A Molnár Gyula és Andrési Pál szerkesztette ismeretterjesztő-népszerűsítő-tudományos könyv a hazai civilizáció negatív jelenségeire fókuszál. 53 esettanulmány arról, hogy az itt élő emberek, intézmények véletlenül, nemtudásból vagy akarattal milyen károkat okoznak a Kárpát-medence élővilágának.
Az elmúlt 7000 év során a Kárpát-medence, ezen belül a mai Magyarország területe alaposan átalakult. A Kárpát-medencében i. e. 5000 körül jelentek meg az első, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó népcsoportok, amelyeket ma gyűjtőszóval a „Körös-kultúra” néven foglalunk össze. Ettől az időponttól számítjuk a nagy természetátalakítási tevékenységek kezdetét. Az évezredek során egykori erdeink jelentős részét kivágták, a nagy mocsarainkat lecsapolták, a folyókat szabályozták, a rétek zömét feltörték.
Napjainkra Magyarország földünk egyik leginkább felszántott országává vált. Az ország területének közel 70%-át feltörték, lecsapolták, beépítették, lebetonozták. A fennmaradó területek jelentős részét is erőteljesen átalakították. Emberi tevékenységtől érintetlen területek a Kárpát-medencében sajnos nem is maradtak. Az élőhelyek gyökeres átalakulása miatt az itt egykor őshonos fajok egy része kipusztult vagy elvándorolt, az élőlények közösségei teljesen átalakultak, fajokban elszegényedtek. A hajdani élővilág gazdagságát legfeljebb becsülni tudjuk, de az a fajbőség napjainkban már szinte felfoghatatlan. A töredékesen megmaradó élővilág telepített erdeinkben, rétjeinken, újonnan kialakult mocsarainkban, halastavainkon próbál fennmaradni.
Napjainkban hazánk területének mintegy 10,6%-a védett, ezek a területek tartoznak nemzeti parkjaink igazgatóságainak természetvédelmi felügyelete alá. Az európai uniós szabályozás előírásai alapján létesített Natura 2000 területek hazánknak mintegy 21%-át fedik le, ami azt jelenti, hogy országunk területének mintegy egynegyed része élvez valamilyen fokú jogi védelmet. Azonban a jelentősnek mondható területi védelem ellenére sem mondható el, hogy természetszerű élőhelyeink és a töredékesen fennmaradt élővilág biztonságban lennének. Mindennapi tevékenységeink által folyamatosan és rohamosan pusztul. Félő, hogy ha a tendenciák folytatódnak, lassan –a távoli jövőben –mi, emberek csak néhány alkalmazkodóképes fajjal maradunk magunkra a Földön, holott a bolygó összes fajainak száma becslések szerint jelenleg még eléri az 5-30 milliót. Szerencsére az egyes élőlények rendkívüli tűrőképességgel rendelkeznek, bizonyos fajok igen jól alkalmazkodnak, egy részük pedig magas szaporodási potenciálja révén képes kompenzálni a veszteségeket.
Ahhoz, hogy még hosszú ideig együtt tudjunk élni fajtársainkkal, sokkal több figyelmet kellene fordítani az élővilág megőrzésére. A Föld bioszférájában rendkívül strukturált és bonyolult összefonódások formájában, az élettelen és élő világ folyamatos csererendszerében az életközösségek, valamint azok sokszínűsége játsszák a legfőbb szerepet, melyet az ökológia tudománya tanulmányoz. E tudomány is külön fejezetekben foglalkozik az emberi pusztítás életközösségekre kifejtett hatásaival. Ebben a kötetben hazai példák sorával szeretnénk bemutatni azokat az emberi tevékenységre visszavezethető közvetlen vagy közvetett hatásokat, amelyek károsak vagy pusztítóak az élővilágra nézve. Nem szeretnénk szólni azokról az emberhez kötődő tevékenységekről, amelyeket gyűjtőnéven környezetszennyezésnek nevezünk, és hatásukra a Földünkön jelentős változások, pl. klímaváltozás történik. A téma igen nagy kört ölel fel, ezért csak a hazai védett vagy fokozottan védett fajokra és védett területekre koncentráltunk.
Magyarország földrajzi szempontból egy természetes medencében fekszik, amelyben a népsűrűség jóval a világátlag felett van (kb. 100 ember él egy négyzetkilométeren). Az őshonos élővilág a maradék természetszerű területekre húzódott vissza, vagy alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. Az emberi tevékenység hatásaként egyre több idegen honos faj telepszik meg a Kárpát-medencében, jelentősen megváltoztatva az itt kialakult természetszerű ökoszisztémák faji összetételét, szerkezetét. Jól alkalmazkodó őshonos fajaink sincsenek már biztonságban. Elgázoljuk, lelőjük, megmérgezzük őket, átalakítjuk, megsemmisítjük élőhelyeiket, és számtalan módon csökkentjük állományaikat.
Ennek ellenére a fejlett nyugat-európai országokhoz képest még most is fajgazdag élővilágot találunk hazánk területén. A kötetben azokból az élővilágot érintő káros emberi, azaz civilizációs hatásokból szeretnénk minél többet, minél szélesebb skálán bemutatni, amelyek veszélyeztetik a térség biológiai sokféleségét. Az ok-okozati összefüggések feltárása, bemutatása nem célja a kötetnek.
Célunk viszont, hogy a természetben tevékenykedő szakemberek saját maguk által átélt, megtalált, esetleg lefényképezett, élővilágot károsító esetleírásait úgy szedjük csokorba, hogy azok hitelesen mutassák be ezeket az olvasónak. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy elsőkézből lássa mindenki azokat a negatív hatásokat, amelyek természetszerű élőhelyeinket, védett vagy fokozottan védett területeinket, veszélyeztetett növény-és állatfajainkat érik, még akkor is, ha azok nem tudatosan vagy felelőtlenül, hanem esetleg jó szándékú emberi tevékenységgel összefüggve okoznak károkat Magyarország természeti értékeiben. Köszönet illeti ezért azokat a természetvédelmi őröket, nemzeti parkok igazgatóságainak szakembereit, civil szervezetekaktivistáit, kiemelten a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) madarászait, terepbiológusokat, ökológusokat, akik átérezve e könyv ismeretterjesztő és érzelmeket felkavaró mondanivalóját, áldozatos munkájukkal segítették annak összeállítását.
