A bio és fairtrade minősítésű banánok olyan ültetvényekről érkeznek, ahol a munkások az átlagosnál emberségesebb körülmények között dolgozhatnak. De mi történik ott, ahol a munkásokat nem védik a fenti minősítések által megkövetelt feltételek? Tízszer több a vegyszer a banánültetvényeken mint a burgonyaföldön. A Tudatos Vásárlók Egyesületének mérges ecuadori körképe.
A banániparban a legnagyobb egészségügyi és egyben környezetvédelmi problémát a mezőgazdasági vegyszerek túlzott használata okozza. A banánültetvényeken világszerte sok vegyszert használnak, mert a meleg trópusi klíma nem csak a banánnak kedvez, de a rovaroknak és a kórokozóknak is. Az ecuadori banánültetvények általában nagyméretű monokultúrák, ahol gyakoriak a járványok. Az intenzív vegyianyag-használat miatt a növényvédő szerek egyre kevésbé hatnak, ami egy ördögi kör, hiszen így egyre több vegyi anyag kell a védekezéshez.
Tízszer több a vegyszer a banánültetvényeken mint a burgonyaföldön
Ecuadorban hektáronként évente több mint 40 kg növényvédő szert (gyomirtót, gombaölőt, rovarirtót, féregirtót) használnak az intenzív banánültetvényeken. Összehasonlításképp: ez tízszer több az európai burgonyatermesztésben használt mennyiségnél, pedig a nagyüzemi burgonya az egyik legtöbb vegyszert igénylő növény.
A banánfákat hetente legalább egyszer lefújják gombaölő szerekkel, évente akár hatvan alkalommal. A gyomirtókat évente hat-hétszer használják, amivel kiirtják az összes növényt a banáncserjék között. A költséghatékonyság érdekében repülőről permeteznek. A termést már a növekedési fázis kezdetétől rovarirtóval impregnált műanyag zacskókkal borítják be, hogy megakadályozzák a rovarfertőzöttséget. Az ültetvényeken évente egyszer féregirtót is használnak.
Méreg az égből
Nem szokatlan, hogy glifozátot permeteznek repülőről úgy, hogy közben a munkások az ültetvényeken dolgoznak. A glifozátot a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség a 2A kategóriába tartozó rákkeltő anyagok közé sorolja, azaz emberre valószínűleg rákkeltő hatású. Korábbi ecuadori kutatások kimutatták, hogy a Truisfruit és a Reybanpac Guayas és Los Ríos tartományban található ültetvényeken a megkérdezett munkások 90-95%-a számolt be arról, hogy a földeken tartózkodott, amikor a glifozátot permetezték. A Dole ültetvényein a munkások 55%-a számolt be hasonló esetről.
Környezeti hatások
Az ültetvényeken használt vegyszerek csökkentik a banántermelő területek biológia sokféleségét, mérgezik és megtizedelik a madár- és halállományt. Ecuadorban nem különülnek el eléggé a termőterületek és a lakóterületek, így gyakran nem csak a munkásokat, felügyelőiket, pilótákat és a műszerészeket éri vegyianyag-szennyezés, hanem a környező helyi lakosságot is. A földjük és vizeik is szennyeződnek, elpusztulnak a jószágaik. A banánültetvények légi permetezése szennyezheti a bio ültetvényeket is, ami a permetezési technika miatt lehetséges. A költségek csökkentése és a talajszennyezés minimalizálása érdekében a permetezés nagyon pici cseppekkel történik. Minél kisebbek a cseppek, annál jobban viszi őket a szél, így átkerülnek az ültevényeken túli területekre is.
Minél jobban sodródik a permet, annál kevésbé lehet megelőzni káros hatását a környező közösségekre. A puffer zónák és elektrosztatikus szivattyúk alkalmazásával ötödére lehetne csökkenteni a vegyianyag-felhasználást, de a megoldásban a szenvedő alanyokon kívül senki nem érdekelt. A laza szabályozás és azok még lazább betartatása senkit nem ösztönöz cselekvésre.
A banántermelő éhezik, a kereskedő kaszál, mi fizetünk
2015. novemberében jelent meg a Make Fruit Fair, azaz Méltányos gyümölcsöt! kampány jelentése, amely azt elemzi, hogy az európai szupermarketláncok növekvő piaci koncentrációja, és az ehhez köthető tisztségtelen kereskedelem hogyan hatnak a banánt termelő kisgazdaságokra és az ültevényeken dolgozókra. „A banánon képződő profit 40%-át a kereskedő rakja zsebre, amíg a munkásoknak körülbelül 0,7-1%-nyi rész jut.
A banán az egyik legnépszerűbb gyümölcs Európában. Magyarországon az alma után a banánt választják legszívesebben a gyümölcsfogyasztók, amely nyugat-európai országokon keresztül fejlődő országokból, leginkább Ecuadorból, Kamerunból, Kolumbiából és az Elefántcsont partról érkezik hazánkba.
Szédülés, vetélés, rák
Az intenzív banánültetvények munkásai legtöbbször fejfájástól, láztól, szédüléstől, hányástól, hasmenéstől szenvednek, de gyakori a vetélés, a terméketlenség és a daganatos megbetegedések is. A munkások helyzete reménytelen, hiszen többnyire nincsenek regisztrálva a társadalombiztosítási rendszerben. Egy munkás a következőket nyilatkozta:
„Ötévesen kezdtem az ültetvényen dolgozni, hétévesen lettem permetező. Mindenféle munkát végeztem már, ami a banánnal kapcsolatos, de soha nem volt társadalombiztosításom”. Ilyen esetekben a munkásoknak maguknak kell megfizetniük az egészségügyi ellátásukat, amit nyilvánvalóan nem tudnak megengedni maguknak.
Egyenesen a bőrre
A vegyi anyagok nagymértékű használatát tovább súlyosbítja a megfelelő védőruha hiánya, annak ellenére, hogy az ecuadori törvények előírják azok kötelező használatát. A kutatás szerint a növényvédő szerekkel dolgozó munkások csupán ötöde használ védőruhát – többnyire azért, mert nem kapnak a munkaadóktól.
„A vizsgálatok szerint a munkások közel kétharmada semmilyen formában nem védekezik munka közben. Figyelemre méltó – de nem meglepő –, hogy a maszkot és védőkesztyűket azért nem viselik, mert ezeket a védőeszközöket a munkáltatók nem biztosítják.” Az árak drasztikus lenyomása az ellátási láncon keresztül úgy tűnik, ezen a területen is megszorításokat eredményez. A korábbi ecuadori tanulmányok említik a Calixin, a Bravo, a Mancozeb és a Tilt használatát – mindegyik veszélyes szer, az utóbbi három olyan összetevőket tartalmaz az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala szerint, amely rákot okozhat. A Calixin alkalmazása tilos az Európai Unióban.
Még csak nem is tudják
A megkérdezett munkások felének fogalma sincs, milyen növényvédő szereket használnak, és azzal sincsenek tisztában, milyen veszélyt jelent egészségükre a vegyi anyagok használata. Egy munkás ezt nyilatkozta nekünk: „Jelzőként dolgoztam az ültetvényen, mikor jött a permetező repülő ott álltam egy zászlóval. Teljesen átáztattak a vegyi anyagok, és nem is sejtettem, milyen veszélyesek.”
A munkások a munkaruháikat együtt mossák a család többi ruhájával, és előfordul, hogy a vegyszerek tartályait is hazaviszik, és abban tárolják otthon a vizet. Egy tanár, aki sajátos nevelési igényű gyerekekkel foglalkozik ezt mondta: „Ott, ahonnan én jövök teljesen normális, hogy lefújnak növényvédő szerekkel. Még akkor is, ha szólsz, hogy ez helytelen és tartsák be a biztonsági előírásokat.” Természetesen akadnak olyanok, akik tisztában vannak a káros hatásokkal, de sokszor nem tehetnek mást, mint folytatják a munkát az ültetvényeken, mert egyszerűen nem tudnak máshogy pénzt keresni. Egyikük így nyilatkozott: „Itt Los Ríosban nagyon sok a beteg ember. Senki nem panaszkodhat, mert ha megteszi, elbocsátással fenyegetik. Ez a helyzet. Aki szegény, az nem maradhat munka nélkül. Ha elbocsátanak az egyik ültetvényről, elmész egy másikra, de akkor már van rólad egy negatív jelentés. Nekünk nincs vagyonunk, nincsenek jószágaink, nincs még egy malacunk se, amivel pénzt kereshetnénk, ha kirúgnak az ültetvényről.”
Ecuador nem ratifikálta az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének (ILO) két fontos egyezményét: a Mezőgazdasági Munkavédelméről szólót és a Munkavédelemről szólót. Törvénybe iktatta azonban a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát (ICESCR), amely szerint „elismerik mindenkinek a jogát az igazságos és kedvező munkafeltételekhez […] a biztonságos és egészséges munkakörülményeket […]”. Ecuador volt az első állam, amely ratifikálta az Egyezmény Kiegészítő Jegyzőkönyvét is 2010-ben – ez biztosítaná a panaszkezelési lehetőségeket a gazdasági, szociális és kulturális joguk sérelmét .
Egy a Tudatos Vásárlók Egyesületévelkiegészült nemzetközi kutatócsoport nemrégiben közölt tanulmányt az ecuadori banán termelésének és kereskedelmének helyzetéről. A témában helyben gyűjtöttek adatokat. A terepkutatást Ecuador legnagyobb banánültetvényén, Los Ríosban kezdték, majd délebbre, El Oróban folytatták, ahol a kisléptékű, 10-30 hektáros ültetvényeken folyó termelés jellemző. Ezen a két területen termelik az ecuadori banán legnagyobb részét.
Segíts Banán Ferinek: legyen fairtade a boltokban! Támogasd a Tudatos Vásárlók Egyesületének online akcióját
Írd alá a lenti petíciót, hogy megmutassuk , a fogyasztók is igénylik a változást és fairtrade termékeket szeretnének a boltokba. A levelet címezheted egy vagy akár az összes láncnak. A kérésed közvetlenül a szupermarketláncnál landol, így tudni fogják, hogy a méltányos kereskedelem ügye fontos a vásárlóknak.
Szerezz te is támogatókat és juttasd el kampányunkat minél több ismerőshöz: oszd meg a petíciót, Banán Feri facebook eseményét, és kérd ismerőseidet, hogy ők is csatlakozzanak. Mindeközben a TVE levélben kereste meg a szupermarketláncok vezetőit a fenti kéréssel. Tájékoztatni fogunk, hogy milyen válasz érkezik a szupermarketektől.
Írd alá a petíciót itt!
Rabszolgasors az ültetvényeken, amire nem gondolunk teaiváskor
Lebukott indiai teaültetvények: szinte mindenhol nyomort és elképesztő higiéniai körülményeket találtak. Az emberek oda ürítenek, ahova tudnak, sokak házában ivóvíz sincs. Az alultápláltságtól és a vegyszerektől nagy részük beteg. A világcégek és az ágazat javítására felesküdött szervezetek hebegnek-habognak, ígérgetnek. Mi pedig teázgatunk, és hiszünk a cimkéknek.
Kemény riporttal állt elő a BBC India egyik északkeleti tartományából, Assamból. Ez a térség az óriási teaültetvényekről híres, számos óriáscég, többet között a Lipton, a Twinings, a Tetleys
és a PG Tips is innen szerzi be alapanyagát. Leegyszerűsítve úgy néz ki, hogy helyi emberek minimálbér alatti fizetésért, elképesztő munka- és életkörülmények között dolgoznak azért, hogy más nemzetek mellett a nagy teaivó angolok jutányos áron jussanak hozzá kedvenc forró italukhoz – gyarmati szereposztás 2015-ben.
