Újabb bombasztikus előrejelzés a zöld energia fényes jövőjéről. A Bloomberg New Energy Finance prognózisa szerint 2030-ra évi 630 milliárd dollárra nő a megújuló forrásokba áramló beruházások összege világszerte, ami 230 százalékos növekedést jelentene a 2012-es szinthez képest.
Persze szokás szerint ez csak az egyik „forgatókönyv” az előrejelzésben szereplő háromból, arról nem is beszélve, hogy az elemzők által feltételezett általános hurráoptimizmus ellenére jelenleg minden friss beszámoló egyelőre csak a zöld beruházások drasztikus csökkenéséről szól. A pénzügyi válság, illetve a sok országban inkább csak kampányszerű politikai elköteleződés ingadozása nem kedvez a zöld beruházásoknak. A technológiák árának drasztikus csökkenése azonban nyilván pozitívan hat majd, persze az már más kérdés, hogy ennek a gyártók is annyira örülnek-e.
Mindez korántsem jelenti azt, hogy a zöld források kulcsjelentőségét, illetve a bennük rejlő perspektívát ma már bármely épeszű döntéshozó meg akarná komolyabban kérdőjelezni. Az iparág súlya, illetve a kiépült óriási kapacitások már önmagukban akkora tehetetlenséggel bírnak, hogy még a megújuló források ellen sötét hátsó szobákban fenekedő legelvetemültebb fosszilis energia lobbisták is meggondolják, mennyire vállalják fel a nyilvánosság előtt ezzel ellentétes véleményüket (vagy még inkább érdekeiket).
Azt azonban éppen az elmúlt pár évben kampányszerűen túlpörgetett várakozások utáni korrekciók is jól megmutatták: a zöld átállás csak ésszel lehetséges, mivel számtalan probléma továbbra sem megoldott, és a „felvilágosult abszolutista” intézkedések sokszor több kárt okoznak, mint hasznot. A zöld források egyik sztárja, a napenergia esetében például összeomlásszerű piaci korrekciót okozott az elemgyártásban kialakult túlkapacitás és árháború. A kényszerű piaci konszolidációnak elsősorban az eredetileg úttörő szerepet játszó európai és amerikai gyártók lettek a szenvedő alanyai, bár idővel a masszív állami támogatásokkal kitömött kínai cégek is nehéz helyzetbe kerültek a berendezések piaci árának zuhanásszerű csökkenése miatt.
Az európai támogatási politika elbizonytalanodásának egyik kiváltója egyébként éppen ez a piaci folyamat volt. A napelemek installálásnak nagyvonalú német támogatási modellje egyfelől éllovassá tette Németországot a napenergia-kapacitások terén, másfelől viszont az a vád érte a berlini vezetést, hogy a német fogyasztók pénzén hizlalta fel az ázsiai napelemipart. A hagyományos áram árába épített támogatáson alapuló rendszert egyre többen kérdőjelezik meg emiatt. A fő ok persze a pénzügyi, leginkább az euróövezeti hitelválság miatt előálló egyre feszítettebb költségvetési helyzet volt az EU országaiban.
Az EU esetében amúgy a nyilvánvaló financiális problémáktól eltekintve az alapvető elköteleződéssel van a legkevesebb probléma. Nem így az Egyesült Államokban. Az USA esetében a megújuló forrásokhoz való hozzáállást még a felhőtlen európai lelkesedés csúcsán is mintha mindig valami furcsa felemásság jellemezte volna. Hol nagy lendületet kapott, legalábbis a retorika szintjén, főleg demokrata uralom esetén, hol pedig hátraarcszerű fordulat következett be. A legutóbbi esetben pedig a demokrata színben regnáló, a progresszivitás imázsára pedig különösen sokat adó Obama-adminisztráció is éles kanyart vett, és korántsem csak az USA-ban is szorító fiskális helyzet miatt. A palagáz-források stratégia jelentőségének felismerése következtében Washington sokat veszített korábbi látványos zöld lendületéből, és a fosszilis források ismét „illatosabbakká” váltak.
A különböző okok miatt előállt nyugati toporgás közepette a nagy környezetszennyező mumusként számon tartott Kína pedig szép csendben átvette a vezetést a megújuló beruházások terén. Tavaly az ázsiai óriás összesen 65 milliárd dollárt fordított e célra, ami a vezető fejlett és feltörekvő gazdaságokat tömörítő G 20 teljes volumenének 30 százalékát tette ki. Ez 20 százalékos növekedést jelent 2011-hez képest, miközben Európában 22 százalékos volt a visszaesés. Az is igaz ugyanakkor, hogy az idei év első negyedévében nemcsak Európában és az USA-ban, de Kínában is komoly visszaesést könyveltek el a beruházások terén. Az USA-ban 54, az EU-ban 25, Kínában pedig 15 százalékos volt a friss beruházások volumenének zsugorodása.
Persze az elkövetkező 17 évre tekintve a pillanatnyi helyzet nem lehet meghatározó, és számos faktor valóban abba az irányba mutat, hogy az iparág komoly fejlődés előtt áll. Ugyanígy igaz azonban az is, hogy egy ilyen időtávra vonatkozó gazdasági prognózis nem nagyon tud túllépni a kifinomult trendszámítás színvonalán, ami sokszor ahhoz vezet, hogy az előrejelzés totális kudarca után az elemzők számára szép feladat annak megindokolása, miért is nem találtak el semmit. Remélhetőleg ezúttal nem így lesz, és a mesés prognózis valóra válik.
Kapcsolódó anyagok:
Kiválthatják–e az alternatív energiaforrások a fosszilis tüzelőanyagokat?
