Erdeink egy régóta termesztett gyümölcsfaját, a házi berkenyét választotta az év fafajának az OEE. A középhegységek melegebb, délies kitettségű oldalain és a régi gyümölcsösök, szőlők területén általában szálanként előforduló fafaj termését évezredek óta fogyasztja az ember, napjainkban leginkább a belőle főzhető pálinka révén ismert.
A szakmai javaslatok alapján idén 18. alkalommal megválasztott év fafajának az adott évben nagyobb figyelmet szentel az erdészeti szakma és kutatás, bemutatása az erdei iskola programok és az erdészeti ismeretterjesztés kiemelt témája.
Szeptemberben érik az Országos Erdészeti Egyesület szakemberei által az év fafajának választott házi berkenye termése. Az éretlen gyümölcs azonban csersav tartalma miatt még élvezhetetlen, innen származik a faj „fojtós berkenye” vagy „fojtóska” elnevezése. Szintén erre a tulajdonságára utal a faj tudományos nevének – Sorbus domestica – eredete, aminek első tagja a sorb = fanyar kelta szóra vezethető vissza. A tudományos név második tagja, a latin eredetű domesticus = házi, házhoz tartozót jelöl, utalván arra, hogy régóta termesztik. Egy házi berkenyét már az 1055-ben kelt tihanyi alapítólevél is említi helymeghatározási céllal. A későbbi századok okleveleiben szintén rendszeresen feltűnik a fafaj, mint a magyar vidék egykor meghatározó, említésre méltó eleme. Valószínűleg ehhez hozzájárult, hogy a faj egyedei igen magas, 4-500 éves kort is képesek megélni.
Természetes viszonyok között a középhegységi cseres-tölgyesek és mészkedvelő, melegkedvelő tölgyesek fafaja, amely a déli kitettségű oldalakon érzi igazán jól magát. Lassan növő fa, amely zárt erdőben növekdve akár a 25-30 méteres magasságot is elérheti. Hazai viszonyok között a gyümölcsfák körében viszonylag későn, húsz éves kora körül hozza első terméseit. Ez a megfigyelés képezi alapját annak a szentenciának, amely Gárdonyi Géza Isten rabjai c. regényében is olvasható: „ne ültess berkenyét, mert úgysem éred meg a termését”. Mindezek ellenére elterjedt a Kárpát-medencében, jellemzően azokon a vidékeken, amelyek szőlő és mandula termesztésére alkalmasak voltak. Termése mellett az utóbbi időben egyre inkább értékelik esztétikai értékét, amit elsősorban szép, narancssárágás-pirosas őszi lombszíneződése jelent.
Az év fája mozgalmat Magyarországon az Országos Erdészeti Egyesület 1996-ban indította útjára. Célja, hogy a hazai erdők kevésbé ismert fafajait mind a szakmai, mind a nagyközönség számára bemutassa, közelebb hozza. Az adott évben az erdészeti ismeretterjesztés, az erdei iskola programok, tanulmányi versenyek és a szakmai kutatások kiemelten fogalakoznak az év fájával. Az elmúlt időszakban több mint 200 tanulmány és kiadvány jelent meg az év fájával kapcsolatban. 2012 óta az Országos Erdészeti Egyesület együttműködik az Ökotárs Alapítvánnyal, az alapítvány által 2010-ben meghonosított Év Fája Verseny magyarországi lebonyolításában. 2012-ben a közönségszavazás alapján 60 fa közül az egri termálfürdő területén található platánfa nyerte el a címet. Az Országos Erdészeti Egyesület különdíját a budafoki Ősök Fája kapta.
Az év fájává választott fafajok:
• 1996: madárcseresznye – Cerasus avium
• 1997: kislevelű hárs – Tilia cordata
• 1998: vadkörte – Pyrus pyraster
• 1999: hegyi szil – Ulmus glabra
• 2000: barkócaberkenye – Sorbus torminalis
• 2001: bibircses nyír – Betula pendula
• 2002: molyhos tölgy – Quercus pubescens; molyhos tölgyek – Quercus pubescens agg.; olasz tölgy – Quercus virgiliana
• 2003: hegyi juhar – Acer pseudoplatanus
• 2004: fekete nyár – Populus nigra
• 2005: közönséges boróka – Juniperus communis
• 2006: magyar kőris – Fraxinus angustifolia subp. danubialis
• 2007: szelídgesztenye – Castanea sativa
• 2008: törékeny fűz – Salix fragilis
• 2009: mézgás éger – Alnus glutinosa
• 2010: ezüst hárs – Tilia tomentosa
• 2011: tiszafa – Taxus baccata
• 2012: zselnicemeggy – Padus avium
• 2013: házi berkenye – Sorbus domestica
