Nehéz eldönteni, vajon mennyire veszélyezteti az Illatos úti vegyi telephely a környék lakosságát. A ferencvárosi önkormányzat nem győz nyugtatni minket, hogy nincs veszély – csakhogy a mérések, amelyekre a polgármester hivatkozik, a lakosság egészsége szempontjából nem elégségesek, más eredmények pedig egyáltalán nem megnyugtatóak. Közben továbbra is hiányzik a megfelelő szabályozás, amely kimondaná, hogy a környezeti károkért, ipari katasztrófákért anyagilag is az okozók legyenek felelősek.
A Budapesti Vegyi Művek (BVM) területe, ahogy az korábbi hivatalos mérésekből és Baranyi Krisztina helyi képviselő idén nyári méréseiből is kiderült, igen szennyezett: a talajvízben rákkeltő benzol a határérték 54000-szeresésben, klórbenzol a határérték 48500-szorosában volt jelen; a hírhedt, 1968-ban betiltott, korábban a BVM által gyártott rovarirtó, a DDT, valamint annak bomlástermékei a határérték több mint 500-szorosában voltak a talajban.
A kormány rapid beavatkozásának köszönhetően szerencsére folyamatosan szállítják el a méreghordókat az Illatos útról, így folyamatosan csökken a kockázat, hogy nagyobb baleset történjen a területen, vagy hogy még több szennyeződés jusson ki a környezetbe. Az eddigi adatok alapján viszont valószínűsíthető, hogy a szennyezett talaj kiporzik, a szennyezett talajvíz pedig továbbterjed. Véletlenszerű mérések kimutatták a Budapest Vegyi Művek (BVM) szennyező anyagait a kerítésen kívül is, és a Greenpeace házitojás mérései is DDT-t detektáltak, ami összefüggésben lehet a telep szennyezésével.
A ferencvárosi önkormányzat szeptember elején először megpróbálta elbagatellizálni a helyzetet, illetve a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi Főosztály Környezetvédelmi Mérőközpontjának egy kevéssé releváns légszennyezés-mérési eredményére hivatkozva próbálta cáfolni a szennyezést. Később mégis megrendeltek egy átfogóbb vizsgálatot, melynek teljes eredményeit azonban jó pár napig valamiért mégsem voltak hajlandóak közzétenni, sőt, a sokszor jelentős határérték-túllépés ellenére a polgármester azt hangoztatta, hogy nincs problémás szennyezés. Az eredmények eltitkolását azzal indokolták, hogy el akarják kerülni a pánikkeltést. Ez azonban nem bizonyult jó stratégiának, hiszen erre figyelt csak fel igazán a sajtó. A polgármester szerint azért nem kell aggódni a szennyezettség miatt, mert nyilván senki sem fog kapcsolatba kerülni a sok méter mélyen fekvő szennyezett rétegekkel.
Ami azért nevetséges érv, mert lehet, hogy a talaj mély rétegeivel nem kerülnek kapcsolatba az emberek, de a felszínközeli talajjal, na meg a levegőben szálló porral viszont nagyon is kapcsolatba kerülnek – szálló, ülepedő port azonban nem méretett az önkormányzat, miközben a talajban több mérés is kimutatta a szennyezőket. Érthetetlen tehát, hogy ezek alapján miként állítható, hogy nem veszélyeztetett a lakosság. Ugyanígy, sajnos arról sem láttunk adatokat, hogy a hordók elszállítása során nem történik-e olyan kiporzás, ami érintheti a környéken élőket. Biztosan tehát csak annyit tudhatunk egyelőre, hogy a talajvíz jelentősen szennyezett a BVM környezetében és az üzem területén kívül is.
Az Illatos árok, és nagyobb mélységben a talaj is szennyezett olyan anyagokkal, amelyeket a BVM területén lévő hordókban tároltak és a telep talajában megtalálhatók. Amíg nincsenek ezekre vonatkozó tisztázó mérések, a környéken a fúrt kutakat még öntözésre sem javasolt használni. Legalább ekkora probléma, hogy nincs elmozdulás a környezeti katasztrófát okozó cégek felelősségét szigorúbban vevő szabályozás létrehozásában.
A kolontári vörösiszap-katasztrófa majd’ 40 milliárdos kármentesítési költségének a töredékét sem tudta fedezni a katasztrófáért felelős cég – 10 milliós biztosításuk még jelképes kártérítésre sem volt elegendő. Bár a katasztrófa után több ígéret is elhangzott arra nézve, hogy a jövőben valós pénzügyi garanciát várnak majd el veszélyes anyagokkal dolgozó cégektől, a mai napig nem született meg az a jogszabály, amely a “szennyező fizet” elve alapján garantálná a valós környezeti felelősséget, így valószínű, hogy a jövőben is sok tízmilliárdnyi közpénz megy majd el kármentesítésekre.
Ha nem akarunk még sok, az Illatos útihoz hasonló, kényszerű és közpénzből finanszírozott kármentesítést, ipari katasztrófákat, akkor jelentősen meg kellene erősíteni a hatóságokat, hogy szakmai alapon valóban képesek legyenek intézkedni szennyezések, balesetek megelőzése érdekében. Az ipari balesetekre és a környezeti felelősségre vonatkozó jogszabályokat pedig a valósághoz kéne közelíteni, hiszen a jelen állás alapján a hatóságok láthatóan képtelenek arra, hogy valóban megelőzzék, kezeljék a szennyezéseket, és elérjék, hogy a szennyező fizessen.
Kapcsolódó anyagok:
Illatos út: a DDT-nél és bomlástermékeinél 56-szoros a határérték-túllépés a talajvízben
