Azt hinnénk, a palackozott víz ivásával jobban támogatjuk szervezetünket, mint a csapvízzel, ugye? Ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk, állítja egy új vizsgálat. Több káros vegyszer lehet a műanyag palackokban.
Ahogy a katari Weill Cornell Medicine kutatói kimutatták, az Egyesült Államokban a palackozott vizek gyakran nem olyan szigorúan szabályozottak a minőséget és a biztonsági ellenőrzéseket illetően, mint a csapvíz. Vagyis: több káros vegyszer lehet a műanyag palackokban.
A palackozott vízminták minimum 10 százaléka tartalmaz szennyeződéseket, nem meglepő, hogy mikroműanyagokat, de különféle egyéb mérgező anyagokat is, például ftalátokat (a műanyagok tartósabbá tételére használt vegyszerek). És tény, a szennyező anyagok hosszú távú hatásairól még nincsenek adatok, de ami rövid távon mérgezőnek bizonyult, az hosszú távon sem lesz egészséges, sőt. A mikroműanyag-szennyeződés bizonyítottan oxidatív stresszel, az immunrendszer szabályozási zavarával és a zsírszint változásával jár.
Mindenre károsak
A palackozott italoktól tehát óvakodnunk kéne, jelentős egészségügyi, pénzügyi és környezetvédelmi költséggel jár a használatuk. A csapvíz sokkal zöldebb választás, és egészségesebb is, mégis a világon minden percben egymillió darabot vásárolnak a palackokból.
A műanyag palackok a második leggyakoribb tenger- és óceánszennyező anyagnak számítanak. Az első a zacskó! Az összes műanyag hulladék 12 százalékát teszik ki, és sajnos csak nagyon kevés kerül belőlük újrahasznosításra, a legtöbb hulladéklerakókba vagy szemétégetőkbe kerül. Ráadásul nem csak használatuk után szennyeznek, de már megszületésükkor is: előállításukhoz sok alapanyagra van szükség, például – és most kapaszkodjunk üvegpalackunkba – 17–35 liter vízre.
Bizonyos tanulmányok számításai szerint az Egyesült Államokban a palackozott víz kétharmada újracsomagolt csapvíz. Úgyhogy mégiscsak jobb, ha a csapvizet választjuk, főleg ha van vízszűrő kancsónk, vagy a csapra szerelhető szűrőberendezésünk. Mi lehet ennél jobb?
Honnan jön, amit iszunk?
Persze ez csak azokban az országokban jó tanács, ahol tiszta a vezetékes víz. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a világ lakosságának 73 százaléka tiszta vizet ihat a csapból. Amerikában a csapvíz szigorúan szabályozott, a lakosság 92 százaléka biztos, hogy ihat biztonságos és tiszta, az egészségügyi előírásoknak megfelelő vizet. Egy 2024-es adat szerint a briteknél szigorúbban kezelik a csapvizet, ennél jobban csak Olaszországban és Szingapúrban ellenőrzik. Szigorúság szempontjából az Egyesült Államok a 9. a világon, Kanada a 12., Franciaország pedig a 13.
Az itthoni csapvízről érdemes tudni, hogy négyféle forrásból származhat:
- felszín alatti védett rétegekből,
- folyamparti kavicságyból – a Duna menti kavicsréteg jó fizikai és biológiai szűrőként működik,
- mészkő, dolomithegyek karsztjából származó karsztvíz – ezt tisztítani sem kell a kőzetekből kioldott kalcium- és magnézium-ionok miatt,
- felszíni vízből.
Ilyen felszíni víz ered Magyarországon a Tiszából, a Bükkben és a Mátrában lévő mesterséges tározókból, illetve a Balatonból.
A víznek szigorú szabályoknak kell megfelelnie minőség szempontjából, de azt jó, ha tudjuk, nem patyolattiszta. Ha csak oxigénből és hidrogénből állna, ihatatlan és egészségtelen lenne. ( lásd desztillált víz) Sok fontos, oldott ásványi anyagnak kell benne lennie, ezek kívánt mennyisége pontosan meghatározott.
Itthon több településen sem elérhető tiszta csapvíz, és a kútról hordják a házhoz. Ez nem is egészséges, télen ráadásul kivitelezhetetlen. Sajnos alanyi jogon nem jár mindenkinek a tiszta csapvíz.