Az emberi beavatkozás következtében a biodiverzitás, vagyis a természetes élővilág, a fajok változatossága az egész világon csökken” – mutatott rá a sajnálatos tendenciára Báldi András, a 2011-es Lendület program egyik nyertese.
"Az élővilág változatossága nemcsak gyönyörködtet, hanem ún. ökoszisztéma-szolgáltatásokat is nyújt az emberiség számára. A méhek általi beporzás, szaknyelven pollináció csak egy példa a sok közül. Ha nagyobb egyedszámú és több fajhoz tartozó méhegyüttes van jelen egy adott területen, akkor ott a beporzás is hatékonyabb lesz, s ennek áttételesen komoly gazdasági jelentősége is lehet – nyilatkozta az mta.hu-nak Báldi András, a mezőgazdálkodást, ökológiát, genetikát és a társadalomtudományokat is felölelő fiatal tudományág, a természetvédelmi biológia hazai megalapozója. "Az 1978-ban létrejött új tudományterület érdeklődésének középpontjában álló biodiverzitás nem csupán a fajok számát, hanem a genetikai sokféleséget, a populációk, illetve a nagyobb ökoszisztémák változatosságát is magában foglalja." A természet iránt Fekete István regényei és a madárgyűrűző táborok hatására már gyermekkora óta elkötelezett biológus a Lendület program keretében végzett kutatásai mellett januártól a Society for Conservation Biology (Nemzetközi Természetvédelmi Biológiai Társaság) európai szekciójának elnökeként is tevékenykedik majd.
Az idén immár hetedik alkalommal megrendezésre kerülő magyar természetvédelmi biológiai konferenciasorozat fő szervezőjeként is ismert ökológus elmondta, hazai pusztáinkon, a Hortobágyon vagy a Kiskunságban mintegy 100-150 éve indultak el a nagy léptékű beavatkozások. Kezdetben a folyóelterelések, majd az elmúlt évtizedekben az intenzív gépesítés és gazdálkodás következtében az élővilág változatosságának jelentős csökkenése volt megfigyelhető. "Ha egy adott területen rövid idő alatt nagymértékben növekszik a mesterséges beavatkozás mértéke, az a területen honos fajok számának csökkenésével jár" – mutatott rá a hazai pusztai fajokat fenyegető veszélyekre az ökológus. A túlzott műtrágyázás következtében fokozódó nitrogénterhelés miatt sok őshonos gyomfaj szorulhat ki a területről, a gyomirtók használata pedig az őket kedvelő ízeltlábúak eltűnését vonja maga után szántóinkon. A pusztai szürke marha és egyéb legelő állatok egyedszámának csökkenése hasonlóan káros, nehezen visszafordítható folyamatokhoz, bokrosodáshoz és az inváziós növényfajok terjedéséhez vezet. Ha az eredetileg gyepes terület bokrosodni kezd, az ott megtelepülő fajok száma ugyan növekedhet, de nemritkán az eredeti élővilág kárára. A gyakori magyarországi madárfajok mintegy 10 éve megkezdődött monitorozása azt mutatja, hogy az elmúlt időszakban a hazai mezőgazdasági területek madárállományában is észrevehető csökkenés tapasztalható. A vadászati statisztikák szerint a 20. század elején évente akár ezer túzokot is kilőhettek anélkül, hogy ez az állomány méretét jelentősen befolyásolta volna. A természet mesterséges megváltoztatása miatt azonban a magyar természetvédelem emblémamadarából mára alig több mint ezer példány maradt fenn.
Tiszaalpári panoráma
A földrajzi helyek élővilága jelentősen különbözik egymástól, ezért a kontinens egyes részein hatékony megoldások másutt nem feltétlenül alkalmazhatók. Angliában a kutatók a biodiverzitás növelése érdekében a nyílt területek sövényesítését tervezik, mivel sok madárfaj találna otthonra benne. "Az ilyen jellegű átalakítások a magyar pusztáknak és gyepes régióknak kárukra volnának" – véli Báldi András. A jellegzetesen pusztai fajok, mint a mezei pacsirta, kifejezetten kerülik a sövényekkel szabdalt területeket, ezért a vidéken a pusztára nem jellemző madárfajok telepednének meg. Nem kis részben a magyar ökológus törekvéseinek eredményeképpen ma már a közép-európai régióban is felvetődött a mezőgazdasági területek biológiai sokféleségének megismerése és megőrzése iránti igény: "Mivel a témával foglalkozó tanulmányok nagy többsége Európa északnyugati államaiban látott napvilágot, a Közép-Európa s benne Magyarország kétharmadát is kitevő hasonló területek élővilágáról néhány éve még szinte semmit sem lehetett tudni."
Báldi Andrásnak a Lendület program elsősorban a kutatói szabadság kiteljesedését jelenti. A munkáját az MTA vácrátóti Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetében folytató biológus szerint a felfedező kutatások sajátossága, hogy gyakran nem tervezhető költségekkel járnak: "Hirtelen ki kell utazni egy konferenciára vagy egy műhelybe megtanulni és az országba behozni egy új módszert. Ezek a váratlan kiadások a hagyományos pályázati rendszereken keresztül nehezen finanszírozhatók." Az Akadémia Lendület programjának keretében elnyert támogatás új, modern mikroszkópok, egy terepmunkára alkalmas jármű beszerzését, valamint tehetséges doktoranduszhallgatók kutatásokba való bevonását teszi lehetővé . "Szeretek fiatalokkal dolgozni, mert bátran lépik át a határokat, nyitottak az új ötletekre, és buzog bennük a tettvágy" – hangsúlyozta.
Az ökoszisztéma-szolgáltatások Lendület-csoport által megcélzott kutatásáról Báldi András vendégszerkesztésében a júliusi Magyar Tudományban cikkgyűjtemény jelent meg
