Hosszú, súlyos betegség után, 66 éves korában meghalt László János a Magyar Kerékpárosklub egykori elnöke, aki rengeteget dolgozott és harcolt azért, hogy Budapest bringázható várossá váljon. Nélküle ma aligha tartana itt a város.
László sosem csak kerékpárutakért és -sávokért lobbizott, minden közlekedőt egyenrangú félnek tekintett, az élhető és mindenki által használható várost szerette volna megteremteni.Itt elolvashatja, mit gondolt a jól biciklizhető városról.
László János a Critical Mass-mozgalom alapítójaként is a bringásokért dolgozott, majd 2006-ban vállalkozói munkáját otthagyva a Magyar Kerékpárosklub (MK) elnöke lett. Idén novemberben tiszteletbeli örökös klubelnöki címet kapott, már egészségügyi állapota miatt nem jelöltette magát az elnökségbe sem. „Tíz éve csinálom lelkesen ezt a munkát, és most sem a lelkesedésem, hanem az ehhez szükséges erő és egészség veszett el. Remélem, az állapotom meg fogja engedni, hogy néha-néha segítsek, ha kérdeztek" – írta az idei közgyűlés előtt.
Neve összeforrt a Magyar Kerékpárosklubéval.
A kezdeti időkben a klub két alkalmazottja és szakértői László lakásán dolgoztak. László egyik személyes sikere volt 2006-ban, amikor az Andrássy úti autómentes napon felültette Kóka János akkori közlekedési minisztert tandemére. Kóka később a civilekkel tartott egyeztetése után kerékpárügyi miniszteri biztost nevezett ki. Víziója az volt, hogy az MK az ország legerősebb civil szervezetévé váljon. A kezdeti néhány fős tagság mára kétezer körülire nőtt.
A budapesti bringások Kiskörút biztonságos használatért is folyton lobbiztak, hogy megvalósult, abban László Jánosnak is hatalmas érdemei vannak. „A Kiskörútra eredetileg nem került volna biciklisáv. Mi terveztük meg, mi balhéztuk ki” – mesélte László János, aki személyesen lobbizott a főváros és az érintett kerületek főépítészénél, s amikor kidobták az ajtón, visszamászott az ablakon. 2009-ben pár autós még tüntetett is a Vámház körúti sáv ellen, az ugyanis a parkolóhelyek elvételével jött létre, amit mellesleg pont a biciklisek nem akartak. „Azt szerettük volna, hogy autósávból legyen eggyel kevesebb” – emlékszik vissza László, aki szerint akkor kiröhögték őket; de a Károly körúti szakasz 2011-es átadásánál már ez is megtörtént"– mondta korábban a Magyar Narancsnak.
Hatvanadik születésnapjára meglepetés-riksázást szerveztek barátai, minden sarkon újabb és újabb bringások kapcsolódtak be a városon végigvonuló menetbe:
László 2012-ben lemondott a MK elnöki posztjáról. Döntését azzal indokolta, hogy nem szeretné, ha személyes terepének látnák a klubot. Fél év után 2013 nyarán visszavette a stafétabotot, és újra elnökként dolgozott. Aztán betegsége miatt egyre kevesebbet tudott részt venni a munkában, de még betegágyáról is tartotta telefonon a kapcsolatot a munkatársakkal. Az elnökségnek végig tagja maradt, és továbbra is rengeteget dolgozott a kerékpározható városért.
László János egyike volt azoknak, akik egyértelműen pozitív nyomot hagytak maguk után. Példamutatása, gondolkodásmódja és kitartása mellett elsősorban a személye fog nagyon hiányozni mindannyiunknak. Részlet a klub nekrológjából:
Az ő nevéhez fűződik több olyan KRESZ-módosítás, mely a mindennapos igényekhez igazította a szabályozást. Bátran ki mert állni a logikus, de sokak számára merész gondolat mellett, mely szerint a szabályok igenis megváltoztathatóak, a való élethez igazíthatóak. Igaza lett: számtalan korábban egyirányú utcába lehet már két irányból behajtani kerékpárral és a változás csak előnyökkel járt. Ő hozta be a köztudatba a külföldön bevált közös busz-kerékpársávok használatát is megannyi más olcsó, de hatékony eszköz mellett, mellyel jobbá tehetőek a településeink.
László János bringaemelése
János ültette el a fejekben azt a ma még sok döntéshozónak nem evidens gondolkodásmódot, mely nem autókban, hanem közlekedőkben méri egy városi tér vagy útszakasz kapacitását. Azt mondta, hogy „nem az a fontos hány autó, hanem hány ember tud átmenni egy adott ponton". Az ember szót mindig erősen megnyomta.
Ha kellett az „agarakat” is visszahúzta maga körül, ha úgy látta, hogy egy elhamarkodott akció nem segít a távlati céloknak, de volt, hogy ő lelkesített fel sokakat egy elsőre elvontnak tűnő témában. Bár a közlekedésszakmai munka volt a kedvence, nem volt olyan bringás rendezvény, ahová ha tudott, nem ment el. És minden nagy bringaemelésnél könnybe lábadt a szeme.
