Brit kutatók a nyílt tengeren több fenéklakó állat szervezetében találtak mikroműanyagokat, ami először bizonyítja, hogy milyen messzire juthatnak a műanyagdarabok a part menti forrásokból.

Az ember évente mintegy 4,8 -12,7 millió tonnányi műanyag hulladékot juttat az óceánokba. Ez a hatalmas mennyiség szemétszigetekké fejlődik, rengeteg madár, hal és tengeri állat pusztulásáért felelős.  Ismeretes, hogy a műanyag apró darabokra bomlik, és fokozatosan a tengerfenékre süllyed. Egy 2015-ös vizsgálatban kimutatták, hogy egyetlen négyzetkilométernyi régióban a fenéken mintegy négymilliárd műanyagszál található, koncentrációja nagyobb a felszíninél.

A Scientific Reports folyóiratban megjelent új, brit vizsgálat kutatói úgy vélik, először találtak bizonyítékot rá, hogy a műanyag az óceán fenekén élő állatok szervezetébe is bejut.  A Bristoli és Oxfordi Egyetem kutatói apró műanyagdarabokat, mikrogyöngyöket találtak remeterákok, homárok és tengeri uborkák testében 300-800 méteres mélységben. A kutatók az Atlanti-óceán középső és az Indiai-óceán délnyugati részén vizsgálódtak.

Az élőlényeket távirányítású tengeralattjáróval gyűjtötték be, emellett mintát vettek a fenéküledékekből is. Kilenc mélytengeri élőlényből hatnál találtak műanyagdarabokat beékelődve a csápok, szájszervek, kopoltyúk közé, a gyomorban vagy más szervekben.

A szerzők úgy hiszik, nagy a valószínűsége, hogy sok más élőlény is lenyeli a hulladékdarabokat. Michelle Taylor, a vizsgálat vezetője a Bristol Egyetem közleményében kifejtette, kutatásuk arról árulkodik, hogy a műanyagszennyezés a part menti forrásoktól igen nagy távolságokba is eljuthat.  Egyelőre nem tudni, milyen egészségügyi hatással van a szennyezés a tengerfenék élőlényeire. A madarakat, halakat és más tengeri állatokat károsítják a műanyagok mérgező vegyületei, a gyomrukat kitöltő darabkák pedig meggátolják táplálkozásukat.
 

Méregcsúcs a tengerekben

A mikroszkopikus méretű műanyagrészecskék méregtartalma háromszor-négyszer nagyobb, mint a környezetükben lévő üledéké. A Hamburgi Alkalmazott Tudományok Főiskolájának (HAW) kutatói elmondták, hogy csupán kétszeres méregtartalomra számítottak. A mikrorészecskék mágnesessége már régóta ismert jelenség. A műanyagok, például a polietilén vagy a szilikon a vízben egyre kisebb részekre esnek szét. Eközben nagyon veszélyes környezeti mérgek, mint a poliklórozott bifenilek (PCB) vagy a policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) rakódnak le a felületükön.