Országszerte pusztulnak a kőris erdők, egy gombás fertőzés miatt pár éven belül teljesen eltűnhet a kőrisfa Magyarországról. A betegség következtében gyökerestől fordulnak ki a gyakran több mázsás fák, amelyek kidőlve komoly károkat okoznak a környezetükben. Lébény határában a hóvirág tanösvényt veszélyezteti a kőrispusztulás, egy séta szeles időben életveszélyes is lehet a beteg fák miatt.
Nyikorgó, hajlongó kőrisek és többszáz kidőlt fa mutatja a lébényi erdő pusztulását, az ösvényen már enyhén szeles időben is életveszélyes sétálni. A fák egy agresszív gombás fertőzés miatt fordultak ki és dőltek rá a tavasszal hóvirágokkal borított tanösvényre. A problémát évek óta próbálja megoldani a helyi önkormányzat, de a városnak nincs jogosultsága az erdőgazdálkodásra.
A betegség ellen nincs gyógymód, a védett tanösvényt és a még egészséges egyedeket megmentené, ha a szezonon kívüli időben kivágnák és elvinnék a fákat. „Lébényről a legtöbb embernek a középkori templom, a Szent Jakab zarándokút és a hóvirágmező jut eszébe. Városmarketing szempontból sem mutat jól, ha utóbbit megnézni életveszélyes. Ráadásul tavasszal több ezer ember látogat Lébénybe a hóvirágmező miatt, köztük óvodás, kisiskolás csoportok. A problémát folyamatosan jelzik a helyi lakosok az önkormányzatnak, de a városnak nincs jogosultsága az erdőgazdálkodáshoz” – számolt be Kovács Gábor, Lébény polgármestere.
A kőriseket pusztító gombás betegségre már 8-10 éve felfigyeltek a lakosok, a fertőzés azóta folyamatosan terjed a területen. A vészről az utóbbi években több tanulmány is készült, amelyek szerint a kőris a szilfához hasonlóan akár teljesen kipusztulhat Magyarországon, sőt egész Európában.
Kovács Gábor szerint a lébényi erdőben egy országos probléma mutatkozik meg, ami közbiztonsági és erdőgazdasági okokból is nagyobb figyelmet érdemelne. „Lassan egy évtizede küzdünk a helyzettel eredménytelenül. Ez az állapot tarthatatlan, ráadásul a probléma messze túlmutat Lébényen. Bízom benne, hogy a segélykiáltásunk hozzáértő szakemberekhez is eljut” – tette hozzá a kisváros polgármestere.
A Világhálón is hozzáférhető Nagy Lászlónak a témában írt 2016-os doktori értekezése. A kérdés iránt érdeklődők számos részletet találhatnak e munkában a kőriseket támadó kórokozóról. A szerző az értekezésben a szilfavész (Ophiostoma spp.) név mintájára a kőris hajtáspusztulásos betegségére a “kőrisfavész” magyar megnevezés használatára is javaslatot tett. (A kifejezésre – ha pontosan így keresünk rá – jelenleg mindössze ezt az egy találatot adja ki a keresőprogram, de nem kizárt, hogy a találatok száma a jövőben növekedni fog..)
A hivatalos szervek hallgatnak
Mivel a fák védtelenek a gyorsan terjedő fertőzéssel szemben, és a kőris akár teljesen kipusztulhat Magyarországon (sőt egész Európában), megkérdeztük az Agrárminisztériumot, mit tett az állam az elmúlt 10 évben a kőrisfák védelmében, van-e jelenleg kormányzati program, amely kifejezetten a kőrisek megmentését célozza, vagy ha nincs, miért nincs. Azt is szerettük volna megtudni, hogy a kormány mekkora összeget fordít(ott) a védekezésre/szaporításra/visszaelegyítésre.
Cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ, ahogy nem reagált ezzel kapcsolatos újbóli megkeresésünkre a NAIK sem.
Beszéltünk néhány erdésszel és több erdővédelmi szakértővel, akik mind azt mondták, nem tudnak arról, hogy létezne bármilyen forrás, pedig a probléma évek óta ismert. Van ugyan egy „az erdőgazdálkodási potenciálban okozott erdőkárok helyreállítása” nevű állami pályázat, de ez inkább csak utólagos tűzoltásra elég, ha egy erdőtulajdonost természeti kár ér – preventív, hosszú távú intézkedésekre nem alkalmas. Márpedig a kőrispusztulás esetében éppen erre lenne szükség: további kutatások indítására, akciótervek készítésére és kivitelezésére. Mindez azonban állami támogatás hiányában nem lehetséges.
Megpróbáltunk arra utaló jeleket keresni, hogy a mindenkori kormányok foglalkoztak-e egyáltalán a kérdéssel. Beírtuk a K-Monitor által kifejlesztett parlamenti keresőprogramba a „kőris” kifejezést, ám mindössze 7 találatot kaptunk, amelyek közül egyik sem szólt a fákat támadó betegségről; csupán falopásokról, erdőtelepítésről és a Kőris-patakról tettek említést. Vagyis 1990-ig visszamenőleg egyetlen országgyűlési képviselő egyetlen parlamenti felszólásban sem hívta fel a figyelmet a kőrisek tömeges pusztulására.
Ami nemcsak a tetemes kár miatt érthetetlen, hanem azért is, mert őshonos magyar fafajtá(k)ról van szó.
