Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának tavaly kiadott jelentése fontos kérdésekre ad választ: meddig kéne használnunk a laptopot, a tévét, a mobiltelefont? Mikor érdemes még javíttatni, és mikor érkezik el a pillanat, amikor környezetileg már nagyobb teher a régi hűtőszekrényünk működtetése, mint ha újat vásárolunk?
Évről évre hamarabb érkezik el az Ökológiai Túllövés Napja, az a nap, amikor kimerítjük a természet éves készletét. 2017-ben augusztus 2-án jött el, a hátra lévő 5 hónapban már olyan erőforrásokat éltünk fel, amelyeket felelősen gondolkodva nem szabadott volna, s amelyeket a jövő generációk terhére használunk el. A túllövés, a túlfogyasztás nem kis részben abból adódik, hogy egyre rövidebb ideig használjuk, egyre hamarabb cseréljük le tartós fogyasztási cikkeinket.
A fejlett országokban uralkodó, a közgazdaságtanban ún. átáramlásos gazdaság jellemzője, hogy szabad javaknak tekintjük a globális ökoszisztéma nyersanyagait, energiahordozóit, ezeket feldolgozzuk, majd hulladékként hatalmas mennyiségben terheljük vele a környezetet. Ráadásul, globálisan egyre növekszik a középosztály, elsőként is Indiában és Kínában, amely megengedheti magának, hogy többet fogyasszon és több hulladékot termeljen. De a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint a hűtőszekrények, televíziók, mobiltelefonok, motorok és gépkocsik eladása az elmúlt években ugrásszerűen nőtt gyakorlatilag minden afrikai országban is. Ghánában például 2006 és 2016 között 81%-kal nőtt a gépkocsik és motorbiciklik száma.
Joghurt, alma, zabpehely, hajszárító, vécépapír, telefon
Az emberiség bevásárló listáján egyre több tétel szerepel, ráadásul egyre gyakrabban érkezik el a pillanat, amikor – kényszerből vagy sem – újra cseréljük tartós fogyasztási cikkeinket. Ez a felgyorsult tempó súlyos terhet ró a környezetre: egyre több nyersanyagot használunk fel, amiből több és több termék készül, majd válik egyre nagyobb mennyiségű hulladékká. Így nem csoda, hogy ott tartunk, ahol tartunk: 7 hónap alatt feléljük, amit a Föld egy évre adhatna nekünk. Ha arra törekszünk, hogy visszavegyünk fogyasztásunkból, jó megoldás lehet, ha a lehető legritkábban vásárolunk tartós fogyasztási cikket, és minél tovább használjuk a régit.
A termékek hasznos élettartamát többféle módon is kitolhatjuk:
• simán a lehető legtovább használjuk,
• rendszeres karbantartással óvjuk állapotát,
• javítással, egyes részek cseréjével, elavult alkatrészek cseréjével újítjuk föl.
Amikor mégis vásárolnunk kell, mert végképp megadta magát otthon az ezeréves hűtőszekrény, szinte végtelen kínálatból kell választanunk. A méret, a design és az ezernyi funkció mellett tudatos vásárlóként elsődleges szempont a fogyasztás, az energiahatékonysági besorolás. És fontos szempont lenne még valami. Fogyasztóként meglehetősen bosszantó látni, pontosabban szólva nem látni a termékeken egy az amúgy lényeges információt: azért az árért mennyi ideig dolgozik majd nekünk, mennyi a termék várható élettartama. (Talán leginkább a vállalt garancia ideje árulkodik erről, tehát az, hogy meddig vállal felelősséget a kereskedő a hűtőszekrényért.) Így, miután nem tudjuk, mennyi ideig bírná az olcsóbb, mennyi ideig az akár 100 ezer forinttal is drágább hűtőszekrény, dönt az ár, és az olcsóbbat választjuk. Pedig ha tudnánk, hogy a feleannyiba kerülő hűtő harmadannyi ideig bírja majd, vagy ha nem is az egész gép, de mondjuk a programkapcsolója néhány év múlva garantáltan fölmondja a szolgálatot, inkább talán a drágábbat választanánk.
Nézd meg a Tudatos Vásárló teszteket, amelyben több terméket nem csak energiahatékonyság, de tartósság alapján is teszteltek laboratóriumban: porszívó, matrac, turmixgép, futócipő…
Arról pedig még ennél is keveset tudunk, mennyi lesz a várható hasznos élettartam, azaz meddig éri meg anyagilag és környezeti szempontból a gépet működtetnünk, és mikor jön el az optimális lecserélési időpont.
Javítsuk vagy cseréljük?
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja tavaly adott ki jelentést a termékek várható hasznos élettartamáról és arról, mikor és hogyan éri meg leginkább környezetileg a termékek hasznos élettartamának meghosszabbítása. A jelentés a fejlett gazdaságokra vonatkozik, és ugyan nem tér ki a hulladék újrahasznosításra, de enélkül is rendkívül hasznos segítség lehet ahhoz, hogy a lehető legkevesebb hulladékot termeljünk, miközben a lehető legtovább megőrizzük háztartási gépeink értékét.
Az elektronikai kütyük árnyai
Az elektronikai kütyük (okostelefonok, tabletek, számítógépet) első ránézésre tiszta terméknek számítanak: nem füstölnek mint a dízel járművek vagy a szén alapú hőerőművek (ha eltekintünk néhány problémás, kigyulladó mobiltelefontól). Ha viszont kicsit jobban utánajárunk, akkor kiderül, hogy előállításukhoz leukémiás megbetegedések, tüdőrák, agydaganat, vetélések és más problémák köthetőek.
A várható élettartamot és a környezeti terhelést tekintetve a termékek három kategóriába sorolhatók:
• Rövid élettartamú, eldobható termékek, amelyeknél az élettartam meghosszabbítása nem reális igény. Ilyen például az élelmiszerek csomagolása
• Olyan termékek, amelyek használata nem vagy csak minimális mennyiségben jár víz, elektromosság vagy épp tisztítószer-használattal, például bútorok, nem elektromos szerszámok. Ezek esetében mindig fontos szempont az élettartam meghosszabbítása, hiszen környezetterheléssel szinte kizárólag csak előállításuk és kidobásuk jár. Nincs mit mérlegelni: minél tovább használjuk őket, annál jobban kíméljük a környezetet.
• Erőforrás-intenzív termékek. Ezek használata elektromos áram, víz, tisztítószerek, stb. felhasználásával is jár. Ilyenek a háztartási kis- és nagygépek, de például a ruháink is.
Ez utóbbi csoportnál környezetileg rendkívül fontos kérdés számunkra: mikor éri meg javíttatni, mikor jobb lecserélni őket? Ha a környezeti terhelést nézzük, melyik a legjobb pillanat a cserére?
7 intenzív használatban lévő háztartási termékcsoport – mosógépek, hűtőszekrények, tévék, mobiltelefonok, laptopok, ruhák és porszívók – életciklus-elemzését vizsgálva állapították meg az optimális lecserélési időpontot.Teszteld magad, jól lövöd-e be, környezeti szempontból mikor jó újra cserélni, amid van!
MÉSZÁROS Fanni, a hazai elektroniakaikészülék-gyártókat tömörítő szakmai szövetség, azaz a CECED Magyarország Egyesülés cégvezetője az alábbi kiegészítéseket küldte a cikkel kapcsolatban a greenfonak:
Reuse: a CECED Magyarország részletes tanulmányából megtudható, milyen kihívásokkal nézünk szembe Magyarországon az elektronikai eszközök újrahasználata kapcsán.
Tartósság: a CECED Magyarország tanulmánya érdekes, a témához kapcsolódó statisztikákat mutat be, melyekből látható, hogy a téma megítélése nem olyan fekete-fehér… A tanulmány a végső döntés és ítélet szabadságát mindenkinek meghagyja!
Szerelőképzési program: jelenleg a legnagyobb probléma nem az, hogy ne akarnának a hazai háztartások javíttatni, hanem az, hogy nincs szerelő és az elmúlt években képzés sem volt; a CECED Magyarország több mint két éve azon munkálkodik, hogy ez ne így legyen. Ez a kezdeményezés egyedülálló Európában.
Körforgásos gazdaság: a körforgásos gazdaság nem csak a hulladékos szabályozás megújításáról szól, hanem az ecodesign-szabályozásról is, ami komoly új kötelezettségeket ró majd a gyártókra a jövőben.