Egy új vizsgálat szerint egyedül az ember felelős az erszényes farkas 20. századi kihalásáért. Az adatok cáfolják ama véleményeket, melyek szerint betegség is közrejátszott a faj eltűnésében.
Az erszényes farkas vagy tasmán tigris (Thylacinus cynocephalus) úgy nézett ki, mint egy csíkos prérifarkas, és Tasmánia nagy részén megtalálható volt az európaiak 1803-as letelepedése előtt. A 19. század végétől kezdve a tasmán kormány vérdíjat fizetett az állatok tetemeiért, mivel a fajt tartották felelősnek a háziállatok (juhok és szárnyasok) pusztulásáért. (Egy friss tanulmány kimutatta, a ragadozó állkapcsa olyan gyenge volt, hogy az oposszumnál nagyobb zsákmánnyal nem tudott volna végezni.) Az emberek végül az 1900-as évek elején kihalásáig vadászták a fajt. Az utolsó egyed 1936-ban pusztult el egy tasmániai állatkertben.
Thomas Prowse, az Adelaide-i Egyetem kutatója szerint sokan úgy hiszik, a fejvadászat magában nem okozhatta a kihalást, ennélfogva azt állítják, hogy ismeretlen járvány felelős a tasmán tigris eltűnéséért. Prowse és csapata ezért kifejlesztett egy matematikai modellt annak kiértékelésére, hogy az európaiak letelepedésének kombinált hatásai eltörölhették-e a fajt bárminemű betegség beleszólása nélkül.
„Az új modell a fejvadászat és a széttöredező élőhelyek közvetlen, valamint a zsákmányállatok (kenguruk és vallabik) emberi vadászata, illetve a több millió behurcolt juhhal való versengés miatti csökkenő egyedszámának közvetett hatásait szimulálta." Az eredmények – melyeket a Journal of Animal Ecology folyóiratban közöltek – azt mutatták, hogy ezek a hatások magukban véve elég erősek lettek volna ahhoz, hogy a tasmántigris-populáció a 20. század elején összeomoljon. Egy tavalyi kutatás azt sugallta, hogy az alacsony genetikai diverzitás a kihalás felé sodorta volna az állatokat akkor is, ha nem vadásznak rájuk.
A tigris ma élő rokona, a tasmán ördög jelenleg egy fertőző rákos megbetegedéstől szenved, amely azért képes olyan könnyen terjedni, mert az ördögöknek is alacsony a genetikai sokfélesége. Ez visszaveti egy vadon élő populáció képességét, hogy adaptálódjon a környezeti változásokhoz, illetve ellenálljon a betegségeknek és tömeges halálozásoknak. A kutatók szerint amennyiben a tasmán tigris ma is élne, kivételesen védtelen lenne a betegségekkel szemben.
kép: erszényes farkasok a Washingtoni Állatkertben 1902.
