóta már vagy tíz alkalommal állított be újabb negatív csúcsot. Az 5.-6. blokknál e tekintetben is 100 ezer éves valószínűséget kell alapul venni, vélhetőleg még mélyebb mederrel és belépési ponttal. De tartom magam ahhoz, hogy mindez nem érinti a nukleáris biztonságot. Az OAH-nak az a fontos, hogy az erőmű nukleáris berendezései mindenféle – így vízügyi – körülmények is között stabilak maradjanak, ne melegedjenek túl. Mint vázoltam, a Duna hőfokának emelkedése legfeljebb a termelésre gyakorol kedvezőtlen fizikai és jogi hatást. A nukleáris biztonság fenntartásához másodpercenként 10 köbméter vízre van szükség, akár szélsőséges esetben, 0 termelés mellett is. Eközben a hozam a legalacsonyabb vízállás esetén is másodpercenként 800 köbméter. A blokkok – akár a Duna-hőmérséklet miatti – fel-leszabályozása szintén nem sérti a nukleáris biztonságot. Minden ilyen egység esetén adott az az érték, ahányszor a teljesítmény módosítható. Ha ez a terveknél sűrűbben következik be, hamarabb éri el élettartama végét, de ez megint csak nem érinti a biztonságot.
Mi a véleménye a nukleáris biztonság szempontjából Aszódi Attila Paks 2-ügyi államtitkár felmentéséről?
A kormányzati szereplők kijelölésével kapcsolatban az OAH-nak nincs semmilyen feladata vagy hatásköre, a személyük és tevékenységük nem köthető a nukleáris biztonsághoz. Ennek felelőssége teljes egészében az engedélyest, azaz jelen esetben a Paks II Zrt.-t terheli.
Hol tart az említett létesítési engedély?
Nem tudom. Mi várjuk, hisz bármikor felkészültnek kell lennünk annak befogadására és feldolgozására. Mindazonáltal a Paks II. Zrt. erre az évre se jelezte előre az anyag benyújtását. A korábbi elképzelések tükrében legalábbis több hónapos késés látható. Csakúgy, mint Finnországban, ahol hozzánk hasonlóan az orosz állami Roszatom a kivitelező és ahol, bár hozzánk képest kissé előrébb tartanak, hasonló csúszásokról érkeznek hírek. Ennek kapcsán szorosan együttműködünk a finn társhatósággal, amiként a Paks II Zrt. is az ottani céggel. Habár akad eltérés a két ország között az engedélyeztetés menetében – mondhatni a „vas” mindenütt egyforma, de a biztonság igazolásának menete mutat különbségeket -, mindkét ország EU-tagállam. Ilyenformán az engedélykérőkre vonatkozó magyar törvények teljes mértékben magukba foglalják úgy az uniós szabályokat, mint az irányelveket és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség előírásait. A finn hatóság már kapott fajsúlyos, a nukleáris biztonsággal kapcsolatos dokumentumokat, amiket javításra visszaküldött. A Paks 2-es fejlesztés kapcsán jelentős csúszást okozott a brüsszeli hozzájárulások megszerzése. Most viszont – talán az eltelt rövid idő okán – az orosz félen sem látszik, hogy mindenben levonta volna kedvezőtlen finnországi tapasztalatai következtetéseit. A Paks II Zrt. ugyanis, mint az engedélykérelemnek egy fajta előszűrője, ahogy tudjuk, úgyszintén rendre visszaküldi az oroszok által benyújtott terveket, elsősorban jogszabályi megfelelést kérve. Pedig a társaság a mintegy tízezer tételes követelménylistát előzetesen eljuttatta a tervezőkhöz.
Névjegy
A 60 éves Fichtinger Gyula 1983-ban hőfizikus-mérnökként végzett a Moszkvai Energetikai Egyetem atomerőművek és berendezések szakán, majd 1991-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Hő- és Rendszertani Intézetében atomtechnikai szakmérnöki végzettséget is szerzett. 1983-tól a Paksi Atomerőmű Vállalatnál helyezkedett el, 1985-ben pedig a Magyar Villamos Művek Tröszthöz került. Az Országos Atomenergia Hivatalnál 1990 óta dolgozik, elsőként nukleáris biztonsági felügyelői beosztásban, majd a ranglétrát végigjárva 2012-től már főigazgató-helyettes. Jelenlegi, főigazgatói beosztását 2013 óta tölti be.
Milyen mértékben készültek fel a több százezer oldalas létesítési engedély feldolgozására?
Hatóságunk jelenleg is készen áll a munka megkezdésére. Tíz éve, amikor a bővítés csak elvi szinten merült fel, hivatalunk meghatározta a megfelelő színvonalú engedélyezés szakmai erőforrás-szükségletét és ennek mentén meg is kezdtük a felkészülést. Annál is inkább, mert egy felügyelő kiképzése a sikeres felvételi után még mintegy 2,5-3 év. A benyújtás csúszása miatt a 175 fős stábunkból jelenleg csak néhányan foglalkoznak konkrétan az új blokkokkal. Egy-egy felvonulási épület kérelmének elbírálásába pedig rendszeresen bevonunk legalább tíz építészt. De hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem küzdünk súlyos szakemberhiánnyal, 30 státuszunk jelenleg is betöltetlen. Hiába hirdetünk folyamatosan, nem jelentkeznek jó szakemberek, hisz az itteni fizetések nem versenyképesek az iparágéval és a szigorú összeférhetetlenségi szabályok is elriaszthatják az érdeklődőket. Nagy érvágás az elvándorlás: sokan több millióba kerülő kiképzésük után röviddel kilépnek sorainkból. Bár átszervezéssel jelenleg mindent meg tudunk oldani, remélem, hogy a létesítési engedély elbírálásának már teljes létszámmal tudunk nekiállni.
Hullán Szabolcsot (balra) nevezte ki az OAH nukleáris biztonsági főigazgató-helyettesévé Fichtinger Gyula. 2014 január
Ennek tudható be az is, hogy néhány esetben mintha súrolták volna az összeférhetetlenség megsértését, például helyettese, Hullán Szabolcs esetében? És emiatt enyhít a kormány folyamatosan ezeket az előírásokon?
Hadd védjem meg kollégámat: ő még a beruházási terv bejelentése előtt, a Magyar Tudományos Akadémia egy munkacsoportjában dolgozott a biztonsági követelményeken. A Paks II. később ezt – nagyon helyesen – felhasználta. De Hullán Szabolcs nem vett részt a kérelmek kidolgozásában, nem állt a céggel kapcsolatban, ilyen helyzet természetesen nem fordult, nem is fordulhat elő, erre szigorúan ügyelünk. A kormány nem enyhítette, hanem szigorította az összeférhetetlenségi szabályokat, például a hatósági dolgozók későbbi elhelyezkedési lehetőségeit illetően.
Azért az engedélykérő és az elbíráló közötti korábbi üzleti kapcsolat tilalmának feloldása számomra enyhítésként hat. De a súlyos szakemberhiány nem veszélyezteti-e az egész fejlesztés minőségét?
A helyzet nagyon nehéz, de mindenre kell találni megoldást. Sokszor ugyanis egy fontos témakörhöz egyetlen magyar szakértő vagy intézet ért az elvárható szinten. Ők aztán vagy a kérelemben, vagy az elbírálásban vesznek részt, a kettő együtt nem megy. Ilyenkor esetenként segítségül hívunk külföldi szakértőket is. Persze figyelni kell, jelen esetben ugye ne legyen például orosz. A létesítési engedélykérelem egyik legfontosabb dokumentumát, az előzetes biztonsági jelentést például a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértői véleményezik majd, akik függetlensége nem kérdés.
Két éve a kormány elvonta az OAH alapvető jogosítványait, ám uniós nyomásra hamar visszakoztak. Bár a nukleáris hulladéktárolás pénzügyeiről már az innovációs és technológiai tárca dönt, az építési engedélyek önökhöz kerültek. Elégedett jogi státusukkal, illetve milyen változtatást igényelne?
Nem látom akadályát feladataink hatékony elvégzésének. Nagyon örülök, hogy míg a radioaktív hulladékok elhelyezéséről a szakmai döntés a miénk, ennek anyagi vonzatai már nem hozzánk tartoznak. Leginkább talán az említett, feszítő munkaerőhiány enyhítése és a fizetések tekintetében lenne szükségünk további kormányzati segítségre.
A cikk forrása: Népszava
Paks2 öt éve: a bukás históriája
Öt éve, 2014 januárjában állapodott meg Orbán Viktor Vlagyimir Putyinnal a paksi bővítés orosz megvalósításáról. A váratlan fordulat (még néhány hónappal korábban is nemzetközi tenderről beszélt a kormányzat) óta eltelt öt év elég hosszú idő, hogy visszatekintsünk kicsit: mit is ígért Orbán Viktor az országnak Paks2-ről, amikor a meghökkent közvéleményt kellett győzködnie arról, hogy még jobban függővé tenni Oroszországtól a magyar energiapiacot jó ötlet.
Az akkori nyilatkozatokat és kormánypárti újságcikkeket olvasgatva ma is szinte eufórikus hangulatba kerülhetünk, az „évszázad üzlete” csodálatos vízióként jelenik meg a kormány előadásában, ami már-már valószerűtlenül előnyös Magyarország számára.
