Régóta tudjuk – a földi élet bonyolult szövedékében bármit bolygassunk is meg, növény- és állatfajok tucatjaira hozhatunk szenvedést. A természet burjánzó változatossága nem értelmetlen tobzódás, valamennyi szereplő túlélését szolgálja – a szegényes élőhely sérülékeny élőhely.
Az ökológiai rendszerek összetett szépségéről és sérülékenységéről beszél az a kutatás is, amely a kabócák, levéltetvek és hangyák bonyolult kapcsolatainak alakulását vizsgálta különböző élőhelyeken. A Proceedings of the Royal Society című folyóiratban megjelent tanulmány eredményei jól illusztrálják, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemben egyre fontosabbá váló erdősítés mellett miért kell nagy hangsúlyt fektetni a meglévő fás élőhelyek megóvására.
A Freiburgi Egyetem kutatói arra voltak kíváncsiak, hogyan alakulnak ezek a kapcsolódások a különböző összetételű erdőkben. Egy kínai kutatási területen változatos élőhelyeket vizsgálhattak – egyféle fából telepített erdőktől egészen a 16-féle növényt felvonultató társulásokig.
Az eredmény egyértelmű:
minél sokszínűbb egy erdő, annál többféle levéltetű-, hangya- és kabócafajnak ad otthont. Ráadásul a változatosság növekedésével a lehetséges kapcsolódások száma és kihasználtsága is nő: ezekben az erdőkben a levéltetvek és a kabócák többféle növényt fogyasztanak, és a hangyák is több fajjal lépnek kölcsönhatásba.
Ezek a többszörös kapcsolódások védettebbé és ellenállóbbá is teszik valamennyi résztvevőt a környezet megváltozásával járó nehézségekkel szemben.
