Ezen a héten a Világgazdasági Fórum égisze alatt Davosban találkozik a világ gazdasági elitje a vezető politikusokkal, államfőkkel, hogy megvitassák a szerintük fontos kérdéseket. Állítólag a pezsgőzés mellett az éghajlati válság kérdése terítékre kerül. De nézzünk a pezsgőspohár fenekére: mi az amiről a (génmódosított) lazacos szendvicstől és a koktéloktól elhomályosított látású világsajtó nem számol be? Milyen hírmorzsákat találunk az asztal alatt? És nézzük meg, mit mutat az üvegházhatású gázok kibocsátásából megrajzolt pezsgőspohár-ábra!
Ahogy a világgazdaság sebességet vált, a kereskedelem növekedése lelassul – olvasható a New York Times Davosszal foglalkozó hírei között. Na, helyben is vagyunk. A kereskedelem mindenek felett.
A globalizáció-kritikus szervezetek már hosszú évek óta rendszeresen nyomon követik a davosi csúcsot, és miközben a világ gazdasági és politikai elitje ebben a síparadicsomban luxuskörülmények között ad randevút egymásnak, a civilek próbálják felhívni a figyelmet a különféle környezeti és társadalmi problémákra. Egy évvel ezelőtt, a tavalyi davosi fórumra időzítve időzítve indult el az a nemzetközi petíció, amelynek egyik célja, hogy felszámoljuk a sokat kritizált ISDS-rendszert, vagyis a multiknak biztosított külön előjogokat; a másik pedig hogy vessünk végre véget a nemzetek feletti vállalatok büntetlenségének. Tizenkét hónap elteltével pedig, péntek éjfélkor, miután hazarepül Davosból a világ gazdasági elitje, le is zárjuk az aláírásgyűjtést.
Most még van közel három napotok, hogy Ti is aláírjátok a petíciót!
De mi is ez az ISDS, és mi köze van Davoshoz?
Aki az elmúlt években nyomon követte a tervezett EU-USA “szabadkereskedelmi” egyezmény (TTIP) ill. vagy a CETA (EU-Kanada kereskedelmi egyezmény) kapcsán felmerült vitákat, találkozhatott már az ISDS-nek (befeltető-állam vitarendezési mechanizmus) nevezett “offshore-bíróság” rendszerrel. Ez a kvázi magánbíróság lehetővé teszi, hogy külföldi befektetők pereljenek kormányokat, ha azok a környezetünk vagy állampolgáraik egészségének védelme érdekében hoznak meg bizonyos intézkedéseket, jogszabályokat.
A davosi Világgazdasági Fórum kiemelt vállalati partnerei között 40 olyan multi szerepel, akik ISDS- pereket indítottak egyes kormányok ellen. Csak hogy néhány ismertebb céget felsoroljunk: Airbus, Cargill, Chevron, Credit Suisse, Dow Chemical, Mobil, Novartis, Philip Morris, Shell, Total. Az ilyen ISDS-perek miatt a vesztes kormányok több mint 50 milliárd dollárt kellett, hogy fizessenek az adófizetők pénzéből a külföldi befektetőknek. Ha pedig közelebbről meg akarjuk nézni, kinek hoz hasznot ez a magánbírósári rendszer, azt láthatjuk, hogy az ISDS-perek során megítélt összegek több mint 90%-át a legalább 1 millárd dollár éves bevételt termelő vállalatóriások, valamint 100 millió dollárnál nagyobb vagyonnal rendelkező magánszemélyek tették zsebre. Vagyis a kormányok beperlése mára már egy nagyon jól jövedelmező biznisz lett.
És ez még nem elég. Miközben zajlik a davosi csúcs, néhány száz kilométerrel arrébb Bécsben, egy az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága (UNCITRAL) égisze alatt zajló rendezvényen az Európai Bizottság emberei azért lobbiznak, hogy ezt az ISDS-rendszert egy Multilaterális Befektetői Bíróság (MIC) létrehozásával globális szintre kiterjesszék.
Na, de visszatérve Davosra. A hírek szerint a Világgazdasági Fórumon az éghajlati válság kérdése is terítékre kerül. Ennek kapcsán a nemzetközi sajtóba legjobb esetben annyi kerül bele, hogy Gréta Thunberg is felszólalt Davosban, illetve hogy a vállalatvezetők megpróbálnak úgy tenni, mintha érdemi lépéseket tennének az éghajlatválság megfékezésére.
Az igazán fontos dolgokról ezzel szemben elsősorban a közösségi médián keresztül értesülhetünk. Jason Hickel szváziföldi származású brit antropológus például az Oxfam öt évvel ezelőtti tanulmányát és egy kevésbé ismert pezsgőspohár-ábrát előkotorva emlékeztetett arra, kik is felelősek az éghajlati válságért: a világ leggazdagabb egy százaléka 30x annyi üvegházhatású gázt bocsát ki, mint a legszegényebb 50%, és 175-ször többet, mint a legszegényebb 10%.
És ráadásul a multik az elmúlt években az éghajlati válság miatt a témára irányuló figyelmet arra használják ki, hogy az “éghajlatvédelem hegyében”, a világ megmentőinek szerepében tetszelegve ráerőltessék a világra bizonyos álmegoldásaikat, mint például a génpiszkált élelmiszerek, totális gyomirtószerekre alapozó “talajkímélő” mezőgazdaság, a “digitális farmgazdálkodás”, a szénmegkötés és tárolás (CCS), az atomerőművek. Emellett, miként arra már fentebb részben utaltunk – egy korábbi blogbejegyzésünkben pedig részletesebben is kifejtettük – a Davosban pezsgőző vezetők által képviselt cégek közül sokan a kormányok beperlésével ássák alá az éghajlatvédelmében megtett intézkedéseket. Ez nem más, mint cinikus álszentség.
Amire valójában szükség lenne, hogy az EU vezetői elkötelezzék végre magukat a befektető-állam vitarendezési mechanizmus (ISDS) rendszerének teljes felszámolására, és helyette inkább hozzunk létre egy olyan rendszert, amely biztosítja, az igazságszolgáltatást a nemzetek feletti vállalatok által elkövetett környezetpusztítás és emberi jogsértések áldozatai számára, véget vetve a multik büntetlenségének. Ez utóbbi kérdés alig egy héttel nagybányai ciánszennyezés 20. évfordulója előtt különösen aktuális.
