A rovarok száma az utóbbi években folyamatosan csökkent. Most az Utrechti Egyetem kutatói összefüggést találtak az imidakloprid hatóanyagú rovarölő szerek és a felszíni vizekben élő rovarok, illetve más gerinctelenek számának csökkenése között. A tudósok a harangokat kongatják: „Ez a rovarölő szer annyira mérgezi a környezetet és olyan sok ideig ott is marad, hogy feltétlenül szükséges a nemzetközi betiltása.”
Az imidakloprid hatóanyagú rovarölő szerek 10 év leforgása alatt a legelterjedtebb rovarirtóvá váltak a világon. Évente 20 000 tonnát gyártanak belőle, a mezőgazdasági területeken és a kertekben széleskörűen használják a növényi kártevők és rovarok ellen. A rovarölő szer nagyon könnyen kimosódik, a méreg pedig messzire eljut és hatását nemcsak a mezőgazdasági területeken és a kertekben fejti ki, hanem a felszíni vizekben és környékükön is. Így itt is pusztulnak a rovarok.
Az Utrechti Egyetem tudósai hollandiai felszíni vizek vízi életét tanulmányozták. „Sok olyan helyet találtunk, ahol az imidakloprid szint magasan meghaladta az előírtat, ennek következtében az olyan vízi rovarok, mint a kérészek, az árvaszúnyogok, a kétszárnyúak, de a csigák és rákok mennyisége is csökkent. Meglepően tapasztaltuk azonban, hogy egy fajra kedvező hatással volt a méreg: az imidakloprid koncentráció növekedésével a víziatkák száma is nőtt.”- magyarázta Jeroen van der Sluijs, az Utrechti Egyetem kutatója.
A peszticid káros hatását az egész gerinctelen faunára kimutatták a vízi ökoszisztémákban. Az imidakloprid koncentrációja az elmúlt nyolc évben a monitorozott hollandiai vizek felénél magasabb volt a kelleténél. „Átlagosan háromszor annyival kevesebb gerinctelen állatfajt találtunk ezeken a helyeken, mint az előírásoknak megfelelő vizekben.” Néhol az előírások szintjének 25 000-szeresét is mérték! „Az a vizesárok annyi rovarölő szert tartalmazott, hogy akár közvetlenül is alkalmazhatnák növényvédőszerként. Egy méh vagy poszméh, amelyik abból a vízből inna egy napon belül elpusztulna.”
Még a megengedett szabványérték (13 ng/l) is túl kevés védelmet biztosít azoknak a rovarlárváknak, amelyek hosszú ideig fejlődnek a vízben, mint például a kérészek. Tehát még a 13 nanogramm/liter is soknak bizonyul és kedvezőtlenül befolyásolja a vízi rovaréletet. A hatóanyag használata széleskörűen elterjedt, pedig éveken át nem felelt meg a mai előírásoknak.
A rovarölő szer használatáról több európai országban, illetve az Egyesült Államokban és Japánban is viták folynak, ahol a neonikotinoid (nikotinszerű idegméreg) rovarölő szerek (mint az imidakloprid is) betiltásáról tárgyalnak. Európa nemrég korlátozta a használatát a méhek számára is vonzó terményekre. Van der Sluijs reméli, hogy a tanulmányuk meggyőző bizonyítékként szolgált az anyag, a földi rovarvilágra káros hatásának elismerésére. „Túl sokat kockáztatunk néhány mezőgazdasági kártevő kiirtása miatt. Ezért kell ezt az anyagot minden országban minél előbb kivonni a használatból.”
