Ismét eltelt egy év, így idén is megvonjuk természetbéli működésünk mérlegét. Jelentjük a természet nem változott, mi sem okosodtunk, csak öregedtünk. Szorgalmasan látogattunk erdőt-mezőt, amelynek most a vidám oldalát szeretnénk bemutatni.
Amikor valami nem úgy néz ki, mint szeretnénk:
Csabrendek mögött, a lápi nyúlfarkfüves után van egy teljességgel rosszarcú bányagödör, amiből ráadásul még folyik is a víz, úgyhogy ha meg akarjuk szemlélni ezt a nagyobb lavórnyi tavacskát, meg kell kerülni érte fél Dunántúlt. Erre a megkerülésre általában akkor szokott sor kerülni, amikor a vizes fű már legalább tökig ér, már csak a feeling kedvéért. Az említett rosszarcú gödörben egyébként a színes békaszőlő egyik látványos hazai állományának kellene tartózkodnia, ehelyett bármilyen időben mentünk, néhány bánatosan lebegő, mohotkás levélen kívül nem szoktunk volt mást látni.
Na nemúgy most! Kémeink jelentették, hogy a színeslevelű békaszőlő, mint fajtájának hínárkülönce kint tartózkodik az iszapfelszínen és a szép időben csodára piroslanak a levelei. Két nap múlva rohantunk is a gödörhöz, természetesen a csapadékosra forduló idő miatt újólagosan a tökig érő vizes fűben, mire a következő látvány fogadott: a bánatosan mohotkás levelek ezúttal a parton rohadoztak. No mindegy, most már fényképezünk, akármi is történik. Akármi nem történt, csak annyi, hogy a finom, krémes állagú agyagon első lépésre beszánkáztunk térdig a gödörbe, ahol rögtön oda is ragadtunk az aljzathoz. Így készítettünk néhány lehangoló képet, majd sáros disznó módjára távoztunk a helyszínről.
2011 szép pillanatai
Amikor valami úgy néz ki, mint szeretnénk, de mozog:
Egy júliusi grillpartira alkonyat felé megérkezett egy nagy hőscincér is légi úton, mert nyilván, amikor keressük, soha nincs bejelentett lakhelyén, a legelő nagy tölgyfáin. Nos, ha itt van annál jobb, van még negyed óra fényünk fényképezni. Barkácsoltunk neki egy fél méter hosszú természetes hátteret és ráraktuk a cincért. Egyszer, kétszer, háromszor… sokszor. A cincér ugyanis minden alkalommal kifutópályának használta a kéregdarabot, végigrohant rajta, majd igyekezett szárnyra kapni. Közben szorgalmasan készültek róla a cincér nélküli és elmosódott cincéres képek felváltva. Majd valaki kitalálta, hogy ha a bogarat pár percre mélyhűtőbe tesszük, nyilván lassabban mászkál majd. A felvetés teljesen jó ötletnek tűnt, a hűtési időt viszont rosszul lőttük be, úgyhogy egy teljesen megfagyott cincért szedtünk ki. Melegítsük? Masszírozzuk? Végül a bogár lassan magához tért és szörnyű, görcsös mozdulatokkal elkezdett tántorogni a kérgen, úgyhogy ezúttal teljesen természetellenes, haláltusát idéző képek készültek. Ez megint nem jó, pihentetni kell őt, véltük és addig is felbontottunk néhány sört evégre mégiscsak kerti partin volnánk. Úgy emlékszem, a rekreációs időt megint rosszul lőttük be és amikor a második sör után megnéztük mit csinál bogarunk, annyit még konstatálhattunk, hogy a közben beálló sötétben diadalmasan szárnyra kap és halkan berregve elszáll a kert légteréből.
Hazánk legszebb orhideájának a nyomában:
Gábor barátom hívott, hogy a napokban érdemes lenne a Boldogasszony papucsa nevű meseszép orchideát fotózni. Ő pár éve ilyentájt fényképezte. Halogattuk az eseményt, mígnem egy szép napon, -igaz két hét csuszással elindultunk Sopron irányába. Előtte meglátogattuk az ebergőci láprétet, ahol az ezerszámra nyíló szibériai nősziromtól szinte elállt lélegzetünk. Majd Sopron felé kanyarodtunk…
A ritka orchideát, egy kisebb árok szélén találtunk meg, Gábor telefonos segítsége alapján. Krisztivel nagyon boldogok voltunk, azonban be kell vallani, mint ahogy Gábor említette: ha két héttel előbb érkezünk, akkor teljes pompájában látjuk hazánk talán legszebb növényét, amely a botanikus szíveket heves dobogásra készteti.
A legnagyobb öröm, szintén Sopron határában a Kistómalmi-lápréten ért bennünket. Igaz egy tő, de szépen virágzó -aprócska növényt- a lápi hízókat találtuk meg. Idehaza ebből a fajból már csak itt tenyészik. Boldog élményekkel tértünk haza, az autóban mindketten csendben ültünk, az aznapi felejthetetlen élmények peregtek –szinte filmszalagként-gondolatainkban…
A szerző honlapja: http://vasutag.freeblog.hu/
