Az állatvédő aktivisták hosszú évek óta folytatnak olykor kíméletlen küzdelmet az arisztokrata rókagyilkoló “vadászok” ellen, és a mozgalom ikonjává a Queen szólógitárosát, Brian Mayt emelték. A konzervatív elit viszont továbbra is a brit ‘vidéki szokások’ hagyományos részének tekinti a rókahajszákat.
“Kezeljenek minket úgy, mint a cigányokat, a melegeket vagy a menekülteket, mert mi is veszélyeztetett csoport vagyunk!”
Szokatlan felhívást közölt egy zömében arisztokrata vadászokat tömörítő brit egylet, amely egyenesen Keir Starmer miniszterelnököt szólítja fel, hogy intézkedjék a csoport fizikai és jogi védelméről. A Pro-Foxhunting társulat szerint a jogász hátterű kormányfő meg fogja érteni az ügy növekvő komolyságát, de ezt sokan kétkedve fogadják.
A falkavadászatot a brit Korona természetvédemi birtokain (National Trust) jórészt már betiltották vagy korlátozták, noha évekkel ezelőtt Károly trónörökös és apja, Fülöp herceg még védelmébe vette a hajszákat. A vagyonkezelő elnöke maga az uralkodó, azaz III. Károly.
A királyság többi részén viszont szinte minden hétvégén harci állapotok uralkodnak a vadászok és hajtók, illetve a radikális állatvédők között. Az erőszakos eszközök bevetésétől egyik oldal sem tartózkodik.
Az összetűzések egyre hevesebbek, ahogy az önmagukat ‘szabotőröknek’ is nevező állatvédők dühe és elszántsága nő. Testületeik már minden megyében megalakultak, és a közösségi médiában rendszeresen tájékoztatják egymást a környéken tervezett vagy folyamatban lévő hajszákról. Ilyenkor a szabotőrök szerte az országból gépkocsin vagy motoron robognak a helyszínre, és minden lehetséges módon próbálják meggátolni a vadászat elindítását vagy lefolytatását. Módszereik rendkívül változatosak, kezdve az útzárlattól a lovak elkábításáig, vagy az ösvények őrölt borssal való felszórásáig. Kétségtelen tény az is, hogy gyakran fizikai támadásokat intéznek a vadászok ellen, és ennek során tömegverekedés robban ki a hajtók és az állatvédők között.
Ez nem vadászat, hanem kegyetlen, ostoba és felesleges mészárlás, mondják a szabotőrök
Az állatvédők elismerik, hogy a brit állami vadgazdálkodás rendben működik és szakszerűen végzi a munkáját. Nem vitatják, hogy az elöregedett, beteg, veszett vagy alkalmazkodásra (például rágásra) képtelen példányok kilövése szükséges feladat, és hasznos is a róka populáció számára a fennmaradáshoz. Az ilyen műveleteket nem akadályozzák és nem is bírálják.
Ugyanakkor hevesen tiltakoznak az egészséges kölykök, anyák és erős hímek megölése ellen, ami már a fajfennmaradást veszélyezteti. Figyelmeztetnek arra is, hogy olyan méreteket öltött az állomány szaporodásképes egyedeinek áttelepítése Kanadába, az USA-ba és Ausztráliába, hogy fenyeget a honi populáció lassú eltűnése.
A legkeményebb tiltakozást a vadászatok vérengző jellege és a vadászok tűrhetetlen gőgje és fennsőbbsége váltja ki. A rókavadászat nagyon drága műfaj, mert a minőségi fegyvereken és lovakon túl alkalmanként 50-100 vérebre és legalább egy tucat hajtóra van szükség.
A szabotőrök szürreálisnak tartják azt is, hogy az esetek nagy részében a vadászok nincsenek is a vérengzés közelében, hanem onnan mérföldekre iszogatnak és anekdotázgatnak, miközben vérebeik cafatokra szaggatják a menekülésre képtelen kölyköket és az őket védeni próbáló nőstényeket. Ugyancsak nehezen tekinthető vadászatnak, amikor a beszorított állatot nem egyszerűen lelövik, hanem a falkának hajítják. (A videó megtekintése erős idegzetet kíván.)
Nagyon ritka eset, hogy a vadász egyenes lövéssel terítsen le egy rókát, aki nagyon ért a rejtőzéshez, de a kutyafalkák szaglása és túlereje ellen nincs védekezése.
A szabotőrök rendszeres panasza, hogy egy hajsza során a vadászok fittyet hánynak a tulajdonjogokra, és betörnek privát farmok területére is, letiporva a vetést és veszélyeztetve ott élő más állatok biztonságát is. A Shropeshire-i szabotőrök itt látható beszámolója mindennaposnak számít az állatvédők X-oldalain.
A szabotőrök további förtelemként említik meg, hogy a kompániák a saját kutyáikra sincsenek tekintettel. A hullarészeg vadászok hazatérnek, de a vérebek biztonságos visszaérkezéséről gyakran nem gondoskodnak, mert őket csak kelléknek tekintik. Emiatt ismétlődő a jelenség, hogy a hazautat kereső kutyákat autók és vonatok gázolják halálra. Erre is figyelmeztet Brian May rocksztár is, aki szerint nem csak a rókákat, de más állatokat is fenyeget a mérhetetlen emberi közöny és felelőtlenség.
Mi a szerepe ebben Brian Maynek?
A szabotőrök és az állatvédő mozgalmak teljesen egyetértenek abban, hogy a rókavadászat nem tekinthető sportnak, miként azt a felsőbb osztály igyekszik beállítani.
Ezt az alapvető nézetet hirdeti a Queen szólógitárosa (és egyben csillagász) May is, aki nyilvános beszédeiben ‘Britannia szégyenének’ nevezi a rókavadászatot. A zenész már 20 éve követeli, hogy a falkavadászatot teljesen tiltsák be, és ebben jelentős sikert is aratott 2015-ben, amikor személyes győzelmeként gátolta meg David Cameron kormányát, hogy visszacsempéssze a teljesen legalizált rókavadászatot.
A BBC-nek akkor adott interjújában May a „egy rakás hazug baromnak” titulálta a vidéki vadásztársulatokat, és hozzátette: „nincsenek indokaik a róka elleni védekezésre hivatkozva. Kutyáikat vadászatra tenyésztik, és az egész arról szól, hogy az emberek szórakozásból próbálnak rókákat elkapni, mert szeretnek kínszenvedést okozni, és ez az, amit Cameron is támogat”.
Politikai síkon az figyelhető meg, hogy a munkáspárti szavazók, azaz a főként az alsó középosztályhoz illetve a munkásosztályhoz és alkalmazottakhoz tartozók hevesen vadászat-ellenesek, mert azt a jogtalan privilégiumok és a társadalmi egyenlőtlenség rögzülésének látják. A szabotőrök abban reménykednek, hogy az új munkáspárti kormány tekintettel lesz szavazóinak véleményére, és nem fog utat nyitni újabb előjogoknak a vadászok számára.
A kisebbségi kérvényt benyújtó Pro-Foxhunting azonban olyan jogi konstrukciót épített ki, hogy a vadászok hasonló védelmet kapjanak, mint a romák, LMBTQ+ emberek vagy a menekültek. Érvelésüket az Egyesült Királyság 2010-es egyenlőségi törvényére alapozzák. Nézetükkel mereven szemben áll az egyik legnagyobb brit állatvédelmi mozgalom követelése, amely szerint a rókavadászat minden formáját örökre be kell tiltani.
A kisebbségi kérvény szerzői szerint javaslatukat megvizsgálta és helyben hagyta egy olyan meg nem nevezett személy is, aki az Emberi Jogok Európai Bíróságának tanácsában foglal helyet.
Az Euronews szerint a vadászatpárti csoport azt állítja, hogy tagjai diszkriminációkat szenvednek el, például elveszítettek egy munkát vagy szerződést, vagy bántalmazták őket a közösségi médiában. Szerintük az „állatjogi szélsőséges mozgalmak” hamis ürügyekkel támadják a falkavadászatot, például úgy, hogy tévesen ‘antropomorfizálják’ az állatokat, emberi tulajdonságokkal ruházzák fel őket és nevet adnak nekik, hogy rokonszenvet keltsenek irántuk. Ezt ‘Bambi-effektusnak’ nevezik, hiszen a közvélemény többsége aljas gyilkosnak tart valakit, aki lelő egy őzgidát. Úgy látják, hogy a vadászat továbbra is a vidéki valóság és vadgazdálkodás közege, amit csak a tanulatlan emberek vonnak kétségbe. A beadvány szerkesztő Ed Swales ügyvéd a cafatokra tépett állatok kínszenvedéseit nem említette meg a jogilag értékelhető érvek sorában.
