Az Egyesült Királyságban a közelmúltban több atomerőmű-építési projekt is zátonyra futott. Inkább veszni hagyhatják a már megkezdett atomerőmű építéseket is, mert olcsóbban ki tudják azokat váltani megújulókkal.
A német energetikai fordulat (Energiewende) meghirdetésének egyik kulcspontja, hogy Németország 2022 végéig leállítja az atomerőműveit, és a nukleáris reaktorok helyett mind nagyobb arányban a megújuló energiaforrások használatára áll át. Az atomenergetikára gyakorolt hatását akár aktualizáltan is követni lehet, arról azonban eddig hivatalosan sosem volt szó, hogy az Egyesült Királyság szép csendben a németek után ered. Márpedig Greg Clark, az Egyesült Királyság energiaügyi államtitkára igen érdekes beszédet mondott január közepén a parlament alsóházában, amikor az Egyesült Királyság energetikai vízióit földközelbe húzta. Hírértékű nem az a már évek óta ismert panel volt, mely szerint "a kormány továbbra is úgy véli, hogy a nukleáris energiának fontos szerepe van…" – hanem ahogyan ezután a szakpolitikus elkezdte azt részletezni, hogy mégis miért nincsen ez már így.
A megújuló energiával dolgozó technológiák – mint amilyen a tengeri szélenergia is – költségigénye olyan drámai módon lecsökkent, hogy azokat hovatovább nem kell államilag dotálni sem ahhoz, hogy gazdaságilag versenyképessé váljanak. Márpedig ez "billenőpontra" vitte a kormányzati gondolkodást az energiapolitikában. Pláne, hogy "a megújuló energia már nem csak olcsó, hanem könnyen el is érhető" – magyarázta a politikus.
Az Egyesült Királyságban a közelmúltban több atomerőmű-építési projekt is zátonyra futott, pedig ezektől korábban, összesen az országos energiaigények akár 15 százalékának biztosítását várták.
Elátkozott japánok
A Wales északi csücskében álló Wylfa-i atomerőmű még a hatvanas években épült, kétreaktoros létesítmény. A Trawsfynydd erőmű 1991-es bezárását követően ez volt az egyetlen nukleáris termelőegység az országban. Egészen 2015 végéig, amikor 44 évnyi áramtermelés után leállították. A Hitachi az első reaktor 2012-es leállítása óta azon dolgozott, hogy a termelést valahogyan mégis megtarthassa. A japán cég úgy tervezte, hogy az Anglesey-szigeten leállított atomerőmű helyére épít egy újat. Alig egy hónapja, január elején egy hosszú és részletekbe menő helyszíni riporttal járta körbe a kérdést a New York Times, azt boncolgatva, hogy a brexit miatt befeszülő angol-walesi viszonyban lehetséges-e tovább folytatni a japán beruházást.
Most azonban nem csak az derült ki, hogy az új Wylfa-i erőműbe a Hitachi eddig már több mint 2 milliárd fontot beleölt, hanem az is, hogy a beruházás végigviteléhez még úgy 20 milliárd fontra lenne szükség. És ezt a japánok brit kormánygaranciák nélkül nem tudják vállalni, így ejtik a projektet. (Ennek apropóján beszélt Clark az alsóházban.) Mindez azt követően történik, hogy a Toshiba, mely egy másik brit nukleáris beruházásba szállt be Cumbriában, szintén kénytelen feladni a korábbi terveit. A Toshiba közleményben ismerte el, hogy a döntés gazdaságilag racionális, egyben közölték azt is, hogy visszavonulnak minden atomerőművi projektből az Egyesült Királyságban.
Ez egy hatalmas csalódás, mely a brit atomenergia-ipar újjáélesztésének reményeit zúzza szét – mondta a The Guardiannek Tim Yeo, a szigetország legfontosabb iparági think tank szervezetének (The New Nuclear Watch Institute) elnöke. A hetilap tavaly novemberben a projekt lefújásának hírére kezdte boncolgatni azt is, hogy miután Moorside-i erőmű előkészítéseibe úgy 400 millió fontot ölt bele a japán cég és a hálózati rendszerirányító (National Grid) a majdani hálózati csatlakozások kiépítésébe, ez a villanyszámlákon akár évtizedekig meg fog jelenni és sokba kerül.
A japán atomipar szerencsétlenségét egy harmadik atomerőmű-technológiában érdekelt cégük, a Mitsubishi kudarca teszi teljessé. Még tavaly novemberben adta hírül először a Nikkei, hogy a Mitsubishi Heavy Industries minden partnerével együtt kivonul Törökországból, mert "nem sikerült előre lépniük" az atomerőmű építéséről szóló terveikkel. A 2013-ban kötött megállapodás szerint japán és francia vállalkozások négy reaktort építenek a Fekete-tengernél lévő Sinop városa közelében. A tervek akkor arról szóltak, hogy az első reaktort 2023-ban köthetik majd a hálózatra, de a költségek időközben közel megduplázódtak, és a 44 milliárd dollár már túl soknak bizonyult az amúgy is drasztikusan leértékelődött török líra számára.
Végleg betehet a Brexit az atomerőmű-építésnek
A japán beruházási kudarcok mögött nem a technológia problémákat kell látni, ahogyan az éppen az orosz atomerőmű-építések esetében éppenséggel felvethető. Még csak nem is Fukusima hosszúra nyúló árnyéka okolható, hanem pusztán a pénzügyi racionalitás.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2017-es adatai szerint globálisan mindössze 9 milliárd dollárt költöttek el ténylegesen az új nukleáris erőművek építésére, mivel az energetikai beruházások (már amennyiben azok piaci alapon meghozott döntésekre támaszkodnak) befektetői a néhány éve még érdekes nukleáris projekteket is túl körülményesnek, kockázatosnak és drágának tartják már.
A megnövekedett biztonsági költségek mellett azonban van már egy másik erős érv is: a befektetők azt látják, hogy a megújuló energiaforrások rendszerszintű beruházási méretben is érezhetően váltak olcsóbbá. Míg egy atomerőmű építési költségeinek megtérüléséhez 30 vagy több évig kell várni és a rendszernek teljesítenie kell, a zöldenergiás beruházások – akár hasonló pénzügyi kategóriában is, mint egy atomerőművi projekt – akár egy évtized alatt is képesek megtérülni. (Ahogyan azt korábban, a tavaly novemberi brit szélrekord kapcsán a Napi.hu megírta: az új offshore szélenergia költsége olyan látványosan lecsökkent, hogy már most olcsóbb, mint az új gáz- és nukleáris beruházások).
További részletek: "Fel kell hagynia megszállottságával"
Kapcsolódó anyagok:
