A debreceni egyetemen annak idején nagy hangsúlyt fektettek a lápok, tavak, libbányok, és tömpölyök csoportosítására, valószínűleg azért, hogy ne jöjjünk zavarba, ha be kell mutatkoznunk valami mocsaras izének. Nekem személy szerinti kedvenceim a telmák voltak, a például csiga vagy kagylóhéjban megbúvó vizek, amelyekbe akár két árvaszúnyog lárva is elfér, ha kicsit összehúzzák magukat.
Sokáig mégis csak holmi pióca és szúnyogneveldének néztem ezen élőhelyeket, majd meglátogattam a Tapolca melletti Billegét, aminek már a neve is nagyon kedves. Messzebbről nem sok látszik a hely varázsából, de hozzá belépve csak áll az ember tátott szájjal, miközben a víz lassan bugyog befelé a csizmaszárba. Kristálytiszta jéghideg erek kanyarognak a zsombékok között, melyek tövében lisztes kankalinok bújnak meg. Rózsaszín virágú kankalinok! Később a szerény külsejű árokvirággal találkozhatunk és illatos hagymák tömegével, de igazi növénysztár a nagy aggófű, mely csak az ilyen tőzeges között szivárgó állandó, de mérsékelt patakvíz borítást kedvel. Különleges igényei miatt csak itt és a tatai Fényes-forrásoknál találkozhatunk vele.
lisztes kankalin kép: ifj Vasuta Gábor
Sajnos azonban a lápok, mocsarak a melegedő, száradó klíma egyértelmű vesztesei. Betegeskedik a hajdan híres Vindornyai-láp, az egerbaktai és kállósemlyéni mohos, valamint a lápok zászlóshajója a bátorligeti ősláp is sorvadozik. Nem tudok továbbá sok jót mondani az adorjánházi vidrafüves láprétről sem, amit pedig mint külön növénytársulást is leírtak, Magyarországon egyedüliként. Lovak legelik a gyérvirágú csetkákát és a rostostövű sást, a vidrafű pedig már virágozni sem mer.
Hiába öntözték annak idején egy másik Balaton-felvidéki lápréten a lisztes kankalint tövenként pillepalackos infúzióval és locsolták kézi erővel az egerbaktai lápot, nem tudták megállítani a természet elindult folyamatait. Mondjuk sok pénzzel még visszafelé is lehet forgatni ezeket, mint Németország lápmegőrző programjaiban, ahol még nyári füzértekercsre is szert tettek valahonnan.
De beszéljünk létező hazai dolgokról.
Kis vizes előszobák általában a hegyvidéki forrásgyepek, kakukktormás és veselkés változatban havasi varázslófűvel a Zemplénben és hegyi perjével a Mátrában. Már nem előszoba, hanem bemutatóterem nagyságú a zempléni Mogyorós-tető gyapjúsásosa, ahol a hengeres sás, a tőzegpáfrány és az erdei zsurló mutatódik be, körbe pedig kereklevelű körtikék ülnek a bokrok tövében. Szintén nem könnyű rábukkanni a Nyirád mellett lévő gyapjasmagvú sásosra, ami azóta határozottan jobban érzi magát, hogy Magyarország elvetette bauxit nagyhatalmi terveit. Úgyhogy időlegesen fellélegezhettek a bakonyaljai és tapolca-medencei pici és sérülékeny, szántóföldek, utak és művelt erdők közé szorult foltjai.
árokvirág kép: ifj Vasuta Gábor
A Sümeg környéki nyúlfarkfüves láprétek, a szentimrefalvai sásláprét a Balaton még meglévő kevés természetes öblében meglévő téli sásos rétek Zánka és Badacsonytördemic környékén, a posvány kakastaréjjal, gázlóval és a vízilófarkkal. Valahogy egyébként az is probléma, hogy ezeknek a vizes területeknek nem túl jó a természetvédelmi sajtója és sajnos okszerű látogatásuk sem egyszerű, ezért az emberek többségének a láp szóról a lidércfény és nyomtalanul eltűnt marhacsordák jut az eszébe.
Egyébként lidércfény hiteles szemtanúk szerint a mai napig létezik Penészlek mellett a Nyírségben, bár ugyanezen hiteles szemtanúk leírása szerint a szerény külsejű elevenszülő gyík, leginkább a Komorói varánuszra emlékeztet.
hüvelyes gyapjúsás -Eriophorum vaginatum ifj Vasuta Gábor
Végül kimondani is szép, van egynéhány gyapjúsásos dagadólápunk is igazi vízágyszerűen rugózó tőzegmoha szőnyeggel, rajta a rovarfogó kereklevelű harmatfűvel, a hüvelyes gyapjúsással és tarajos pajzsikával. Kicsi eldugott helyek, de a mieink. Erdélyben vannak nagyobb és fajgazdagabb testvéreik, pallós bemutatóösvénnyel, ahol hasra feküdve lehet szemezni a tőzegrozmaringgal is akár.
De nem lehet azt mondani azért, hogy nálunk nincs fejlődés. Nem eszünk például mezei pacsirtát reggelire és nem húzzuk rá a kormányt az úton átballagó sünre. Innen már csak pár lépés az a környezettudatos magatartás, hogy ne építsünk kaszinókat és bevásárlóközpontokat ex lege védett lápokra és mocsárrétekre. Bár lehet, hogy a sün esetében is inkább a drága gumikat féltik a tüskéitől.
gázló kép: ifj Vasuta Gábor
