Mit is kaptunk a rómaiaktól? Az elég híres jelenet a Brian élete című filmből jutott eszembe a napokban amikor egy videót láttam a LinkedIn platformon. Mit is tett értünk a természet és miért is kellene ezzel foglalkoznunk? (persze egy másik bejegyzés keretében érdemes lenne azzal is foglalkozni, hogy vajon miért kellene bármit is tennie a természetnek az érdekünkben, és miért nem tudjuk mondjuk csak saját szépsége, jelenléte miatt szeretni, értékelni a természetet).
Május 12-én aztán több híroldalon is megjelent egy cikk egy izlandi technológiai megoldásról, egy szén-dioxid szivattyúról, ami évi 36 ezer tonna CO2 kiszűrését teszi majd lehetővé a levegőből, ami 8000 autó átlagos éves kibocsátásának felel meg. Az egyik cikk szerint a cég vezetői nem árulták el a költségeket, de egy durva kalkulációt adtak újságírói kérdésre:
- 2024-ben (jelenleg) a költségek megközelítik a tonnánkénti 1000 dollárt (357 ezer forintot)
- 2030-ra tonnánként 300 dollárra (107 ezer forintra)
- 2050-re pedig 100 dollárra (35,7 ezer forintra)
kívánják csökkenteni. Ehhez képest az EMBER carbon tracker ábrája szerint 2024. Május 15-én a kibocsátási egységek ára az EU-ban 69,46 EUR volt. Érdekes látni, hogy a tényleges kereskedési ár milyen távol van attól amennyibe az kerül, hogy technológiai módszerrel kivonjuk a CO2-t a légkörből és tartósan megkössük. Úgy tűnik valóban érdemes lenne azon elgondolkodnunk – már csak közgazdasági szempontok miatt is -, hogy jobb és olcsóbb lenne csökkenteni a kibocsátást (kevesebbet fogyasztani) és természet alapú megoldásokra fektetni a hangsúlyt (például védeni az erdőket, amit nem csak tárolják a szenet, de ki is vonják a szén-dioxidot a légkörből).
Utóbbi javaslathoz kapcsolódóan május 15-án jelent meg több külföldi híroldalon, hogy amerikai és kanadai kutatók vizsgálata szerint egy 170 bölényből álló csorda segíthet majdnem 43000 gépjármű éves CO2 kibocsátásának tárolásában. A kutatók szerint, akik a romániai Țarcu-hegységbe visszatelepített szabadon élő európai bölényeket vizsgálták, az állatok legelés közben serkentik a növények növekedését és növelik a talajban tárolt szén-dioxidot. Vagyis a 170 egyedből álló csorda, majdnem 5,5-szer hatékonyabb mint az Izlandon üzembe helyezett technológiai megoldás.
Közgazdasági értelemben a bölények annyi munkát végeznek ami 198 millió amerikai dollárnak felel meg. Gondolom a tulajdonosok akiknek a földjén jelenleg legelnek az állatok ennek az összegnek a töredékéből gazdálkodnak. Gondoljunk csak bele milyen érdekes lenne ha az EU Közös Agrár Politikájának keretében a jövőben azt a gazdálkodót és föld tulajdonost jutalmaznák, ha valaki a szén-megkötésről gondoskodik. Vagy ha a nemzeti parkjaink költségvetését a jövőben ahhoz igazítanák, hogy milyen mértékben járulnak hozzá a megkötött szén hosszú távú tárolásához és a légköri CO2 kivonásához. Gondolom az egyik legjobban fizetett munkahely a nemzeti parkoknál lenne ebben az esetben és nem azoknál a fejlesztőknél, akik például a Balaton mentén napról-napra egyre több zöldfelületet burkolnak le.
Nyitókép: Bialowieza Nemzeti Park – fotó Gregoire Dubois
