A klímasemleges bankolás nem a bankok saját tevékenységéből származó kibocsátások csökkentését jelenti, hanem a finanszírozási, hitelezési tevékenységük átalakítását, egészen pontosan ez utóbbi 2050-es nettó zéró követelményeknek való megfeleltetetését.
Hazánkban – néhány példától eltekintve – ez az áttörés azonban még várat magára a tanulmány szerint, így egyelőre lépéshátrányban vagyunk nemzetközi szinten. A klímasemleges bankolás előtt számos akadály áll, ezek közül a legfontosabbak:
- a részletes nemzeti stratégiák hiánya: bár hazánk az Európai Unióban az elsők között foglalta törvénybe, hogy 2050-re eléri a klímasemlegességet, hiányoznak a bankok pénzügyi tervezéséhez és klímasemleges átmenetéhez szükséges részletességű szektorális stratégiák és intézkedési tervek;
- az adathiány: a bankok maguk sem tudják, hogy egyes finanszírozni tervezett projektek klímaszempontból milyennek minősülnek;
- a módszertani nehézségek: a finanszírozásra váró projektek klímasemlegességi szempontból való besorolásával kapcsolatban;
- az ügyfelek tájékozatlansága: a hitelt felvenni kívánó cégek jelentős része nem tudja, neki milyen fejlesztésekre és befektetésekre van szüksége a zöld átálláshoz kapcsolódóan;
- a banki kapacitás fejlesztésével kapcsolatos kihívások: a jelenlegi képzések nem fektetnek kellő hangsúlyt a klímasemlegességre, különösen nem gyakorlati szempontból, azaz nem adnak abban eligazodást, hogyan kellene a klímasemleges finanszírozást bevezetni;
- a banki stratégiák valósághoz való igazítása: banki stratégiaalkotás több szinten valósul meg, amelyek jelenleg nem igazodnak kellően a klímaválság realitásaihoz. Miközben a klímasemlegességi szempontoknak tükröződniük kell a hosszabb távú célok mellett a jelenlegi cselekvést meghatározó rövidebb távú stratégiákban is;
- játékelméleti probléma: a klímasemlegességet vállaló bankok esetleg üzletileg rövid távon “öngólt” rúghatnak, amennyiben a teljes bankszektor nem kötelezi el magát e célok mellett.