Még nem tudni, milyen sorsra jut a magyar természetvédelmi hálózat, amit a 2004-es EU-csatlakozás idején az eurokraták és külföldi zöld szervezetek egyöntetűen a kevés számú magyar bezzeg-ágazatnak tartottak, de a qubit által összegyűjtött információkból aggasztó trend bontakozik ki.
A Qubitnek név nélkül nyilatkozó, állami kötelékben dolgozó természetvédők szerint mostanra az ellehetetlenülés határára került az évtizedek alatt felépített, a nemzeti parkok és a természetvédelmi hatóságok szakmai felügyelete mellett működő rendszer. Egyrészt azért, mert az állami költségvetésből származó – idén 4 milliárd 32 millió forintos – támogatás még a 10 nemzeti park igazgatóság ezerfős apparátusának bérköltségeire sem elég. Másrészt azért, mert a turizmusból, a gazdálkodó szervezeteik által termelt-termesztett termékekből és a védett, de művelendő földek bérleti díjaiból származó bevételeikből csak ideig-óráig tudják ellátni a hatályos Alaptörvényben is előírt kötelezettségeiket. Az ágazat intézményei ugyanis két éve nem férnek hozzá az EU-s források működésüket támogató részéhez.
Lefelezés
November 12-i nyílt levelelükben magyarországi civil természetvédők súlyosan aránytalannak tartották a pár nappal korábban az Agrárminisztérium környezetügyért felelős államtitkárságán véghezvitt nagy mértékű leépítéseket. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a WWF Magyarország, a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) és további 82 kisebb egyesület az állami természetvédelem ellehetlenítését kérte számon az agrárminiszteren. A nyáron átkeresztelt tárca élére a tavaszi országgyűlési választások után kinevezett Dr. Nagy Istvánnál nemcsak a 128-ról 71 fősre apasztott államtitkársági létszámot panaszolták fel, hanem az állami tulajdonú Natura 2000 földterületek értékesítését, valamint a természetvédelmi oltalom szintjének csökkenését is.
A Qubit információi szerint november 6-án 30 természet- és 26 környezetvédelmi szakembert bocsátottak el az államigazgatásból. A természetvédelmi helyettes államtitkárságon ezzel megfeleződött, 63-ról 31-re csökkent a létszám. A 10 nemzeti park igazgatóságnál dolgozó mintegy 1000 hivatásos természetvédő ugyan most kimaradt a szórásból, ám értesüléseink szerint csak azért, mert a nyár végéig közülük is több mint 600 – határozott idejű szerződéssel, illetve a közmunkaprogram keretében foglalkoztatott – dolgozót küldtek el.
2015: 43 százalék közmunkás
Az augusztusban meghirdetett közigazgatási létszámstop a teljes közmunkaprogram leállításával járt az államigazgatásban. A szűkös költségvetés és az alacsony létszám miatt addig a nemzeti parkok a védett területeket kezeltették a közmunkásokkal, akik az ároktisztítástól az állatgondozáson át a kerítések karbantartásáig többféle fizikai feladatot elláttak. A közfoglalkoztatott (vagyis a nem fizikai állományú közmunkás) munkatársak pedig a látogatóközpontokat és a bemutatóhelyeiket üzemeltették.
Ezek nem tartják el a természetvédelmet.
Hogy a kiesés mit is jelentett, arra jó példa az az eset, amiről az Átlátszó júliusban számolt be: a Duna-Dráva Nemzeti Park szaporcai Ős-Dráva Látogatóközpontja, abaligeti Denevérmúzeuma és pécsi Pintér-kertje is zárva tartott, mert nem volt ki kalauzolja a látogatókat. A Qubitnek név nélkül nyilatkozó más nemzeti parki szakemberek hasonló kényszerszünetekről, elmaradó karbantartási munkálatakról számoltak be. Volt olyan természetvédelmi őr, aki elmondta, hogy a feltöltetlen állatgondozói létszám miatt egyre gyakrabban ők maguk kénytelenek elvégezni az őshonos állatok etetését, vagy nekik kell fogadniuk a turistákat a látogató központban, így a munkakörük által megkövetelt szakképesítéshez kötött speciális feladatokra kevesebb idő jut, az adminisztrációval pedig leginkább éjszaka foglalkoznak. (A hatályos jogszabályok alapján a védett természeti területek és a természeti értékek megóvása, őrzése, károsításának megelőzése érdekében egyenruhával, szolgálati igazolvánnyal és jelvénnyel, szolgálati maroklőfegyverrel és más technikai eszközökkel ellátott tagokból álló Természetvédelmi Őrszolgálat működik valamennyi nemzeti park igazgatóság szervezetében. Az ő feladatuk a gazdálkodás ellenőrzése, az élőhelyek bejárása, a gondjaikra bízott terület állandó szemmel tartása, miközben mindent dokumentálniuk is kell, méghozzá tudományos részletességgel.)
A Természetvédelmi Közlemények 2017-ben megjelent 23. számában Kovács Eszter szakközgazdász tanulmányban elemezte a nemzeti park igazgatóságok gazdálkodását. Ebből kiderült, hogy miközben az állatállomány 2015-re elérte a 14 ezer egyedet, a vagyongazdálkodás alá tartozó terület pedig 300 ezer hektárra nőtt, a dolgozói létszám szinte csak a közfoglalkoztatottakkal bővült. „Az arányuk 2001-ben még nem érte el az összes foglalkoztatott 1 százalékát, 2007-ben 11 százalék volt, míg 2015-ben már meghaladta a teljes létszám 43 százalékát.”
Eközben a természetvédelmi őrség a 2000-es 213 főről másfél évtizeddel későbbre is csupán 250-re nőtt. Ma a Natura 2000-es területek kijelölésével átlagosan 8000 hektár körüli terület természetvédelmi kezelését kell egy őrnek ellátnia, ami több mint nyolcvan Margitszigetnek felel meg. (Igaz, ez a mennyiség már 2005 és 2015 között is 7400 és 9700 hektár/fő között ingadozott, a létszám és a Natura 2000 területek változó méretétől függően.)
Évről évre kevesebb
Az állami természetvédelem leépítése 2010-ben, az akkor 400 fővel működő önálló Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium megszüntetésével kezdődött, ezután az ágazat beleolvadt az agrártárca egyik államtitkárságába. 2015-ben a hatósági feladatokat ellátó környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőségeket is megszüntették, pontosabban betagolták a közigazgatás alsóbb fokú intézményeibe: a jogosítványaiktól megfosztott felügyelőket a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a járási (fővárosi kerületi) hivatalokról szóló – 66/2015. számú – kormányrendelettel a megyei kormányhivatalok fennhatósága alá helyezték.
Azóta szinte változatlan mértékű a központi költségvetés hozzájárulása, holott a nemzeti parkok összkiadása, a védendő terület bővülése és az ellátandó szakfeladatok gyarapodása okán a 2000-es 4,3 milliárd forintról 2015-re több mint ötszörösére, 22 milliárdra emelkedett. A személyi jellegű kiadások 2000-ben 1,1, 2004-ben 2,6, 2015-ben pedig 5,5 milliárdot tettek ki.
Magyarán az állami költségvetésből származó – idén 4 milliárd 32 millió forintos – összeg már három éve sem volt elég a bérköltségekre .
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) nyári országriportja, amelyet a Qubit is ismertetett, a biodiverzitás védelmének és fenntartásának finanszírozását tartja Magyarországon a legnagyobb problémának. A jelentésben megállapítják, hogy „Magyarország hatalmas gyepterületein, barlangjaiban, folyóiban és vizes élőhelyein egyaránt nagy a fajgazdagság”, a biológiai sokféleség védelme kiemelt közpolitikai cél, és az ország területének számottevő része védett, ugyanakkor „a finanszírozás hiánya a védelem alatt álló területeken és azokon kívül is probléma”. Az OECD szakemberei negatívumnak tartották, hogy a nemzetipark-igazgatóságok költségvetésük közel 60 százalékát mezőgazdasági tevékenységből és ökoturizmusból származó bevételekből kénytelenek fedezni.
2016-ban az EU-s mankót is kihúzták alóluk
Szakmaközeli információink szerint a működés finanszírozása évekig azért nem volt csak házon belüli probléma, mert az EU úgynevezett agrár-környezetgazdálkodási rendszere (AKG) fedezetet biztosított – a 10 nemzeti park összköltségvetésének közel 40 százaléka innen származott. A fennmaradó részt a természetkímélő gazdálkodást igénylő területek bérbeadásából, az eleven fűnyíróként is funkcionáló, de elsősorban az őshonos génállomány fenntartását szolgáló szürkemarhák, bivalyok és rackajuhok szaporulatának, illetve, mint a ménest is fenntartó Hortobágyi Nemzeti Park esetében, lovak értékesítéséből származó bevételek, valamint a már említett turisztikai szolgáltatások fedezték.
Bár a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében lévő mintegy 300 ezer hektár védett természeti területből mindössze 16 ezer hektár esett az AKG hatálya alá, az erre igényelhető pénz elegendő volt arra is, hogy az oltalom alatt álló térségek – gyakran ellenérdekelt – gazdálkodói is betartsák a természetvédelmi irányelveket. Közelebbről: az átlagnál magasabb összegű uniós támogatások érdekeltté tették a helyi gazdákat a természetkímélő földhasználatban.
A nemzeti park igazgatóságok azonban 2016 óta a kormány döntése értelmében nem lehetnek részei az AKG-nek, valamint az EU közös agrárpolitikáját támogató egyéb programoknak sem. Az 1300/2016-os kormányhatározat szerint a kormány előzetes engedélyével lehet bármire is pályázni, az elmúlt két évben viszont csak a fejlesztések kaptak zöld utat. E céltámogatásokból épültek meg a legújabb bemutatóhelyek és látogatóközpontok, amelyek üzemeltetése, mint írtuk, egyre inkább veszélyben forog. Az igazgatóságok az AKG híján sem itthon, sem külföldön nem pályázhatnak működésük finanszírozására. Így kétséges, hogy képesek lesznek-e elvégezni a hazai jogszabályokban és a nemzetközi egyezményekben természetvédelmi kezelés címen rögzített alapfeladatukat. Azt, amelynek része a természetvédelmi őrszolgálattal megtámogatott fizikai védelem, a sérült élőhelyek természetközeli állapotának helyreállítása és megőrzése, a védendő természeti értékek felmérése, nyilvántartásba vétele, valamint a jogi védelem előkészítése. A felsoroltak megvalósítása, vagyis az alapfeladat abszolválása után következik csak az értékek közkinccsé tétele, turisztikailag is hasznosítható bemutatása. A természetvédők szerint, ha a sorrend felcserélődik, nemsokára már nem lesz mit megmutatni a természetre kíváncsi turistáknak.
Tízből négy?
A Qubithez több helyről eljutott az a szakmán belül hónapok óta terjedő rémhír, amely szerint úgy oldható meg a finanszírozás, ha a nemzeti parkok számát 10-ről 4-re csökkentenék, a vagyongazdálkodást – a természetközeli mezőgazdálkodást, így a zömmel takarmányt előállító növénytermesztést és az őshonos fajták génbankjait is fenntartó állattenyésztést – kiszerveznék, és a védett területet is jó néhány ezer hektárral karcsúbbá is tennék. A forgatókönyv-változatok közös nevezője, hogy az összevonások kartográfiai irányelvek mentén történnének. Vagyis a térképen egymáshoz közeli, ám a védendő flórát és faunát, valamint az ökológiai, gazdasági és szociokultúrális sajátosságokat tekintve is különböző nemzeti parkok lépnének frigyre.
Az egyik legtöbbet emlegetett verzió szerint így lenne Alföldi Nemzeti Park a jelenlegi Hortobágyi, Kiskunsági és Körös-Maros; Északi Nemzeti Park a mostani Bükki és Aggteleki; Dunai néven egyesülne a Duna-Ipoly és a Duna-Dráva; míg az országrész elnevezése nyomán a Nyugati előnevet kapná az Őrségi, a Balaton-Felvidéki és a Fertő-Hanság Nemzeti Parkok fúziója nyomán létrejövő konglomerátum. Az intézményvezetők számának csökkentésével kétségtelenül spóroló elképzelésekről megkérdeztük az Agrártárcát is, de eddig nem kaptunk választ. Amint többet tudunk, frissítjük cikkünket.-írta a qubit.
