A GMO-Kerekasztal megszűnése

Darvas Béla

2018. április 2. 10:12

A GMO-Kerekasztal megszűnése

A GMO-Kerekasztalt Illés Zoltán felvetése után, a tudományban dolgozók részvételével parlamenti bizottságok tanácsadására hoztam létre. A GMO-Kerekasztal élt 2005-2018 között. Darvas Béla írása a testület munkájáról és megszűnéséről.

Azt volt az elképzelésem, hogy ez az ügy is megbeszélhető. Szándékosan nem választottam, zöld civilszervezetek képviselőit szavazati jogú tagnak (volt olyan is, aki ezért időlegesen megsértődött), és igyekeztem az érdekképviselők (Ács Sándorné, Roszík Péter) és politikusok (Ángyán József, Illés Zoltán) számát is minimálisra szorítani. Mára azonban a tudományos minősítéssel rendelkező kutatók és egyetemi emberek elfordultak ettől a munkától, ami csak kellemetlenségeket hozott a számukra. Azok maradtak csupán, akik gazdasági érdekei közvetlen veszélybe kerültek, s ezek az ökológiai termesztők, de ennek nézőpontja speciális, vagyis nem azonos a tudományéval. Nem lehetsséges erre az egyetlen nézőpontra egyszerűsíteni a GMO-Kerekasztal tanácsadását. Az ökológiai termesztés érdekeit képviselheti a hazai (Magyar Biokultúra Szövetség) és a nemzetközi vezetésük (IFOAM) is.

A magam részéről a környezettudományok területén dolgozókat a Magyar Ökotoxikológiai Társaságba irányítottam át, míg Fazekas úr adminisztrációja Nagy István államtitkár vezetésével a GMO-mentes Magyarországért Egyesületben (GmME, elnöke Zászlós Tibor) ’látta meg’ a megoldást. Ez a releváns kutatási múlttal nem rendelkező civilszervezet (GONGO) meglépte azt, amit a GMO-Kerekasztal tudományos irányítással sohasem tett volna meg, mégpedig, hogy GMO-mentes jelölést szorgalmazott, és ezért a színes matricáért a fogyasztóktól felárat kér. Igen, szerintem indokolatlanul árat emelt. A baj kettős. Létezik már ilyen jelölés, és bionak hívják, ami ellenőrzött termelésből kerül ki. Másrészt jelenleg még az sem eldöntött, hogy a GM-növények fogyasztása okoz-e egyáltalán egészségügyi problémát. Összességüket tekintve bizonyosan nem. Erre utal, hogy egyetlen EU tagállam (Magyarország nem kivétel) sem támadta meg az importra és feldolgozásra, valamint jelölés terhe mellett a fogyasztásra szóló engedélyeket és rendelkezéseket. Esélyes erre a glyphosate-tűrő növények köre, amelyek szermaradékai okozhatnak meglepetést. A glyphosate mellékhatásait viszont a NÉBIH vezetésével (Jordán László, Tőkés Gábor) éppen hazánk tagadja talán leghangosabban, vagyis innentől teljesen érthetetlen a GM-növényekkel kapcsolatos Alaptörvénybe foglalt egészségügyi elutasítás. Teszi ezt Fazekas Sándor adminisztrációja, amelyik semmilyen kivetnivalót nem lát a keringési rendszerünkben megjelent glyphosate hatóanyagban és a megporzókat pusztító neonikotinoid csávázókban sem.



Természetesen gazdasági érdek fűződik a GM-fajtacsoportok európai elutasításához. Veszélybe került a nemzeti fajtakincs (ezt kiemelt alkotmányos védelemben kellene részesíteni), a nemesítők munkája, az idegen-beporzóknál a genetikailag módosításmentes vetőmag-ellátás, így a nemzeti növénytermesztés integrálását nemzetközi cégek vehetik át. Ideje lenne végre a politikának is a valóságot kommunikálni, és nem képmutatóan félrebeszélni.

Az Orbán-kormány miközben a GM-fajták összessége ellen az Európai Uniónál környezetvédelmi érdekekkel házalt (ez a MON 810 esetében helytálló volt), aközben súlytalanná tette a környezetvédelmi tárcát, s vele együtt a védett rovarok listáját is. Az Alaptörvénybe beiktatott egy, a GM-növények által a lelki és testi egészség károsítására vonatkozó dodonai passzust, amivel kapcsolatban egyetlen esetben sem mutatta be eredményeit, nyilvánította ki szakvéleményét az Európai Unió szakhatóságai felé. A hazai takarmányozási kísérletek (NAIK ÉKI és NAIK AKK) egyike sem zárult olyan eredménnyel, ami erre tudományos támaszt adhatott volna a köztisztviselőknek; a hivatásos egészségügyünk egész idő alatt hallgatott. A nyugdíjazása előtt az FM alkalmazottjaként dolgozó Bardócz Zsuzsa maradt csupán azon az állásponton, hogy a GM-élelmiszerek károsak az egészségre. Álláspontját jól körvonalazta a Magyar Nemzetben Tanka Endre jogásszal a glyphosate hatóanyagról megírt cikkük, amivel aligha hiszem, hogy akad ma élettudományokban dolgozó kutató, aki egyetérthet. Genetikusok, biológusok és vegyészek sem hozzájuk hasonló egyoldalúsággal látják ezt a kérdést. A politika minden próbálkozása ellenére sem a természettudományok része.
A szóban forgó ügy a fentieken is túltesz, olyan kísérletekből ugyanis, amit GM-takarmányon nevelt állatok termékeivel (tej, tojás, hús) végzett volna valaki (értsd tápláléklánci vizsgálatok), vagyis közvetett hatásokon alapult még egyetlen kutató sem közölt elmarasztaló adatokat. Hovatovább a tejből, a tojásból és a húsból történő transzgének kimutatása nagy bizonyossággal a jelenlegi technikával (PCR) nem is lehetséges. A GMO-Kerekasztal ülésein felszólaló, a méréssel foglalkoztó NÉBIH szakemberei ezt elég egyértelművé tették. Maradt tehát a termékútvonal ellenőrzése, azonban a tanúsító megnevezése máig késik. Ebben a kérdésben tört ki 2016-ban Ács Sándorné (IFOAM) és Ángyán József (ex-SzIE) előadása után (’Jelölési kérdés – GMO-mentes vs. biotermék’) a GMO-Kerekasztal legsúlyosabb vitája a már akkorára kritikusan megfogyatkozott tagok között. Roszík Péter (Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.) szerint a GMO-mentes jelölés jó kezdeményezés, bár sem arra nem tudott a vitában világos választ adni, hogy miért, sem arra, hogy ki lesz a tanúsító. Akár a Biokontroll Hungária is lehet – mondta, de ez stratégiai képtelenség, hiszen egy komoly tanúsító nem állíthatja, hogy van egyrészről a bio, de ami csak GMO-mentes, az is frankó. Tévedek? Ezen az ülésen tehát már messze nem a kutatás aktív szereplőinek tudományos vitájáról és érveléséről volt szó, ami a GMO-Kerekasztal egyedüli küldetése lehet.

Roszík Péter Zászlós Tiborhoz fűződő kapcsolata nem volt előttem ismeretlen. Roszík úr elmesélte nekem, hogy Zászlós gazda többszáz hektár legelőt állított át ökológiai művelésűre, ami a Biokontroll Hungária éves statisztikájának nagyon jól jött. Gondolom, hogy ez gazdaságilag sem téves lépés, egy ilyen legelőre már csak gulya kell, és előáll az emelt hasznot hozó biohús. Tény, hogy a GmME alakulásának táján informált arról Roszík Péter, hogy Zászlós Tibor találkozni szeretne velem. Ajánlkozott, hogy ő szívesen levisz a gazdaságába. Nem ez lett volna az első eset a hazai nagygazdáknál, hiszen egy szürkemarha-gulya tulajdonosához már korábban lecipelt, akinek gondja akadt a marhák húsának dibenzo-dioxin tartalma miatt, amit egy akkreditált német laboratórium ért tetten. A beszélgetés során kiderült, hogy a gazda az olcsó téli takarmányt egy valamikori orosz lőtér területéről szerezte be, így a rejtély gyorsan megoldódott.
Mindannyian egy jobbára elszennyezett területen élünk, ahol ma a biotermesztésre alkalmas területek aránya csak a DDT hajdani alkalmazása miatt megfeleződött, és akkor egy szót sem beszéltem a szúnyog-állománygyérítésben részesült területekről (rendszeres deltamethrin + PBO kezeléséről) valamint a füstgázokat kibocsátó kémények koromkihullási körzeteitől. Nem kellene a biotermesztést mai vezetőinek sem úgy tenni, mintha ezek a súlyos limitációk nem lennének valósak.

Zászlós úr közvetett meghívása azonban más volt. Mint magánember nem láttam okát annak, hogy a hajdani fegyházi szakemberrel találkoznom kellene, mint a GMO-Kerekasztal elnöke viszont nem zárkózhattam el. Szinte egyidejűleg kereste a kapcsolatot Dudits Dénessel (BZBE → IMBE) is, aki ezt a tényt nekem írásban is említette. Azt üzentem a közvetítő Roszík úron keresztül, hogy az Országgyűlés Irodaházában a tanácsainkat használó két bizottság elnöke (Font Sándor – Fidesz és Sallai R. Benedek – LMP) előtt találkozhat velem. A találkozóból nem lett semmi. Örökre kérdés marad, hogy mit akart tőlem a nyugállományú bv. dandártábornok úr, a NAK egyik alelnöke.

A 2017 májusi konferencia után vezetőtársaimnak semmilyen a GMO-Kerekasztal újra szervezésére irányuló – ez tudományban dolgozó emberek irányítása nélkül abszurd lenne – tevékenységéről nem tudok, így mint az GMO-Kerekasztal alapítója ennek az írásnak a közlésével (2018. Húsvét hétfő) a GMO-Kerekasztal nevű tanácsadó szervezetet a kapcsolatos tudományágakat integrálni már képtelen státusza miatt feloszlatom. Kérésre egy plusz évet vártam a csodára. A GMO-Kerekasztal élt 2005-2018 között egy tucat évet és egy felet. A 2018-as választások (vagy majd a későbbiek) alkalmat adnak arra, hogy ha az újra alakuló parlamenti bizottságoknak szükségük van ilyen tanácsadó szervezetre, akkor újra létrehozzák valamilyen más néven. Civilszervezettel és érdekvédelemmel foglalkozó vezetők ezt a szakértői munkát nem vehetik át: az elsők számára ott az akciózás lehetősége (ez a Greenpeace után most a FOE területe), míg az utóbbiaknak a nyílt gazdasági verseny, amibe a kormány – szerintem is helyesen – kedvezményező mentőövet dobhat az ökológiai termesztés részére.

Szeretném, ha az olvasó tudná, hogy korunk géntechnológiái igen magas bonyolultsági fokúak, szakirányú képesítés nélkül, üzenetközvetítő tüsténkedéssel, gyári önbizalommal ezt senkinek sem sikerül majd megfelelően kezelni. Ezen a területen az ország vezető genetikusaira (általános, növény és állat), nemesítőire (növény és állat), ökológusra, környezetgazdára, környezetanalitikusra, ökotoxikológusra, dietetikusra, takarmányozási és egészségügyi szakértőre, továbbá közgazdászra és jogászra van szükség. Nem elfoglalt és önhitt politikaközeli ágensekre, hanem aktív kutatásokat végző nyitott és felelős gondolkodású szakemberekre. A megalakuláskor ebből 5/7 szakember még megvolt; mára csupán 2/7 maradt. Ez a maradék is többségében nyugállományú. Ez matematikailag is lehetetlenné teszi az átszervezést. Az elmúlt évtizedben végzett szakszerűtlen géntechnológiai hatósági munka – sorozatos figyelmeztetéseim ellenére – a kutatás alkalmas véleményhordozóit eltávolította erről a területről vagy hallgatásra kényszerítette azokat. Már évek óta zuhanunk, de még várat magára a gödör alja. Kellemetlen lesz a megérkezés.
GMO-haiku (No11)

Kapcsolódó cikk: GMO-haiku – Génmentes tündérmesék

Lezsák Sándor magyar-történelem szakos tanító (MDF → Fidesz) különleges elképzelésével írta be magát a hazai géntechnológia történetébe. 2002-ben ezt jegyezték fel tőle: „A legnagyobb probléma az, hogy a genetikailag manipulált élelmiszerek fogyasztását követően nem tudjuk, hogy a bevitt idegen gén a mi génjeink mely részébe épül be”. Vajon miként képzelte el a népfőiskolát szervező honatya a géneket?




Kapcsolódó anyagok GMO-haiku – Génmentes tündérmesék

Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés