Az 1970-es évek olajválságai lidércnyomásként érték az addig 90%-ban import kőolajra támaszkodó dán energiarendszert. Ez a krízis a társadalom minden rétegét és a gazdaság minden szegmensét érintette. Az olajhiány elérte az emberek mindennapi életét is, így például vasárnaponként autóhasználati tilalmat vezettek be... Az erőforrásválság igen hamar ráébresztette a dánokat arra, hogy drasztikus fordulatra van szükségük, ha nem akarnak örökre a fosszilis energiahordozók függőségében ragadni.

A kérdés már csak az volt, hogy milyen úton induljanak el.

A nagyvállalatok és a politikai elit jelentős része az akkor éppen virágkorát élő „atom és szén” energiamixre tette a voksát.Ám a dán lakosság egybehangzó válasza már akkor egyszerű és világos volt: Atomkraft? Nej tak! (Atomenergia? Nem, köszönjük!)  Ez a jelige és a hozzá rajzolt békésen mosolygó napocska a megújulókat támogató országos kampány pozitív üzenetű szimbólumává vált.

Kísérleti lépések

A komoly társadalmi nyomás hatására 1985-ben a kormányzat is a helyben rendelkezésre álló megújuló erőforrások (főleg szél) mellett és az atomenergia alkalmazása ellen kötelezte el magát, amihez a szükséges szakmai háttér is rendelkezésre állt – Dániában mindebben a mérnökök jártak az élen! Az évek során számos alternatív energiastratégia készült egyetemek, kutatóintézetek és civil szervezetek közreműködésével, amelyek utat mutatnak a döntéshozóknak a 100%-ban megújuló alapú energiarendszer felé. Fontos adalék, hogy a fordulat megalapozásában a földrajztudomány egyik leggyorsabban fejlődő területe, az energiaföldrajz is lényeges szerepet játszik – a térbeliség szempontjait érvényesítve.

„El sem hiszitek, milyen egyszerű eszközöket használtunk kezdetben! Feketére festettük a radiátort, és azt mondtuk, kész a napkollektor. Felállítottuk az első szélturbinákat, ám azok sorra összedőltek” – meséli a 35-40 évvel ezelőtti szárnypróbálgatásokról Jane Kruse, a fenntartható energia „dániai Mekkájának” számító Nordic Folkecenter egyik alapítója.

A nyolchektáros területen működő központ mára a dán energiaátmenet egyik kutatási-fejlesztési bázisaként szolgál: kísérleti terepet biztosít kis- és közepvállalatok számára, hogy szélturbinák, napelemek és napkollektorok tesztelésével felgyorsítsák a fejlesztési periódust és a piacra jutást.

Ám láthatók itt a közelmúlt sikeres vagy épp kudarcba fulladt kísérleteinek tárgyi emlékei is. Passzív- és szalmaházak, napelemmel működő töltők, különféle szélturbinák sokasága és egy szebb napokat látott hullámerőmű is jelzi, a dánok nem féltek belevágni az alternatív technológiák fejlesztésbe. Autóikba Elsbett-motorokat építettek, hogy helyben sajtolt bioüzemanyaggal is működőképesek legyenek, sőt, kisebb-nagyobb átalakításokkal hidrogénmeghajtású és akkumulátoros, elektromos autókat is készítettek.

A kedvenc azonban egy szélgenerátorral felszerelt miniautó, amely mai szemmel nézve sokkal inkább koncepcionális melléfogás, mint komolyan vehető közlekedési eszköz. A helyiek számára azonban a kudarc leginkább egy újabb tapasztalat a siker felé vezető úton… És ez a hozzáállás tette az országot a szélenergia úttörőjévé. Az energiaforradalom végigviteléhez szükséges műszaki háttér ma már kiforrott, rendelkezésre áll. A legfontosabb komponens éppen ezért nem a technológia, hanem maga az ember, aki fogyaszt, aki termel, aki a döntéseket hozza.

Milyen fontos a közösség ereje? Milyen példákat láthatunk Dániában?
Olvassa el a Földgömb magazin 2018 január-februári számát!