Nem a jogszerűtlen fakivágás a fő gond a Margitszigetre tervezett teniszstadionnal. A park kereteit mindenképpen szétfeszíti a sportberuházás, melynek megvalósítására a város bármelyik barnamezős területe alkalmasabb lenne.
Május elején botrány lett belőle, hogy egy csomó fát kivágtak a Margitsziget kellős közepén, azon a területen, ahova a kormány és a Magyar Tenisz Szövetség egy nemzetközi versenyek megrendezésére alkalmas stadion építését tervezi. A feltúrt telken mindössze egyetlen nagyobb fa maradt állva– kezdi a történetet a Válasz.
Hamar kiderült, hogy semmi nem történt szabályosan, leghangosabban maga a sziget gazdája, a Fővárosi Önkormányzat háborodott fel. Tarlós István június 6-án úgy fogalmazott, „igaza van a környezetvédőknek, és mindenkinek, aki a fairtás ellen tiltakozott”, mivel ez engedély nélkül történt a város legszebb parkjában. A főpolgármester a legkevésbé sem tartozik a harcias zöldek közé, és az sem jellemző, hogy frontálisan szembeszállna nagy állami fejlesztési projektekkel, de a teniszstadion ügyében nem először vállal konfrontációt. Amikor a létesítmény építéséről szóló törvényt minden egyeztetés nélkül, Szűcs Lajos fideszes országgyűlési képviselő és teniszszövetségi elnök egyéni indítványára a parlament februárban elfogadta, Tarlós jelezte, hogy a főváros a Margitsziget ügyében megkerülhetetlen, és a projektet a törvény által megálmodott formában nem tartja elfogadhatónak.
A jogszabály olyan beépítési paramétereket és épülettömeget irányzott elő, ami teljesen idegen lett volna a sziget léptékétől. A két legdurvább keretszám a telek 100 százalékos beépíthetősége és a 26 méteres, a ferencvárosi Groupama Stadiont is túlhaladó építménymagasság volt. Árulkodó jel volt az is, hogy a törvénybe belefoglalták: a stadion alkalmas lehet egyéb rendezvények megrendezésére, akár kongresszusi központként történő hasznosításra.
Március elején a jogszabályt Áder János megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek, mivel úgy ítélte meg, ellentétes mindennel, ami a Margitszigeten fontos: veszélyezteti a sziget természetvédelmi és kulturális örökségét, a főváros ivóvízbázisát, és semmilyen hatástanulmány nem előzte meg a készítését. A köztársasági elnök ezzel haladékot nyert Tarlós számára, mert az előző Országgyűlésnek már nem maradt ideje újra foglalkozni a kérdéssel, közbejöttek a választások, aztán az új kormány megalakulása – az ügy látszólag lekerült a napirendről.
A történet folytatása: A szégyen foltja
