Az elektronikai kütyük (okostelefonok, tabletek, számítógépet) első ránézésre tiszta terméknek számítanak: nem füstölnek mint a dízel járművek vagy a szén alapú hőerőművek (ha eltekintünk néhány problémás, kigyulladó mobiltelefontól). Ha viszont kicsit jobban utánajárunk, akkor kiderül, hogy előállításukhoz leukémiás megbetegedések, tüdőrák, agydaganat, vetélések és más problémák köthetőek.

Az elektronikai termékek története c. rövidfilmben Annie Leonard beszélt arról, hogy a manapság általunk használt kütyük előállításához több mint ezer különféle anyagot használnak fel, amelyeket a világ minden sarkából szállítanak az összeszerelő üzemekbe. Itt az munkások különféle mérgező anyagok – PVC, higany, oldószerek, égésgátló anyagok – felhasználásával állítanak elő belőlük elektronikai készülékeket. Az ezredforduló előtti évtizedekben a számítógépek nagy részét még a Szilícium-völgyben állították elő, amely az Egyesült Államok egyik legszennyezettebb területe lett. Az IBM saját adatai szerint a chipeket gyártó munkások körében 40%-kal többször fordul elő vetélés, és jelentősen nagyobb az esélye, hogy leukémiában, agydaganat vagy veserák miatt halnak meg. De ez még a számítástechnika hőskorában történt, amikor még túlnyomórészt katódsugár-csöves monitorokat gyártottak. Azóta jelentősen átrendeződött a piac, a gyártósorok átköltöztek Délkelet-Ázsiába, és a technológia is jelentősen fejlődött. Nézzük, mi a helyzet a jelenlegi piacvezető cégek üzemeiben.
 

Anni Leonard filmjéhez mellékelt lábjegyzetekben arról is olvashatunk, hogy egy kínai mobiltelefon összeszerelő üzemben dolgozó nő arról számolt be, hogy munkatársai körében vetélések, menstruációs problémák jelentkeztek. Hasonló történeteket hallottak koreai és indonéziai nőktől is. Egy fülöp-szigeteki jármű-elektronikai készülékeket és DVD-lejátszókat összeszerelő üzemben dolgozó munkás arról számolt be, hogy munkatársai tüdőrákban és agydaganat miatt haltak meg.

Huang Ju-mi a középiskola befejezése után egy Samsung gyárban dolgozott, ahol az volt a munkája, hogy számítógép chipek és egyéb eletronikai eszközök előállításához szükséges szilícium-lapkákat fürdessen meg vegyszerekben. Négy évvel később leukémiában halt meg. Ju-mi édesapja, aki egyébként taxisofőr volt, lánya halálát követően értesült arról, hogy egy 30 éves munkás, aki ugyanazon a félvezető-soron dolgozott, szintén leukémiában halt meg.
Huang Szang-gi nem törődött bele lánya halálába. Bár a taxisofőr hallgatását a Samsung egy 1 millió von (854 ezer dollár) értékű csekkel szerette volna megvásárolni, az apa inkább igazságot szeretett volna a lányának, és négy egykori Samsung dolgozóval közösen – akik különféle leukémiás betegségekben szenvednek – létrehozta a Banolim (más néven SHARPS – Supporters for The Health and Rights of People in the Semiconductor Industry) nevű szervezetet, hogy kártérítést harciljanak ki a munkásoknak. Tüntetéseket szerveztek, bírósághoz fordultak, fetérképezték a Samsung és beszállítói üzemeiben hasonlóképp megbetegedett munkások eseteit.

Ju-mi és édesapja történetéről – részben közösségi finanszírozással (crowfunding) – készült egy játékfilm is, eredetileg "Another familly" címmel – ez a Samsung közismert reklám szlogenje volt. Végül az esetleges jogi csatározások elkerülése érdekében a film címét "Another Promise"-ra (kb. "Nem ezt ígérték") módosították, s a filmben a csúnya céget pedig Jinsungnak nevezték.
 

Az ITUC nemzetközi szakszervezeti szövetség Samsungról szóló tanulmányában már arról olvashatunk, hogy 2016-ig Banolim adatbázisába 223 olyan Samsung alkalmazott adatai kerültek be, akiknél leukémiától az agydaganaton át egészen a szklerózis multiplexig terjedő megbetegedések alakultak ki. Közülük 76-an meg is haltak.

2014-ben, hét évvel Ju-mi halála után végül a bíróság jogerősen megállapította, hogy jelentős ok-okozati összefüggés mutatható ki Ju-mi leukémiéja és aközött, hogy a gyárban benzol más vegyszerek általi kitettségnek valamint ionizáló sugárzásnak volt kitéve- írta Fidrich Róbert az efigyelo.blog.hu-n.

Akik az életükkel fizetnek a Black Friday-akciókért

Döbbent néma csönd, majd percekig tartó vastaps követte a tolószékben ülő, beszéd- és látássérült, megtört dél-koreai hölgy, a Samsung volt dolgozójának előadását 20126 vovemberében San Franciscóban, egy, a káros vegyi anyagok hatásaival foglalkozó nagyszabású nemzetközi konferencián.

A 39 éves koreai hölgy, aki 20 éve még boldog volt, hogy állást kapott hazája vezető cégének gyárában, már emberi roncsként, félig vakon, tolószékbe szorulva harcol a dél-koreai multinacionális mamutcég ellen. Ő még szerencsésnek mondható, mert számos sorstársa nem élhette meg, hogy beszámolhasson az átéltekről.

Han Hjekjung (Han Hye-kyung) még 20 éves sem volt, amikor munkát kapott a Samsung gyárában. A félvezetők gyártósorára került, ahol forró ólomnak és szerves oldószereknek kitéve kellett dolgoznia. A Washington Post által is megírt története szerint még két évet sem töltött el a fiatal lány az üzemben, mikor el-elmaradozott a menstruációja. A többi kolléganő megnyugtatta, hogy emiatt ne aggódjon, más kollégákkal is előfordul ez. A Samsungnál közben képzések keretében szoktatták őket a nehéz körülményekhez és a bűzhöz, hogy normálisnak érzékeljék az elképesztő munkahelyi viszonyokat.Folytatás >>>