Hónapokon keresztül szivárgott a bóros hűtővíz a paksi atomerőmű egyik pihentetőmedencéjéből, és a hiba senkinek sem tűnt fel az üzemidő-hosszabbítással kapcsolatos vizsgálatok idején – állítja Jávor Benedek EP-képviselő, aki szerint ez is mutatja, hogy a nukleáris ellenőrzés és tájékoztatás megengedhetetlenül alacsony színvonalú.
Jávor Benedek a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője még tavaly kapott tájékoztatást egy közelebbről meg nem nevezett informátortól az ügyről. Az időközben rekonstruált eseménysor még 2013 tavaszán kezdődött: akkor észlelték először a paksi szakemberek, hogy a 3-as blokk pihentetőmedencéjéből (ahol a kiégett, de még el nem szállított fűtőelemeket hűtik) a hűtőközeg folyamatosan szivárog. A hiba feltárásától az elhárításáig mintegy 60 ezer liternyi bóros víz került ki a rendszerből a korrodált csőrendszeren és a létesítmény vasbeton talapzatán keresztül.
Az Országos Atomenergia Hivataltól (OAH) 2013 júniusában értesült először a problémáról, aminek azért van jelentősége, mert akkor már túl voltak az 1-es blokk üzemidő-hosszabbításával kapcsolatos vizsgálatokon, és – mint utóbb kiderült – a csőrendszerben a korrózió ott is jelentkezett, ez azonban a hatóságnak nem tűnt fel (pontosabban nem is vizsgálták, mert a csővezeték az orosz építőktől kapott tájékoztatás szerint korróziómentes anyagból készült).
Mára már az is tudható, hogy a jelenség kisebb-nagyobb mértékben mind a négy paksi reaktorblokkot érinti.
A szivárgás nem számít nukleáris üzemzavarnak (az INES eseményskálán nullás, azaz skála alatti besorolást kapott), és a kiszivárgott bóros vizet az erőmű gyűjtőcsatornái szinte teljes mértékben összegyűjtötték, ugyanakkor az anyag az OAH szerint elvben a vasbeton szerkezet teherviselő képességét csökkentheti, illetve a szénacélból készült hermetikus burkolatot is károsíthatja. Az erőmű tájékoztatása szerint a helyreállítás eddig tízmilliós költséggel járt, „a csövek tömörségét hosszú távon biztosító alternatív javítási technológia kiválasztása pedig folyamatban van" – utóbbi arra utal, hogy a betonba ágyazott csövek kicserélése nehezen megoldható, inkább a bélelés vagy valamilyen egyéb megoldás jöhet szóba –, a végső számla várhatóan százmilliós nagyságrendű lesz.
Sem az atomerőmű, sem az OAH nem értesítette róla a nyilvánosságot.
Bár az eset óta közel két év telt el, sem az atomerőmű, sem az OAH nem értesítette róla a nyilvánosságot, ami Jávor szerint hasonlóan nagy hiba, mint az, hogy a hatóság az üzemidő-hosszabbításkor nem végzi el az összes indokolt vizsgálatot, hanem „bemondásra" megbízik a harminc évvel ezelőtti szovjet technológiában. Egyedül a Világgazdaság című lapban jelent meg egy rövid hír az ügyről még 2013 novemberében, ám ott egyszerű anyaghibának nevezik a történteket, és sem az OAH, sem a Paksi Atomerőmű felelősségét nem vetik fel. Az EP-képviselő ugyanakkor a népszabadságnak azt mondta, mindkét szereplő ugyanígy járt el a 2003-as súlyos üzemzavar idején is, ami azt jelzi, hogy az erőmű és a nukleáris hatóság háza táján az ellenőrzési és a tájékoztatási gyakorlatban is súlyos hiányosságok mutatkoznak.
Jávor úgy látja, az a gyakorlat sem változott az elmúlt másfél évtizedben, hogy Pakson a termelés gazdasági érdekeit hajlamosak a biztonsági szempontok elé sorolni.
Levelek, és további információk Jávor Benedek honlapján >>>
