Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti képviselője évek óta harcos ellenzője a paksi atomerőmű-bővítésnek. Ő a téma egyik legfelkészültebb ellenzéki politikusa, 2014 óta folyamatosan monitorozza a történteket. Korábban számtalan érvet sorakoztatott fel a projekt ellen, de az illetékesek közül senki nem figyelt oda rá.

A kormány viszont most láthatóan bajban van: elment többszáz milliárd forint, miközben eddig egy kapavágás sem történt, ráadásul még az engedélyeztetés sem indult meg, ugyanakkor lecserélték a bővítésért felelős egyik államtitkárt, a szakembert a csapatban. Jávor Benedek szerint a problémák gyökere éppen azokra az okokra vezethető vissza, amelyekről korábban beszélt. Az Átlátszó interjúja a képviselővel.

Elég sok most a gond a paksi atomerőmű-beruházás körül. Mit tud a háttérben húzódó okokról?

Most jutottunk el oda, hogy a kommunikáció már nem elég, a vetítésen túl a gyakorlatban is produkálni kellene valamit – és a kormány az első kanyarban el is hasalt, gyakorlatilag azokkal a dolgokkal mind jelentős lemaradásban van, amelyekkel most készen kéne lenni, amelyekben most érdemi eredményeket kellene felmutatni. Teljesen bizonytalan egy csomó mindennek a megvalósítása, kivitelezhetősége, ráadásul olyan okok miatt, amelyeket már a szerződés aláírásakor, 2014-ben lehetett látni, és amelyekről többek között én is elég sokat beszéltem már akkor is.

Melyek ezek a problémák?

A technológia, amit vásároltunk az oroszoktól, kísérleti technológia volt: még Oroszországban sem működött egyetlen olyan reaktor sem, amelyet Magyarország rendelt, alig lehetett tudni valamit a megbízhatóságáról. Egyáltalán nem volt tapasztalat arról, hogy európai uniós jogszabályi környezetben hogyan engedélyezhetők, ezzel kapcsolatban nagyon komoly problémák vannak nemcsak Magyarországon, hanem például Finnországban is. Bár azóta Oroszországban elindultak az első ilyen reaktorok, de gondok mutatkoztak, megbízhatóságuk gyenge és technológiai problémák is adódtak velük.

Korábban beszélt környezeti problémákról is, de nemcsak ön: az Átlátszó is írt arról, hogy a hűtéssel problémák lehetnek.

Gyakorlatilag bebizonyosodott, hogy azok a feltételezések, amelyeket a Duna hőmérsékletével kapcsolatosan tettek, már 2018-ban sem állták meg a helyüket. Korábban rámutattunk arra, hogy a hűtővíz az egyik kritikus pontja ennek az erőműnek, és azok a feltételezések, melyeken a környezeti engedély alapult, egész egyszerűen nem valósak már ma sem, a klímaváltozás előrehaladásával pedig még inkább nem lesznek azok.

Mindezek miatt ott tartunk, hogy még mindig nem nyújtották be a terveket, és határidőt sem mernek mondani azzal kapcsolatban, hogy mikor lesz kész az erőmű. A kormány viszont ahelyett, hogy leállítaná a projektet, néhány gyalogáldozattal próbál kikecmeregni abból a mocsárból, amibe saját magát lavírozta bele.

A nemrégiben menesztett Aszódi Attilára gondol?

Igen, de az ő távozása sem fogja megoldani ezeket a rendszerszintű problémákat. Öt év alatt három év késést sikerült felhalmozni, ezen egy államtitkár menesztése nem segít. Az ellenben elég aggasztó, hogy az Aszódi helyére kinevezett Kovács Pál – aki amúgy egy nagyon kedves ember – sokkal alkalmazkodóbb, simulékonyabb stílust képvisel, mint elődje.

Aszódiról feltételezhető, hogy ha például a nukleáris biztonság szempontjából komoly gondokat lát, azt szóvá teszi, ennek valószínűségét most csökkenni látom. A kérdés, hogy utolsó védvonalként az Országos Atomenergia Hivatal meddig tud ellenállni a politikai nyomásnak, ami a kormány és az oroszok részéről nehezedik rájuk. Ezen a területen az Európai Bizottságnak is rajta kell tartania a szemét a fejleményeken.

Azt mondja, le kéne fújni a projektet, de ennek valószínűleg súlyos költségei lennének, nem?

Kezdjük onnan, hogy szerintem ez a magyar kormány nem tud már autonóm módon cselekedni, minden döntés Moszkvában születik, az oroszok döntik el, hogy mikor jön Putyin Magyarországra, és mi történjen a bővítéssel. Ebben szerintem nincs szabadsága az Orbán-kormánynak, a mozgástér minimális, mert a politikai ár nagyon magas lenne, az oroszokkal való konfliktusra pedig nincs meg bennük az akarat.

Az anyagi vonzatról: amit én láttam a szerződésekben, az az, hogy döntően az orosz fél érdekeit védik, és számos olyan kiskapu van benne, amelyeknek az alkalmazásával tulajdonképpen akármi is történik, ők jól jöjjenek ki belőle. De az, hogy milyen kártérítési igénnyel léphet fel az orosz fél, függ attól, hogy milyen hamar mondjuk föl a szerződést. Ha a jelenlegi fázisban szállna ki a magyar kormány, akkor relatíve csekély veszteséggel lehetne megúszni a történetet.

Ez pontosan mit jelent?

Ezt egy nemzetközi bíróság döntené el, de Bulgáriában például egy ennél valamivel előrehaladottabb projektből való kiszálláskor nem egészen 1 milliárd euró költséget jelentett a lépés, beleértve az addig elköltött pénzt. De minél tovább húzzuk, annál drágább és nehezebb lesz. De még mindig kevesebbet buknánk, mintha 60 évig egy veszteséges atomerőművet kellene üzemeltetni.

Fontmilliárdos brit atombukta – ők nem követik az orbáni zsákutcát

Az Egyesült Királyságban a közelmúltban több atomerőmű-építési projekt is zátonyra futott. Inkább veszni hagyhatják a már megkezdett atomerőmű építéseket is, mert olcsóbban ki tudják azokat váltani megújulókkal.
A német energetikai fordulat egyik kulcspontja, hogy Németország 2022 végéig leállítja az atomerőműveit, és a nukleáris reaktorok helyett mind nagyobb arányban a megújuló energiaforrások használatára áll át. Az atomenergetikára gyakorolt hatását akár aktualizáltan is követni lehet, arról azonban eddig hivatalosan sosem volt szó, hogy az Egyesült Királyság szép csendben a németek után ered.

Az Európai Unióban mi az álláspont a projektről?

Az EU ezt magyar ügynek tekinti. Tudomásul vették, hogy ebben a tagállamoknak saját álláspontja van. Nagyjából az a hozzáállás, hogy értelmetlennek és károsnak tartják, de a magyar kormány autonómiáját ebben nem kérdőjelezik meg. Annyit kötött ki a bizottság, hogy a közbeszerzési szabályoknak meg kell felelni, és hogyan lehet Paks 2 áramát értékesíteni. Az volt a politikai deal, hogy a magyar kormány engedjen be európai cégeket a beruházásba, ők is járjanak jól.

A jóváhagyás szerintem egyébként része volt annak az általános „megbékítési” politikának is, amivel az Európai Bizottság hosszú évekig Orbánt kezelte: adjuk meg neki, amit annyira akar, és hátha akkor nem fog annyira ugrálni. Csakhogy ez a politika minden fronton, és ebben az ügyben is csődöt mondott. Orbán örömmel zsebre vág minden engedményt, amit ki tud sajtolni, és aztán pontosan ott folytatja, mint előtte. Ideje lenne ezt belátni, és ennek megfelelő lépésekkel előállni.

Jávor Benedek(1972)
2008-ban az LMP egyik alapítója, majd 2010-től a párt országgyűlési képviselője volt. 2013-ban kilépett az LMP-ből, és részt vett a Párbeszéd Magyarország (PM) megalapításában, melynek társelnöke, 2014-ben pedig az Együtt-PM európai parlamenti képviselője lett. Az EP-ben a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport tagja, az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságának alelnöke, továbbá az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Költségvetési Ellenőrző Bizottság póttagja.

A bíróság szerint a paksi szerződés döntő többsége nyilvánosságra hozható

Kétszer már elhalasztották az ítélethirdetést a perben, amelyet Jávor Benedek indított a paksi bővítésről szóló szerződések adatainak nyilvánosságáért, de most végre ítéletet hirdetett a Fővárosi Ítélőtábla.

Nincs nemzetbiztonsági kockázat a paksi bővítésről szóló szerződés jelentős részében, ezért kiadhatják azokat – döntött a bíróság. Lesznek azonban részletek, ahol meg kell ismételni az elsőfokú eljárást.