Eleink bizonyára meglepődve törölgetnék szemüket, ha valamilyen csoda folytán felébrednének. Ami az ősz beköszöntével a lehullott lombbal egyes településeken történik, valóságos abszurd. A lombtalanítás során milliárdokat költünk arra, hogy az értékes humuszalapanyagokat kertjeinkből, közterületeinkről eltávolítsuk.
Tragikomédiába illő például, ahogy a főváros egyik, magát kertvárosként hirdető kerületében egész népmozgalom alakult ki a kertekben keletkező falevelek összegyűjtésére és elszállítására. Amikor néhány évvel ezelőtt az önkormányzat meghirdette, hogy mindenkitől korlátlan mennyiségben, ingyen elszállítják a lombot, arra hivatkoztak, hogy a levélégetés megakadályozása a cél.
Na, mármost rejtély, hogy környezetileg mennyivel előnyösebb a lomb helyett üzemanyagot égetni? Ráadásul az első évben a sajátos „munkaverseny” keretében mindenféle tárolóeszközben (műanyag zsákban, kartondobozban) összegyűjtött 1200 tonna levélből hozzávetőleg 200 tonna humusz, vagy ha úgy tetszik, komposzt keletkezhetne.
Nyilvánvalóan jobb megoldás lett volna a levelek, nyesedékek kerti komposztálása, bár kétségtelenül komolyabb erőfeszítést igényel a lakosság meggyőzése. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai ugyanakkor azt tanúsítják, hogy drága árat kell fizetnünk az átgondolatlan, a természetben zajló folyamatokra fittyet hányó ténykedéseinkért. Gondoljunk csak a klímaváltozásra, melyben jelentős szerepet játszik, hogy különböző fondorlatos módszerekkel megakadályozzuk a talajok szervesanyag-utánpótlását.
A főváros más negatív folyamatokra is jó példa. Évente milliárdokat költ a város a közparkok, más közterületek takarítására. Ez nem jelent mást, mint a lehulló lomb, a levágott fű, nyesedékek elszállítása, ezáltal a talajok tápanyag-utánpótlásának megakadályozása. Érthetetlen, hogy olyan közparkokra, mint a Városliget vagy a Népliget, milyen veszélyt jelentenek a lehulló falevelek. Ha ezeknek a szervesanyagoknak egy része komposzt formájában esetleg vissza is kerül a talajokba, pénzben, természeti erőforrásokban számolva mibe kerül mindez nekünk?
Az egyenesen hajmeresztő, ahogy a fővárosi temetőkből összegyűjtik és elszállítják az őszi lombot, meg más növényi maradványokat, mintha a természet elmúlásának jelei nem férnének össze a temető hangulatával.
Szerencsére az elmúlt években számtalan településen, így a fővárosban is indultak házi komposztálási programok. Ezek némelyikében sikerült a lakossággal azt is megértetni, hamarosan milyen fontossá válik a saját veteményeskert felélesztése. Ehhez, illetve az egészséges zöldség-gyümölcs termesztéséhez elengedhetetlenül fontos lesz a talajok természetes tápanyag-utánpótlásának biztosítása. Az elmúlt évtizedek műtrágyadivatja ugyanis rengeteg kárt okozott mind a talajvizeknek, mind a talajoknak, mind pedig az abból táplálkozó élelmiszernövényeknek.
Válságoktól gyötört világunkban talán még mindig nem késő megérteni a természetben zajló hulladékmentes folyamatokat, így a szervesanyagok körforgását is. A komposztálás tehát dupla hasznot ígér: nem csak a szervesanyagok alakulnak át, hanem a közreműködő ember gondolkodásmódja is.
