BUDAPEST ez a mi lapunk már jó ideje, – már ha ezt az utóbbi egy évet jó időnek nevezhetjük, – Csipkerózsika-álmát alussza. 1947-től 1966-ig, aztán meg 1989-től 2004-ig tartottak ezek a szünetek, amikor a magyarok másfél-kétmilliós fővárosának nem volt saját folyóirata.
2020 decemberében megint le kellett húzni a rolót, és kezdhettük várni a következő föltámadást. Ez a különszám, amelyben Ráday Mihálytól búcsúzunk, még nem az. De azt is jelezzük vele: ahogy ő is csak testben távozott, szellemünkben és az ő szellemében megvagyunk mi is.
A tartalomból:
Csorba László: Ráday Mihály és a Nemzeti Panteon Alapítvány
Bojár Iván András: Mihály jelen van
Erő Zoltán: Cseppben a tenger
Nagy Gergely: Új Krúdyra várva
Széphegyi László: A Hungaria Nostra örökös tiszteletbeli elnökének emlékére
Varga Kálmán: Misi
Török András: A Fortepan-adományozó
Szöllősi Ferenc: Irigykedésem története
Vitkay Katalin Miska
Buza Péter: Gyógyítható az állatorvosi ló?
N. Kósa Judit: Egy régi utazás emlékére
Surányi András: Hóesésben
Zsigmond Gábor: A régi magyar járművek megmentője
Saly Noémi: A tabáni kereszt körül
