A rovat kizárólagos támogatója
Az október 4-i állatok világnapjára ajánljuk olvasóink figyelmébe a most megjelent Háború a szavannán című könyvet. Richard Leakey és szerzőtársa legfőképpen a Kenyában nemzeti és nemzetközi üzletként virágzó elefántcsont-kereskedelemről, az elefántok tömeges méretű pusztításáról és a politikusok számára is jól jövedelmező orvvadászatról ír. A világhírű paleontológus több évtizedet szánt életéből az orvvadászat elleni küzdelemre, és sikeresnek is bizonyult, akár egy szakmai szervezet élén, a „terepen”, akár ellenzéki politikusként a parlamentben állt helyt.
Sokféle kép és emlék él az olvasó fejében, amikor egy újabb Afrika-könyv után nyúl. Ezek általában a XIX. és XX. századi útleírásokban, a felfedezők naplóiban gyökereznek, de jócskán táplálják őket a szafaritörténetek, az egzotikus állatok vadászatáról vagy éppen megmentésükről szóló izgalmas kalandok, a gyarmatbirodalmi romantika, az elsüllyedt világ, a „romlatlan”, a természettel testközelben és harmóniában élő törzsek különleges élete.
Livingstone és Teleki, Joy Adamson, Karen Blixen, Széchenyi Zsigmond vagy akár Agatha Christie és Rejtő művei, valamint az ezekből készült filmek a természetfilmes csatornákkal együtt mindmáig meghatározzák a kontinens képét, sokkal inkább, mint Doris Lessing, Coetzee vagy Naipaul írásai. Ez nem meglepő, hiszen az olvasásra kikapcsolódásként tekintők nem szívesen olvasnak gyarmati háborúkról, kegyetlenkedő zsoldoshadseregről, környezet- és természetpusztításról, népvándorlásról, AIDS-ről, éhezésről és a mindent átható korrupcióról.
Richard Leakey és szerzőtársa Virginia Morell Háború a szavannán című könyve pedig inkább ez utóbbiakról szól, legfőképpen a Kenyában nemzeti és nemzetközi üzletként virágzó elefántcsont-kereskedelemről, az elefántok tömeges méretű pusztításáról és a politikusok számára is jól jövedelmező orvvadászatról. Leakey több évtizedet szánt életéből az orvvadászat elleni küzdelemre, és sikeresnek is bizonyult, akár egy szakmai szervezet élén, a „terepen”, akár ellenzéki politikusként a parlamentben állt helyt.
Richard Leakey 1944-ben született Nairobiban, és világéletében büszke kenyainak tartotta magát, ami az ötvenes–hatvanas években korántsem volt egyértelmű. Egy neves antropológus-régész házaspár fia, nevelése lényegében az ásatásokon zajlott, így kézenfekvően kínálkozott számára a tudósi pálya. Mégis inkább vállalkozást indított: állatokat fogott be fotózásra, és szafarikat vezetett, valamint dolgozott régészeknek is. Egy véletlen azonban visszavezette a tudományos pályára: egy repülőút során a levegőből észrevette a Turkana-tó környékén mutatkozó paleontológiai lehetőségeket. Számos sikeres expedíciót vezetett a környéken, amelyek mindegyike eredményes volt; legismertebb lelete a „turkanai fiú”, a Homo erectusok közé tartozó előember majdnem teljes csontvázának feltárása.
1989-ben fordulat következett be pályáján: Arap Moi elnök kinevezte a Kenyai Vadgazdálkodási Osztály vezetőjévé, mely állásban legfőbb feladata az volt, hogy gátat szabjon az orvvadászatnak és az elefántcsont-kereskedelemnek, és megállítsa az elefántok rohamos pusztítását. Megszervezte a fegyveres parkőri szolgálatot, elszántnak, megvesztegethetetlennek bizonyult hivatalában, mind a helyi, mind pedig a magas politika résztvevőivel való számtalan összeütközés ellenére.
1993-ban repülőgépbalesetet szenvedett, amelyben elveszítette mindkét lábát.
Soha nem bizonyosodott be, hogy szabotázsakció következménye lett volna a baleset, ám Leakeyt a történtek sem gátolták további tevékenységében. Nemzetközi összefogást igyekezett szervezni az elefántcsont-kereskedelem ellen, de ez csak részleges eredményekkel járt. Eltökéltségével és harcias modorával sok ellenséget szerzett, elfogyott körülötte a bizalom, így ellenfeleinek sikerült elérniük, hogy korrupciós vádak miatt 1994-ben lemondjon a Vadvédelmi Szolgálat éléről. Ekkor politikai eszközökkel folytatta a harcot:
1995-ben kenyai értelmiségiekkel megalapította a Safina Pártot, amelyet csak jóval később, 1997-ben jegyeztek be. Leakey ellenzéki képviselőként bekerült a parlamentbe – így csak távolabbról nézhette a vadvédelem ügyét, ám az ország demokratizálásáért és modernizációjáért sokat tehetett nemzetközi hírneve és kapcsolatai révén. Később visszahelyezték a Vadgazdálkodási Osztály élére, majd több magas kormányzati hivatalt is viselt. 2002-től visszatért a tudomány világába: a New York-i Stony Brook Egyetem Antropológia Tanszékének professzora lett.
2004-ben megalapította és elnökként vezeti a WildlifeDirect nevű kenyai központú természetvédő szervezetet, amely 2007-ben sikeresen lépett fel például a kongói hegyi gorillák megmentéséért is. Még ebben az évben a Royal Society tagjává választották, 2013-ban pedig megkapta az American Humanist Association Isaac Asimov Science Award kitüntetését.
Számos kötete közül a Fajunk eredete és immár a Háború a szavannán olvasható magyarul. Utóbbiból Angelina Jolie készül filmet forgatni.
