A világszerte 4000 üzlettel rendelkező H&M 2015-ben 25 milliárd dolllárnyi bevételt ért el. A ruhaipari óriás legutóbbi kampányában igyekszik rávenni vásárlóit ruháik újrahasznosítására: inkább dobják be a H&M üzletekben elhelyezett tárolókba, azért, hogy azokból új textilszálakat gyártsanak, a vásárló pedig az üzletekben beváltható kuponokat kap.
Mindez igen jól hangzik, ám jelentősen leegyszerűsíti a helyzetet. Valójában a segélyszervezetek és visszavételi programok által begyűjtött ruhák mindössze 0,1 %-át hasznosítják újra új textil szálként, a H&M fenntartható fejlesztési menedzsere, Henrik Lampa szerint. A céghez eljuttatott ruhák sorsa lényegében nem különbözik azokétól, amiket például a Goodwillnak adnak le. A trendek egyre gyorsabban változnak, és a szezonok egyre rövidülnek, emiatt a megvásárolt ruhák egy év után jó eséllyel idejétmúltak lesznek.
Ha valaki a régi ruhái eladásában gondolkodik, azzal szembesülhet, hogy a ruhák jó részét, főleg a gyors divat láncoktól származóakat, úgymint Zara, H&M, Topshop visszautasítják, azok gyenge minősége miatt, és mert egyszerűen túl sok van belőlük. A ruhák jó része ezután a kukákban landol.
Egy 2012-es amerikai felmérés szerint a feleslegessé vált ruhák 84 %-a végezte szemétlerakóban, vagy szemétégetőben.
A szemétlerakóba temetett, természetes eredetű – pamut, len és selyem -, vagy a fél-szintetikus, cellulózból készült szálak (pl.műselyem) ugyanúgy viselkednek, mint az élelmiszerhulladék, vagyis üvegházhatású metán keletkezik a lebomlásukkor. Ám az elbomló étellel ellentétben a régi ruhák – még ha természetes anyagokból is készültek – nem komposztálhatóak, mivel rengeteg mesterséges folyamaton – pl. festés, fehérítés – mennek keresztül mire ruha lesz belőlük. A használt kemikáliák pedig kiszivároghatnak a ruhákból, egyenesen a talajvízbe. Ugyanakkor a ruhák égetésével a méreganyagokat a levegőbe továbbítjuk.
Ezen felül a poliészter (műszál), nejlon és akril, tehát a szintetikus anyagok is hasonló környezeti hátrányokkal rendelkeznek, és mivel alapvetően kőolaj-eredetű műanyagok, ezért akár több száz év is lehet a lebomlási idejük.
Az amerikaiak több ruhát dobnak ki, mint valaha.
Kevesebb, mint 20 év alatt, az amerikaiak által kidobott ruhák mennyisége megduplázódott 7-ről 14 millióra, fejenkénti 36 (!) kilóra. Az EPA számításai szerint minden (gyakran mérgező) textil újrahasznosítása egyenlő lenne 7,3 milliónyi autó szén-dioxid kibocsátásának megszüntetésével. Az ide érkező pólók 30%-át felmosórongyoknak vágják fel autó üzletek számára, vagy egyéb üzemi tevékenységekhez.
A Trans-Americas a ruhák 20%-át használja fel még épület szigeteléshez, valamint autókárpitozáshoz, de a ruhák újrahasznosításának ezek a legkevésbé profitáló lehetőségei. Annak ellenére, hogy még mindig jobb megoldás felmosórongyokat gyártani az autószerelőműhelyeknek, mint rögtön az szemétlerakóba küldeni a ruhákat, minden folyamatosan elhasználódik és végül ugyanott kötnek ki.
„Ha valami a szeméttelepen köt ki, az kárbament nyersanyag. (..) Ennek költsége volt a bolygó, a cég és az emberek részéről is, hogy előállítsák ezeket az anyagokat. Most pedig újabb anyagok használatát teszi szükségessé.” vélekedik Annie Gullingsrud (Cradle to Cradle Products Innovation Institute).
A divat szent grálja a fenntarthatóságra a zártláncú ellátási rendszer, vagyis régi anyagok újrahasznosítása, új anyagok előállítása régiekből, utánozva ezzel a természetes körfolyamatokat. Ha ezt valóban sikerülne megvalósítani a divatban, akkor nem keletkezne szemét, az anyag vég nélkül menne körbe a textilgyárakon, ruhaüzemeken, üzleteken, a vásárló gardróbján, a használt ruha üzleteken, textil újrahasznosítókon keresztül. Ám a zártláncú textil újrahasznosítási technológia legjobb esetben is még 5-10 évnyire van. Egy 2014-es jelentés (Sustainable Apparel Coalition) szerint pedig az egyszerű pamut újrahasznosítására kitalált technológia már használhatatlan, ha az anyagot festették, fehérítették, vagy egyéb vegyi anyaggal kezelték. A kezelt pamutot, lent, selymet, vagy gyapjút feldarabolják az újrahasznosításhoz, de ezzel egy gyenge minőségű, rövid rostot kapnak, amit új rostokkal kell vegyíteni a ruhagyártáshoz.
Májusban a Levi’s egy új farmer-prototípussal állt elő, amit az Evmu nevű textil-technológiai startuppal együtt készített, régi pólókból kémiai úton újrahasznosított és új szálak keverékével. Az Evmu bevallása szerint módszerük nem érzékeny a festésekre, és reményei szerint 100%-ban a fogyasztóktól származó hulladékból is tud farmert készíteni, bár azt nem tudni mikor.
A szintetikus textíliák – elasztán, neylon – újrahasznosítása sajnos még messzebb van a kereskedelmi megvalósíthatóságtól. Nem elhanyagolandó, hogy maga a technológia létezik már a poliészter kémiai úton történő feldolgozására, alapelemekre bontására, majd újra poliészter szállá alakítására. Ezt a Patagonia cég alkalmazza is a ruházati termékei újrahasznosítására, ám ezt vállalati filozófiából és nem for profit célokra teszi. A módszer drága és kényes, kiváló minőségű poliésztert igényel forrásanyagként, jelen esetben a Patagonia saját termékeiből, az olcsóbb poliészterek helyett, amik pl. a gyors divat gyártóitól származnak.
Az eddigiek mellett még léteznek további, festett, mű- és természetes szálakat tartalmazó anyagok, amiket egyáltalán nem lehet a zártláncú újrahasznosításba bevonni. A műszálas anyagok gyártása az egekbe tört – az 1980-as évek beli 5,8 millió tonnáról 2015-re 100 millióra –, és ha újrahasznosításuk nem oldódik meg, akkor nem leszünk képesek kezelni a kitermelódött elhasznált ruhákat. Ennek tudatában a H&M februárban 1,1 millió dollárt adott 5 textil újrahasznosítással foglalkozó innovációs csapatnak a saját alapítványán keresztül. A munkacsoportok dolgoznak egyrészt használt pamut ruhaneműk pamutszerű anyaggá alakításán – amit új szálakká lehet szőni, másrészt egy festett poliésztert feldolgozó mikrobán, ami azt alapelemeire lebontva újraértékesíthető válik a poliészter gyártóknak. Ezeket a folyamatokat párhuzamosan kell használni olyan szortírozó technológiákkal, amik szét tudják választani a tiszta pamutot a szintetikus anyagoktól és festett szálaktól, vagy képesek felismerni, ha egy kabát kívül pamut, belül pedig poliészter. Ilyen mennyiségű árunál a kézi válogatás már nem jelent megoldást.
A megoldás egyre sürgetőbb az újrahasznosítási láncok kialakítására, a tavalyi évben a használt ruhák piaca már telítődött, az egész rendszert az összeomlás szélére sodorva. Az elmúlt 18 hónapban a bálázott használt ruhák ára a fontonkénti pár centre esett, részben a dollár erősödése miatt. Az árak esésében szerepet játszik a gyengébb minőségű secondhand ruhák kínálatának tartós növekedése is, a jótékonysági szervezetek versenye a ruhák minél gyorsabb feldolgozásában. Ha a ruhák minősége tovább romlik, akkor a nemzetközi piaci kereslet is leesik, és a zártláncú újrahasznosítási technológiák sem valósulnak meg, akár krízist generálhatnak a használt ruházati piacon. Így pedig nem lesz hova elvinni a régi, használt ruháinkat. (europe.newsweek.com)
