A jelenlegi trendek alapján az elmúlt ötszáz év legsúlyosabb aszályával néz szembe Európa, erre jutott legalábbis az Európai Bizottság egyik klímakutatója. Jelenleg az EU területének 47 %-án van érvényben közepes szintű riasztás a rendkívüli szárazság miatt. De mi történt 500 évvel ezelőtt, ami még ennél is durvább volt?
A válasznak a Politico járt utána.
40 fok feletti hőség, leégett erdők, kiszáradt folyók, politikai feszültség, járványveszély és a forróságban elpusztult állatok – ez a felsorolás akár a 2022-es évünket is jellemezhetné, de ezúttal egy sokkal korábbi időszakra, egészen pontosan 1540-re vonatkozik. A szárazság már az ezt megelőző néhány évben is nagy volt Európában, de 1540 olyan mélypontot jelentett, amilyet azóta sem látott a kontinens, és csak reménykedhetünk benne, hogy egy ideig még nem is fog.
Drágább volt a víz, mint a bor
Az év eseményeiről szóló leírások apokaliptikus képet festenek: piros színű, perzselő napkorongról, rengeteg leégett erdőről és településről, a fürtökön megaszalódott szőlőszemekről szólnak. Az aszályt helyi tragédiák sora kísérte. Az alsó-szászországi Einbeckben egy tűzvészben nagyjából 500 ember halhatott meg. A kontinensen sokfelé a vérhas pusztította az embereket.
A krónikák szerint a szárazság csúcspontján olyan nagy európai folyókon lehetett elmerülés nélkül átsétálni, mint a Rajna, a Szajna vagy az Elba. A vízhiány akkora volt, hogy volt, ahol az ivóvíz ára a borét is meghaladta. Vízhiány persze most is Európa számos településén van, és az aszály gazdasági hatásai is egészen hasonlatosak az 1540-ben tapasztaltakhoz.
A mezőgazdaságban jelentős volt a visszaesés (a háziállatok tömegesen pusztultak el), a folyami szállítmányozás szinte teljesen leállt, és a kulcsfontosságú vízimalmok jó része sem tudott működni. A termeléskiesés miatt számos termék ára az egekbe emelkedett, így a tej, a sajt és a kenyér is jelentősen megdrágult.
A rendkívüli szárazságnak természetesen politikai következményei is voltak. A nemrég evangélikus hitre tért német városokban a katolikusokat vádolták gyújtogatással, a Habsburg Birodalomban pedig arra gyanakodtak, hogy a török szultán, Szulejmán ügynökei felelősek a számos tűzvészért.
Volt már rosszabb, ami azt jelenti, hogy még rosszabb is jöhet
A jelenlegi adatok alapján a tudománynak arra nincs válasza, hogy miért volt az 1540-es év ennyire kirívóan száraz és forró. A téma egyik fontos kutatója, Christian Pfister azonban egy talán ennél is fontosabb szempontra rávilágított: a majdnem 500 évvel ezelőtti megaaszályt több mint 300 különböző forrás alapján vizsgáló történész szerint a 16. század embere jóval könnyebben átvészelte a rendkívüli időjárási helyzetet, mint ahogy mi tudjuk.
Ennek pedig a technológiai fejlődés az oka. Bár a nyersanyagok megdrágultak, igazi éhínség nem volt 1540-ben, és komoly lázadás sem tört ki az aszály következtében. Manapság viszont annyira összetett a világunk Pfister szerint, hogy ha az egyenlet valamelyik eleme kiesik – például a folyók vízszintje odáig csökken, hogy nem fogják tudni hatékonyan hűteni az atomerőműveket -, az sokkal nagyobb összeomlással járna. Főleg akkor, ha a rendkívüli időjárás miatt az áramellátás is veszélybe kerülne, hiszen a teljes modern civilizáció az elektromos áramra alapszik.
Pfister arra figyelmeztet, hogy egy, még az ideinél is szárazabb év már azelőtt is eljött, hogy az emberi tevékenység jelentősen hozzájárult volna a klímaváltozáshoz. A globális felmelegedés miatt pedig az esély csak nagyobb lett arra, hogy hamarosan újra egy hasonló évvel kell majd szembenéznie az emberiségnek.
Nyitókép: térdig érő vízben áll az Asel híd az Eder tavon a németországi Vöhl közelében. forrás: Boris Roessler / dpa
