A kétéltűeket globálisan irtó Batrachochytrium dendrobatidis kis híján elpusztította a mallorcai dajkabékát. Erős fertőtlenítőszerek használatával és az ebihalak elszállításával a biológusoknak öt év alatt sikerült teljesen eltüntetniük a gombát a hegyi tavacskákból, amelyektől a békafaj túlélése függ.
Az először 1998-ban leírt B. dendrobatidis több kétéltűfajt törölt már el a Föld színéről. A fertőzött egyedeknél kialakul a chytridiomycosis állapota, amelyet fekélyek, görcsök, éhezés vagy fulladást jelez. A gombaölő szerek meggyógyíthatják a betegeket, de egyelőre nem találtak hatékony megoldást teljes populációk megmentésére. Ennek nagyrészt az az oka, hogy a gombaspórák mindig jelen vannak a természetben, és az igen fertőző gomba több mint 700 fajra végzetes lehet
A mallorcai dajkabéka (Alytes muletensis) a szigeten őshonos, és ragadozók jelenléte nélkül fejlődött ki. Csak viszonylag friss kövületekből ismert, a kutatók nagyrészt kihaltnak hitték, amiben közrejátszhattak az évszázadokkal ezelőtt az emberi telepesekkel megérkezett macskák, patkányos és kígyók. 1977-ben felfedezték néhány kisebb csoportját a sziget félreeső, nehezen megközelíthető hegyvidékein. A kilencvenes évek visszatelepítési programja 25 populációra növelte állományát, de a folyamat során a kutatóknak véletlenül sikerült behurcolniuk a B. dendrobatidist a fogságban tenyésztett és megfertőződött békák révén.
Jaime Bosch madridi herpetológus Mallorcát megfelelő helyszínnek látta egy radikális, új megközelítés kipróbálásához: a gomba kiirtásához a természetben. Szerencsére az csak öt tavacskában volt jelen, ráadásul a képződmények az alapkőzeten fekszenek, ezáltal könnyebben fertőtleníthetőek. 2009 nyarán csapatával mintegy 2000 ebihalat távolított el két hegyi tavacskából, és egy laboratóriumban gombaölővel kezelte őket egy hétig. Néhány hónappal később visszavitték őket élőhelyükre, amelyet ideiglenesen lecsapoltak és a nap révén kiszárítottak, hogy elöljék a gombát. Viszont a következő tavaszon a kezelt állatok megfertőződtek. A kutatók úgy hitték, a tavacskákat a petéket lerakni igyekvő kifejlett egyedek fertőzték meg. Az egyik populációban a betegség miatt az ebihalak egyedszáma 2500-ról 20-ra csökkent.
2012-ben ezért egy másik régióban három tavat csapoltak le, és egy hathatós csíraölővel fertőtlenítették a tavak medrét és a környező sziklahasadékokat. Az ebihalakkal a korábbinak megfelelően jártak el. Ez esetben a módszer bevált, a következő évben az összes ebihal és béka gombamentes volt – jelentették a Biology Letters folyóiratban. A populációk a jelek szerint regenerálódnak, és az idén nyáron tesztelt ebihalakban nem találták nyomát a kórnak. Ennek ellenére úgy vélik, hogy a környezeti fertőtlenítés módszere csak a kicsi, elszigetelt tavacskáknál működhet száraz éghajlatú területeken. Máshol a gombát egyéb gazdaszervezetek terjeszthetik, emellett életben maradhat a nedves levelekben, vagy a lecsapoláshoz és kezeléshez túl nagy tavakban. De a megközelítés még így is segítheti a földközi-tengeri régió sok kétéltűfaját.
