Az eukaliptusz, a papíripar és a rövidlátó politika szerepe a portugál erdőtüzekben. Az Európai Unió a tűzoltók és szállítóeszközeik helyszínre jutásának támogatásával segítséget nyújt Portugáliának az országban pusztító erdőtüzek megfékezéséhez – közölte az Európai Bizottság.
A tájékoztatás szerint azt követően, hogy Portugália kérésére Spanyolország 120 tűzoltót, 27 tűzoltóautót és 3 tűzoltó-repülőgépet ajánlott fel az erdőtüzek megfékezéséhez, az Európai Bizottság arról döntött, hogy támogatást nyújt a személyzet és eszközeik eljuttatásához az érintett területre. Lisszabon idén nyáron második alkalommal kérte az unió és tagországai segítségét az erdőtüzek megfékezéséhez az EU polgári védelmi mechanizmusát aktiválva. Az Európai Bizottság Veszélyhelyzet-reagálási Központjának (ERCC) szakemberei felvették a kapcsolatot a helyi szolgálatokkal és az Európai Erdőtűz-információs rendszer (EFFIS) műholdjain keresztül figyelik az erdőtüzek terjedését, és segítséget nyújtanak a veszélyben lévő polgári létesítmények meghatározásában – közölte a bizottság.
Constanca Urbana de Sousa portugál belügyminiszter szombaton este fordult külföldi segítségért – egyebek közt tűzoltó repülőgépekért -, mert félő, hogy a kánikula és a fel-feltámadó szél miatt a lángok a következő napokban tovább terjednek, vagy további tüzek keletkeznek. Szombaton 268 újabb tűzhöz riasztották az oltókat. Június közepén egy hatalmas kiterjedésű tűz 64 ember halálát okozta, és több mint kétszázan szenvedtek sérüléseket a fővárostól, Lisszabontól kétszáz kilométerre északkeletre fekvő Pedrógao Grande település közelében. A tűzvész az autóúton érte az áldozatok egy részét. Voltak, akik füstmérgezés miatt haltak meg, mások bennégtek a kocsijukban, amikor a lángok csapdájába estek, vagy később, a kórházban haltak bele a sérüléseikbe.
Az idén nyáron eddig 140 ezer hektárnyi növényzet vált a lángok martalékává Portugáliában, több mint háromszor akkora területen pusztított tűz, mint az utóbbi tíz év átlagában. Az uniós polgári védelmi mechanizmus a katasztrófahelyzetek kezelését hivatott támogatni. Az uniós központi mechanizmuson keresztül a 28 tagállam polgári védelmi hatóságai tudnak segíteni egymásnak, az együttműködésben Izland, Montenegró, Norvégia, Szerbia és Macedónia is részt vesz. (MTI)
Az eukaliptusz, a papíripar és a rövidlátó politika szerepe a portugál erdőtüzekben.
A 2017 június közepén Portugália középső részén támadt rettenetes erdőtűzben 64 ember vesztette életét, köztük több gyerek, egész családok és egy fiatal tűzoltó is, a sebesültek száma 250 felett jár. Az ország történetének legsúlyosabb tűzesete nyomán egyre többen szeretnék tudni, nem lett volna-e elkerülhető a katasztrófa, amelynek hátterében a számos kisebb-nagyobb hanyagság mögött felsejlenek évtizedek óta ismert, de félrekezelt vagy szőnyeg alá söpört problémák is.
A 25 perces pihenőt tartó, elcsigázott tűzoltók forrás: Facebook
A portugál erdőtüzek pusztításának legfőbb felelőse – már ha félretesszük a döntéshozókat – az eukaliptusz. Ezt az Ausztráliában és Tasmániában őshonos, rendkívül invazív fafajtát még a XVIII. században hozták Európába angol és francia botanikusok, és a betegségeket is terjesztő mocsaras területek kiszárítására használták. Portugáliában is ezzel a céllal telepítettek tömegesen eukaliptuszokat 1855-ben Coimbra vidékén, ahol a korábban kiírtott erdők miatt is fenyegetett az erózió. Száz évvel később pedig a skandináv papíripar kezdett területeket vásárolni az országban, és a három afrikai országban is háborúzó portugál államnak kellett a pénz: speciális törvényekkel egyengették az eukaliptusz hatalomátvételét. Így kezdődött meg a fa diadalútja, amely a helyi fajokat fokozatosan kiszorítva ma a leggyakoribb az országban: 2013-as adatok szerint az erdőterületek 26%-át, több mint 800 ezer hektárt foglal el.
Az eukaliptusz „elégeti a szomszédjait”: tűz esetén a felszínen különös gyorsasággal vezeti a lángokat, de gyökere életben marad. Míg az őshonos tölgyerdőkben hektáronként 70-80 növényfajt találunk, az eukaliptusz társaságban csak 15-öt; de az állatvilág is felszívódik: a rovarok, madarak száma is relatíve alacsonyabb az eukaliptuszerdőkben.
A másik fafajta, amely segíti a tüzek terjedését, a szintén nagy mennyiségben ültetett fenyő: míg az eukaliptusz a tűz terjedését gyorsítja, a fenyő erőt ad neki, mondják a szakértők. Mindkét fa ma is a legfőbb alapanyag az ország egyik exportőr iparága, a papíripar számára. Az egykor állami tulajdonban lévő Portucel cég ma a szektor európai piacvezetője, és a saját kitermelése alatt álló több mint 100.000 hektáron felül is szüksége van alapanyagra.
Az eukaliptusz termesztése viszonylag egyszerű és jövedelmező: a papírtermeléshez 7-8 évente ki lehet vágni a fákat – összehasonlításképpen: az őshonos paratölgy 25 éves korától „ad” parafát, 9 évente egyszer. A korábban nagy területeken nevelt, a tűznek jóval ellenállóbb gesztenyefák termése pedig ma alig hoz jövedelmet. A cellulózgyártók mohósága, a fajok invazív jellege és az átgondolatlan vagy rövid távban gondolkozó erdőgazdálkodás kombinált pusztító hatását csak súlyosbította, hogy a szóban forgó erdős, hegyes vidékeken szegény és egyre szegényebb, elvándorló és emigrációra kényszerülő, illetve elöregedő lakosságot találunk, egyre kisebb számban.
Az eukaliptusz már előzi az őshonos paratölgyet, és a tengerparti fenyőt; ábra: Público, forrás
A korábban a hagyományos mezőgazdaság formálta területekről 1974 után kezdődött meg a drasztikus ütemű exodus a városok felé, és a portugál politikai elit hamarosan meg is felejtkezett ezekről a régiókról. A mostani tűz centruma, Pédrogao Grande lakossága 1991 és 2011 között további 15 %-al csökkent, jelenleg 4000 fő körül van mintegy 130 négyzetkilométeren. Az erdőtüzek megelőzésének egyik fontos eleme lenne az aljnövényzet tisztítása, de ennek számonkérését a rendkívül elaprózott és tisztázatlan tulajdonosi viszonyok is nehezítik – az erdőkataszter 400.000 tulajdonost tart nyilván, de közülük sokan nem élnek helyben, vagy akár már az országban sem. Az önkormányzatok, amelyeknek elvileg ki kellene kényszeríteniük az erdők karbantartását, sokszor szemet hunynak a szavazatok érdekében a hanyagság felett.
Ha a papírgyártók által felügyelt területeken ritka is a tűzvész, de a növekvő igényeiket kielégítő „kistermelőknél” annál gyakoribb. És az iparág felelősségét a korábban természetesnek számító környezet brutális átalakulásában alig feledteti, hogy a kritikák nyomán több környezettudatos lépést is tettek: segítenek „szomszédaiknál” oltani a tüzet, évente egy jelképes összeget a „fenntartható portugál erdőre” fordítanak stb.
Ahogy a fentiekből is kiderül, a prevenciónak számos strukturális eszköze lenne az utóbbi két évtizedben évről-évre drámai pusztítást provokáló erdőtüzek visszaszorítására, és ezzel nemcsak a környezetvédők vannak tisztában. Két brutális nyár után – 2003-ban 425 000 hektár égett le, 2005-ben 330 000 hektár – készült el a már emlegetett nemzeti erdővédelmi terv, amely többek között feltartóztatta volna az eukaliptusz hódítását is. Még Pedro Santana Lopes jobbközép kormánya rendelte meg, de már a szocialista José Socrates kabinete vett át.
A szakértői kollektíva által kidolgozott terv paradigmaváltást kért a területen, azonban kissé átalakult a politikusok kezében. A jelenlegi miniszterelnök, Antonio Costa még belügyminiszterként segédkezett abban, hogy egy jóval „politikusabb” – azaz az intézményes gyakorlatot és a nagyipari érdekeket megkímélő, a hangsúlyt a tüzek elleni harcra (többek között légi járművek beszerzésére) helyező – taktikát részesítsenek előnyben.
A hétvége áldozatait sajnos nem vigasztalhatja, hogy a szocialisták idővel beismerték hibájukat, és azt, hogy a mentés és tűzoltás mégoly látványos eszközeihez képest hosszú távon jóval hatékonyabb lehet a megelőzés. És el is fogadtak egy, valóban a megelőzésre fókuszáló tervet… 10 évvel később, idén márciusban. A korábbi konzervatív kormány is pedzegette az eukaliptusz trónfosztását, csak már nem volt ideje a gyakorlatban is elindítani a 2015 tavaszán elfogadott programot, amely 15 év alatt 33%-kal növelné a Montado néven ismert fás legelők, 40%-kal a tölgyerdők, és 10%-kal a fenyvesek területét. A cellulózlobbival szemben Costa kormánya kompromisszumos megoldásokat keresgél, és az erdőkataszter frissítése épp csak elkezdődött – egyes cikkek szerint a 400.000 tulaj fele ismeretlen.
A portugál “montado”, az őshonos fafajtákat legelőkkel vagy más mezőgazdasági tevékenységgel kombináló, ún. agroerdészeti rendszer, amely ezeknek a területeknek hagyományos “tájeleme”, és fenntarthatósági szempontból ma is ideálisnak tűnik; a képen ennek spanyol megfelelője, egy “dehesa” Huelvában. Fotó: Wikipedia
A probléma korántsem csak Portugáliára jellemző – Spanyolországban például idén május végéig több mint 6000 tűzesetet regisztráltak, amelyek összesen 38 ezer hektárt érintettek. És ahogy a helyi környezetvédők is azonnal jelezték a tragédia nyomán, a spanyol állam és egyes régiók felelőtlen erdőpolitikája hasonló kockázatokkal jár.
Az Ecologistas en acción szervezet szerint a tüzek nagy többsége a mesterséges vagy leromlott állagú, egykor újonnan telepített vagy gazdasági célú fatermelő területeken jön létre, amelyek domináns faja a fenyő. A legkevésbé érintett területek a természetes és jó állagban megőrzött erdők, ahol a fajok jellemzően a tölgy, a magyaltölgy és a paratölgy. Az Ibériai-félsziget helyzete annyiban speciális, hogy a klímaváltozással összefüggésben rohamos sivatagosodása várható, és az erdőtüzek, a kialakulásukban szerepet játszó száraz viharok, és a tüzeknek a szárazság miatt megnövekedő pusztítása a ránk váró legfélelmetesebb öngerjesztő folyamatok egyike.
Bár a portugál tűzoltók legújabb hipotézise az, hogy a hétvégi tüzet emberi kéz okozta, és ezt csak súlyosbították a villámok, ráadásul a nagy tűzvészek kialakulásánál valóban gyakran kap szerepet az emberi hanyagság (tűzrakás, égetés, vagy akár a száraz növényzetet valamilyen munkavégzés miatt érő szikra), de a légtömegekből a magas hőmérséklet miatt elillanó nedvesség, és az annak hiányában csupán veszélyes villámokat produkáló viharok csak ronthatnak a helyzeten.
Minden specifikuma ellenére a félsziget problémáiból kiolvashatunk általános tanulságokat is klímaváltozással összefüggésben. Donald Trump figyelmét nyilván elkerülte, de az USA erdészeti ügynökségének egy tanulmánya már 2015-ben figyelmeztetett arra, hogy “a klímaváltozás nyomán a tűzvészek időszaka ma már 78 nappal tovább tart, mint 1970-ben“. Az egyre kezelhetetlenebbé váló kockázatok utólagos enyhítését célzó, mégoly nagyvonalú vagy ötletes megoldások helyett elsősorban a prevencióra kellene koncentrálnunk. Egyrészt a globális kibocsátások szintjén, a gazdasági-termelési modellek átgondolásával, másrészt a ránk váró konkrét veszélyeket gerjesztő tényezők kezelésével – fölülvizsgálva a természeti javak kitermelésének módját, a hozzájuk való viszonyunkat.
Ez a paradigmaváltás, ahogy a portugál kormány nehézségei is mutatják, elsősorban egyes nagyvállalati, magánérdekekkel megy szembe. Ezekhez kapcsolódóan felmerülnek fontos nemzetgazdasági érvek is, de ha a politikusok nem csak a következő választásokban, hanem a hosszú távú közérdekben gondolkodnak, akkor mind a gazdaságszerkezet, mind a munkaerő tekintetében megszervezhető az átmenet. Jelen esetben például az erdők tisztítása, felügyelete, újak telepítése munkahelyeket teremthet, csakhogy ehhez források is szükségesek – ez pedig felveti a megszorításokhoz és az európai, regionális vagy nemzeti szolidaritáshoz kapcsolódó kérdéseket: a költségek gyakran a szegényebb vagy eladósodottabb, választói szempontból esetleg kevésbé fontos területeken jelentkeznek, de a megelőzhető kár mindannyiunk javát szolgálja.
A paradigmaváltásnak ezen túl súlyos intézményes-politikai gátjai is vannak, a partikuláris logikák helyett azonban jobb lenne átfogó stratégiát érvényesíteni, amelyben minden szereplő – a gazdasági minisztériumtól a legkisebb önkormányzatig a közös cél érdekében lép fel. Ehhez persze az is kellene, hogy a politikai vezetők, pártállástól függetlenül elkötelezettek legyenek a felmelegedés és a klímaváltozás visszaszorítása érdekében. És jobb lenne, ha erről választóik előbb győznék meg őket, mint hogy visszafordíthatatlan tragédiákból kelljen tanulnunk- írta Dobsi Viktória az átlátszón.
