Vajon az állatok hozzánk hasonlóan lélekkel rendelkező érző lények, vagy csupán az ösztöneik hajtják őket? Aki tart otthon háziállatot, annak egyértelmű lehet a válasz.
A léleknek számos definíciója létezik, de a legelfogadottabb szerint az érzékelés, az érzés és a gondolkodás összessége. Vitathatatlan, hogy az első kettőnek az állatok megfelelnek, azonban a gondolkodás már nehezebben bizonyítható. Azonban, ha abból indulunk ki, hogy a gondolkodás valójában problémamegoldás, máris egyszerűbb a helyzet. Hiszen tudjuk, hogy vannak állatfajok (és bizonyára sok olyan is, amit még nem kutattak és csupán ezért nincsenek információink róluk), amelyek felismerik az ok-okozati összefüggéseket, sőt, képesek megbánást érezni cselekedeteik iránt (mint a patkányok), vagy épp trükkökhöz folyamodni a vágyott nőstény megszerzéséért (mint a kakasok).
Előbbire példa a Minnesota Egyetem kutatóinak patkányokon végzett vizsgálata. Egy arénát alakítottak ki nekik 4 bejárattal: ezekben helyezték el a táplálékot. Amint belépett egy állat, felhangzott egy hang, ami annál magasabb volt, minél hosszabb volt a várakozási idő az ételre. A rágcsálók pontosan úgy viselkedtek, mint az emberek. Voltak, amelyeknek elfogyott a türelmük és átfutottak a másik helyiségbe, annak reményében, hogy ott gyorsabban kiszolgálják őket. Időnként azonban itt magasabb volt a hang, mint az előző helyen, tehát még többet kellett várakozniuk. Ekkor vágyakozva pillantgattak vissza az előző helyre, de már nem mertek visszamenni. Ugye ismerős a helyzet? Ilyen, amikor mi emberek megbánjuk, hogy a szupermarketben az egyik – hosszúnak tűnő – sorból átálltunk a végül még lassabban haladó sorba!
Egy másik kutatás arra a kérdésre keresett választ, hogy szoktak-e hazudni az állatok? A tyúkok folyamatosan ki vannak téve a kakasok párzásra irányuló szüntelen támadásainak, ami sokszor igen fájdalmas tortúra, ezért igyekeznek kitérni előle. A kakas igazi gavallér, ha eleségről van szó előreengedi a háremét. Ha valami finomságot szagol ki, különleges hanglejtéssel „turbékolni” kezd, hogy felhívja rá a tyúkok figyelmét. Igen ám, de megfigyelték, hogy a kakas sokszor akkor is ezzel a trükkel él, amikor semmilyen eleséget nem talált. Egyszerűen csak hazudik azért, hogy a tyúkok a közelébe jöjjenek és így könnyebben becserkészhesse őket!
Ebből a két példából is jól látszik, hogy az állatoknak sokkal több képességét kellene elismernünk. Nem arról van szó, hogy emberek módjára szemléljük őket, csupán arról, hogy jobban meg kell értenünk őket. Az állatok ugyanis nem ostoba lények, amelyek evolúciós szempontból elmaradtak mögöttünk. Sőt, ami azt illeti, néha nekünk, embereknek is jó lenne kevesebbet gondolkodnunk, és egyszerűen csak élveznünk a pillanatot.
Akik szeretnének még többet megtudni az állatok lelki világáról, azoknak ajánljuk Peter Wohlleben könyvét, amely a Park Könyvkadó gondozásában jelent meg. A neves német erdész a legfrissebb tudományos felismeréseket és az állatokkal kapcsolatos gazdag, személyes tapasztalatait és megfigyeléseit ötvözve bepillantást enged egy még alig feltárt világba: az erdőben és a házunk táján élő állatok bonyolult viselkedésmódjába, lelki-érzelmi életükbe. Nézőpontja – vállaltan – erősen szubjektív, megállapításainak egy részét a tudomány még nem igazolta, könyvének üzenete azonban egyértelmű: az állatok közelebb állnak hozzánk, mint hinnénk. Az állatok érzelmi élete lenyűgöző, egyben igazi szemléletformáló olvasmány.
