A vikingek Izlandról Vörös Erik (kb. 950-1005) vezetésével nyugati irányba, egy nagy lakatlan szigetre hajóztak tovább. Amikor három évvel később telepesek verbuválása céljából Erik visszatért Izlandra, ‘zöld földnek’ nevezte a szigetet. 25 hajóból álló flottával, telepesekkel, vetőmaggal és jószággal indult el 985-ben honfoglaló útjára. A későbbi krónikások számára a Grönland elnevezés gyanúsnak tűnt, és Eriket szándékos optimizmus vagy megtévesztés vádjával illették, hiszen az éghajlat fent Északon a 12. században már újra lehűlt. Erik életében az elnevezés azonban még találó lehetett. Amikor a meleg periódus a messzi Északon csúcspontjára ért, Grönlandon sem volt akadálya a gabonatermesztésnek. A Norvégiából Izlandon át Grönland felé vezető hajóút akkortájt egész évben jégmentes volt. A klímatörténészek szerint a viharok is ritkábbak voltak, vagyis a vikingek mondaszerű tengeri ügyessége az iránytű feltalálása előtt és fedélzeti komfort nélkül – nem utolsó sorban a kedvező klímának volt köszönhető.
Erik két állandó településhelyet alapított Grönlandon. A déli csücsökhöz közeli település (Österbygd, azaz ‘keleti település’) lett a sziget politikai központja, ahol maga a vezér is saját farmot hozott létre. A legújabb ásatások mintegy 450 parasztudvart tartanak számon, jóval többet, mint amennyiről az írott források említést tesznek. A másik település, a nyugati (Vesterbygd) tulajdonképpen fent északon volt, de a nyugati, Amerika felé eső oldalon. A fejlett középkorban végig rendszeres hajóközlekedés létezett Norvégia és Grönland mindkét településhelye között. Grönlandot Izland keresztény hitre térítése után a 12. század elején még a római püspökségi szervezetbe is bevonták. A sziget kapott püspököt is, székhelye az Eiriksfjord közelében fekvő Gardar volt. A viking sírok olyan területen helyezkednek el Grönlandon, amelyet a 20. században az állandó fagy jellemzett, de a temetkezések idején feltehetőleg nem így volt.
Amennyiben a talaj a 21. században ismét felmelegszik, akkor újra olyan állapot fog uralkodni, mint egykor a fejlett középkor meleg periódusában. A sagák arról számolnak be, hogy amikor a hajókat egy alkalommal Grönlandról elindulva vihar térítette el, új földterületeket fedeztek fel Nyugaton. Ez vezetett a tervszerű felfedező utakhoz. A Nyugaton talált föld (ma Labrador, Kanada), amelyet Marklandnak (‘erdőország’) neveztek, igen fellelkesítette a felfedezőket, hiszen Grönlandon és Izlandon a zord éghajlat miatt nem nőtt fa, és a fát fáradságos úton Norvégiából kellett beszerezni. Szerencsés Leif (kb. 975-1020), Vörös Erik fia fedezte fel Hellulandot (a mai Baffin szigetet), majd onnan Dél felé hajózott egy szigetig, amelyet Vinlandnak (‘szőlőország’) nevezett el. Thorfinn Karlsefni vezetése alatt kezdték meg 1005-ben a vikingek Észak-Amerikát benépesíteni. Erről tudósítanak a sagák, és ezt igazolják az 1960-as évek óta Újfundlandon, L’ Anse aux Meadowsban folyó ásatások leletei. Erről a száznál több lakosú településről indultak felderítő utakra déli irányba. Az első európai kolónia Amerikában a bennszülött amerikaiak, vagy ahogy a vikingek őket nevezték, a skraelingek ellenségességének esett áldozatul. Segítségnyújtásra Grönlandról – valójában Izlandról vagy Norvégiából – a nagy távolság miatt nem volt lehetőség.
Forrás: Wolfgang Behringer: A klíma kultúrtörténete – a jégkorszaktól a globális felmelegedésig. Corvina Kiadó, Budapest. Második kiadás, 2017.
Nyitókép: A Grönlandon élő vikingek ma is látható nyomai a szigeten.
Kapcsolódó anyagok:
Az éhínség vége és az európai fejlett kultúra felvirágzása
