A párizsi olimpiával Franciaország a történelem legfenntarthatóbb játékait akarja megrendezni, új modellt állítva fel a következő játékok számára. Sikerülni fog? Milyen áron? Monica Pinna riporter Párizsba utazott, hogy megvilágítsa a sport e nagyszerű ünnepének szürke zónáit.Az idei olimpia különlegessége, hogy számos versenyszámot a városközpontban, Párizs legikonikusabb műemlékeinek közelében rendeznek meg. Az infrastruktúra 95%-a már meglévő, vagy ideiglenes, ami a költségeket kilencmilliárd euró körül tartotta. Ezek lesznek az elmúlt évtizedek legolcsóbb játékai. Párizs önkormányzata meg van győződve arról, hogy az esemény így is hatalmas örökséget hagy maga után.
„A játékok gyorsítják a város fejlesztését. Sikerült 4-5 év alatt befejezni olyan munkálatokat, amelyekhez tíz-tizenöt évre lett volna szükség. Ez lehetővé tette számunkra, hogy egész városrészeket alakítsunk át” – magyarázza Pierre Rabadan, a párizsi önkormányzat sportért felelős alpolgármestere.
Észak-Párizsban hatalmas beruházások történtek. Az olimpiai falu a legnagyobb állandó infrastruktúra, amely a francia szárazföld legszegényebb megyéjében, Seine-Saint-Denis-ben épült. Úgy mutatják be, mint modern, jövővel rendelkező ökonegyedet. A játékok után 6000 lakosú új városnegyeddé alakul, de a lakások nehezen fogynak. A 7000 eurós négyzetméterenkénti átlagár egyszerűen túl magas Seine-Saint-Denis számára.
Ez a kerület a játékok kulcsfontosságú helyszínévé vált. Itt található a felújított Stade de France, valamint egy vadonatúj, 175 millió eurós vízi központ. Mindazonáltal a sport ebben a megyében még mindig luxusnak számít.
„A legtöbb sportlétesítmény 40-50 éves Seine-Saint-Denis-ben – magyarázza Serge Reitchess, egykori sporttanár, a CoPer 93, az iskolai sport és a sportegyenlőség előmozdításáért küzdő helyi mozgalom szíve és lelke.
„16 létesítmény jut nálunk 10 000 lakosra, míg a Párizs környéki régió átlaga 25, az országos átlag pedig 50”.
Az olimpia miatt több mint egymilliárd eurót szabadítottak fel a kerület számára, de a lakosok szerint nagyon kevés jutott a helyi sportlétesítményekre. A felújítások és az új sportlétesítmények itt még mindig túlságosan szűkösek, és nem egyenletesen vannak elosztva, mondják a helyi adminisztrátorok. Évek óta állami beruházási tervet kérnek. Hozzáteszik, hogy a felújítások nem mindig a helyiek valós igényeit veszik figyelembe. Alix Rivière, az FCP 93 Szülői Szövetség szóvivője elmondja, hogy a diákok átlagosan egy órát veszítenek azzal, hogy oda-vissza járnak a sportórákra.
„Olyan, mintha elmagyaráznák nekünk, hogy például az angol- vagy a franciaterem 20 percre van az iskolától. A tornaterem a valóságban olyan, mint egy tanterem.” Vannak, akiket elfelejtettek a játékoknál, és vannak, akiket félretettek.
A kollektíva csaknem száz egyesületet és civil szervezetet tömörít. Elmondásuk szerint az elmúlt évben több mint 12 500 embert lakoltattak ki, ami közel 40%-kal több, mint 2021-2022-ben. A jótékonysági szervezetek szerint anélkül viszik el őket, hogy végleges megoldást kínálnának nekik.
„Hónapok óta a prefektúra a városháza cinkosságával csak azt akarja elérni, hogy kilakoltassanak mindenkit, akit nem akarnak látni az olimpia alatt” – mondja Mathieu Pastor, a 20ème Solidaire kollektívájától.
„A kísérő nélküli kiskorúakat és az összes utcán élő embert eltávolítják azzal az egyetlen ajánlattal, hogy buszra szálljanak, hogy Orléansba, Angers-ba vagy Marseille-be menjenek” – teszi hozzá.
Június elején mintegy 200 kísérő nélküli kiskorú bevándorlót utasítottak ki a Maison des Métallos kulturális központból. Egy párizsi önkormányzati tornaterembe vitték őket. A jótékonysági szervezetek szerint ez volt három hónapos ott tartózkodásuk vége, és az olimpiai játékok okozta társadalmi tisztogatás újabb esete.
„Párizsban minden nap fiatalok tucatjaitól tagadják meg a kisebbségi státuszt. Mert akkor senkinek sem kell gondoskodnia róluk. A városi tanács nem hajlandó foglalkozni ezzel a helyzettel, pedig egy baloldali városi tanácsról van szó, amely hatalmas erőforrásokkal rendelkezik, amely hozzáfér több százezer üres lakáshoz, amely lefoglalásokat indíthatna, de nem tesz semmit”.
Párizs önkormányzata azt válaszolta, hogy az olimpiai játékoktól függetlenül hosszú távú megoldást akarnak találni az utcán alvók számára:
„A város bizonyos számú helyszín rendelkezésre bocsátásával vesz részt. De ha már megvannak a helyiségek, át kell alakítani őket, fizetni kell az egyesületeknek, hogy fogadják az ott tartózkodó embereket. Ez egy befektetés”.
Arra a kérdésre, hogy az Önkormányzat miért nem gondolt erre előre, Rabadan azt válaszolta:
„Ez nem a mi felelősségünk. Az államnak kell biztosítania a forrásokat ahhoz, hogy ezeket a helyeket használni lehessen, és embereket lehessen elhelyezni ott”.
Vajon Franciaországnak sikerül precedenst teremtenie a következő játékokra? Az érmek előbb jönnek majd, mint a válaszok. A viták ideje lejárt. A fáklyát átadták a sportolóknak, az olimpiai gépezet pedig már gördül a 2028-as Los Angeles-i játékok felé.
Nyitókép: Depositphotos
