„Olyan teleink lesznek, hogy újra befagy a Duna, nyáron viszont 45-48 fokos hőségektől fogunk szenvedni”- Európában éppúgy kell számítani folyók kiszáradására, mint pusztító árvizekre. Molnár László meteorológus szerint ideig-óráig geomérnöki megoldásokkal fékezni lehet a bajt, de jobban tesszük, ha felkészülünk.
Molnár László meteorológus, a hosszú távú előrejelzések kutatója a 24.hu-nak adott nagyinterjút az AMOC tengeráramlat leállásáról, a már szemünk előtt zajló és felgyorsuló klímakatasztrófáról, az emberi civilizáció összeomlásáról:
Júliusban publikálták a Nature tudományos folyóiratban a koppenhágai egyetem kutatói a tanulmányukat, amely szerint a Föld éghajlatát döntően befolyásoló AMOC (Atlantic Meridional Overturning Circulation) tengeráramlat az évszázad közepére valószínűleg leáll. Igazuk van-e, és ha igen, abból mi következik?
A tanulmány szerint ez az esemény 95 százalékos valószínűséggel, vagyis szinte biztosan meg fog történni 2025 és 2095 között. A dán kutatók, Peter és Susanne Ditlevsen helyes módszertannal és jó adatokkal dolgoztak, a következtetéseik sajnos helytállók. A korábbi hivatalos kalkulációk azt mutatták ki, hogyha be is következhet az AMOC – vagy ahogy magyarul talán legpontosabban megfogalmazható, az Észak-atlanti bukóáramlás – leállása, az csak a viszonylag távoli jövőben, a 22. században várható.
A tengeráramlatok lassulása és lehetséges leállása több évtizedes téma. A Holnapután című, 2004-es film pont erről szól, és ott elég durvák-látványosak a következmények. De két éve egy IPCC-jelentés még azt mondta, 10 százalék alatti az esélye annak, hogy ez ebben az évszázadban megtörténhet.
Létezik a tudománynak is egyfajta evolúciója, egyre pontosabb adataink vannak. Most már bójákkal is mérik a sebességet, tehát az utóbbi húsz évben nagyon precíz mérések történtek. A gond csak az, hogy megint későn léptünk. A világ legjobb előrejelző rendszere csak tavaly állt elő azzal, hogy Grönland nyugati részéhez rengeteg mérőbóját telepít. Mindenesetre ez a tanulmány többek közt azért jelent áttörést, mert az első alkalom, hogy van konkrét dátumunk. És ez azt jelenti, hogy a klímaváltozás drámai fordulatai nem a távoli jövőben zajlanak majd, hanem a jelenben, a szemünk előtt, ezért most kell kezdenünk vele valamit. Eddig a Potsdami Egyetem volt élenjáró ebben, ott több kutató is publikált az éghajlati rendszerek stabilitásának, úgynevezett varianciájának témájában, ami az éghajlati változások egyik fontos jellemzője.
![](https://s3-eu-central-1.amazonaws.com/greenfo.hu/wp-media-folder-greenfo/wp-content/uploads/2021/08/golf-aramlat-1024x857.png)
Variancia?
Mondok egy példát, hogy könnyebben érthető legyen. Megpörgetjük a búgócsigát. Mondjuk, ön sosem látott még búgócsigát, nincsenek előfeltevései vele kapcsolatban, vagyis nem tudja, hogy fel fog borulni. Nézi a búgócsigát egy kisgyerek áhítatával, és bár látja, hogy nagyon kicsit perturbál, vagyis olykor kileng a hegye pörgés közben, azt mondja, hogy „ez egy fantasztikus örökmozgó”. Egy idő után észleli, hogy egyre nagyobbak a kilengések. Ez a hoppá-élmény: valami változott. Aztán a búgócsiga elkezd dülöngélni, erre a juj a tipikus reakció. Mindez nem lineáris időskálán zajlik, holott általában lineárisan gondolkozunk. A mi időképünkben szép egyformán történnek a dolgok; ha havonta ennyit félreteszek, az tíz év múlva annyi lesz, ha tízévente ennyit melegszik a klíma, az ötven év múlva annyi lesz.
A búgócsiga viszont sokáig megy egy helyben, és aztán viszonylag gyors a lebukása, tehát gyorsan átjut az egyik stabil állapotból – az egy helyben forgásból – egy másik stabil állapotba, az oldalán fekvésbe. Így működnek a környezeti jelenségek is: nem lineárisak, nem egyenletes kifutásuk van, hanem varianciájuk, ezért meglepődünk a gyors végkifejleten.
Mi az AMOC-rendszer jelentősége, és végül is mi különbözteti meg a Golf-áramlattól?
Az Észak-atlanti bukóáramlás léte vagy nemléte az egész Föld éghajlatát meghatározza. Az északi és déli félteke között energia-átvitelre van szükség az éghajlat kiegyenlítődése érdekében, és az energia hetven százalékát a légkör, harminc százalékát az óceán viszi át. Ha az óceánban valami probléma lesz, akkor a légkörnek kell átvennie ezt a szerepet. Nagyjából a kontinensek 70 százaléka helyezkedik el az északi féltekén, viszonylag jól elzárva az Északi-sarkvidéket a nagy áramlatoktól. A szárazföld partvonala vezeti az óceáni áramlatok ívét, és mivel a kontinensek jobbára észak-déli irányultságúak, ez határozza meg az áramlás irányát. A nagy óceáni szállítószalag része a Golf-áramlat, ami a Mexikói-öbölből indul és tart fölfelé az amerikai kontinens keleti partvidékéhez, majd elfordul, mert a kanadai part kinyúló csücske eltéríti. Ebbe a rendszerbe tartozik az Észak-atlanti bukóáramlat, vagyis az AMOC. De itt fontos megjegyezni, hogy a Golf-áramlatot egészen más hajtja, mint a bukóáramlást. A Golf-áramlatot a Föld forgása hajtja, pontosabban a Föld forgásából származó úgynevezett Coriolis-erő, tehát amíg a Föld forog, a Golf-áramlat megmarad, és nem ismerünk olyan prognózist, amely szerint a Föld abba akarná hagyni a forgást.
FOLYTATÁS: Ez eddig jó hír: a Golf-áramlat megtartja ezt a szállító funkciót.