Nagy sikerrel zajlott le október 3-4-én az MTA Humán Tudományok Kutatóházában a “Forests in the EU – Seeing the forest behind the trees” című nemzetközi konferencia, amit a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége a Civil EU Elnökség programsorozat keretein belül szervezett.
A konferencia végén a konferencián elhangzott előadások (első nap és második nap) alapján nyilatkozatot adtunk ki, amiben az EU és a magyar kormány számára javaslatokat fogalmaztunk meg. Egyik legfontosabb üzenetünk, hogy a tagállamokban az állami erdők aránya elég magas ahhoz, hogy komoly szociális és gazdasági nehézségek nélkül az EU erdeinek 15%-át fokozottan védhessük.
Az előadások témái voltak: az erdeinket érintő uniós szabályozások, rewilding (visszavadítás) projektek bemutatása, őshonos és öreg erdők védelme, a biomassza megújulásával kapcsolatos kérdések, az EU megújuló energia irányelvének negatív hatásai, az erdők szerepe a biodiverzitás és a klímaváltozás szempontjából, erdei ökoszisztéma szolgáltatások értékelése és meghatározása, erdő monitoring rendszer ajánlások, egy svéd monitoring esettanulmány bemutatása, az EU-s erdő monitoring törvény, a magyar erdők állapota, az állampolgárok jogai az erdők védelmében. A konferencia első napján már lehetett tudni, hogy az Európai Bizottság javasolta, hogy egy évvel halasszák el az erdők irtásának megállítását nagyban segítő, idén decemberben bevezetni kívánt EU Deforestation Regulation nevű szabályozást (erről hír erről hír itt), ami olyan termékek EU-s piacra jutását korlátozta volna, amiknek az előállítása erdőirtással jár (pl. kakaó, kávé, szója, pálmaolaj, fa, gumi és szarvasmarha), így a helyszínen erről is szó esett.
A konferencia három legfontosabb üzenete:
- Az állami erdők mintegy 40%-os aránya az EU-n belül lehetőséget nyújt arra, hogy az erdei ökoszisztémák 15%-át fokozott védelem alá helyezzük
- Az elsődleges erdei biomassza energetikai felhasználása a jelenlegi EU-s szabályozások miatt növekszik, ami komolyan veszélyezteti erdeinket
- Az Európai Bizottság tudománytalan javaslata a farkas védettségi szintjének csökkentésére veszélyes precedenst teremthet, nem tudhatjuk melyik faj vagy akár élőhely lehet a következő célpontja a rövid távú politikai haszonszerzésnek
Erdők és az EU jogalkotás
Elsőként az Európai Bizottságban harminc éves tapasztalattal rendelkező Marco Onida jelentkezett be online a konferenciára, hogy bevezetőt tartson az erdőket érintő EU-s politikai színtérről, “EU policies impacting our forests” címmel. Onida jelenleg az EU Környezetvédelmi Főigazgatóságának (Directorate-General for the Environment, DG ENV) erdős csoportjának a vezetőjeként az EU Erdő Stratégiájának (EU Forest Strategy) végrehajtásával, ezen belül a legutóbbi, az erdő monitoringról szóló jogalkotási javaslattal (2023. november) foglalkozik. Számos olyan jogszabály van az EU-ban, ami az erdők szabályozását érinti, amelyek négy fő csoportba oszthatók: természetvédelem, klímapolitika, információ hozzáférés és biogazdaság (kép 1).
Az erdők kérdése azért nehéz, mert nagy eltérések vannak a tagállamok erdőit érintő problémák között, több kérdésben nehéz általánosítani, mégis védeni kell őket. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az erdőkkel kapcsolatos kérdések nem tisztán tagállami hatáskörbe tartoznak, amiről Európai Bírósági ítélet is született. Az összes erdőre igaz, hogy az ellenálló képességének az alapja a biológiai sokféleségben rejlik, erre pedig a klímaváltozáson kívül a biomassza igény növekedése is egyre nagyobb veszélyt jelent. Marco Onida négy fő témát jelölt meg, ami a jövőben meghatározó lesz: összehangolni az erdőkből származó termékek forgalmazását az erdővédelemmel, a biogazdaság (bioeconomy) vitája, az erdőgazdálkodásnak többfunkciósságot kell tükröznie és fontos a tudás alapú monitoring. A szakember szerint a jövő nagy megoldandó vitája az is, hogy az externáliákat (külső gazdasági hatás, pl. légszennyezés az autóiparban) senki nem fizeti ki. Sajnálatát fejezte ki azért, hogy pénzügyi szempontból a környezetvédelem az EU-ban is mindig a legalacsonyabb prioritás.
Michal Wiezik, aki jelenleg az Európai Parlament Renew pártcsoportjának tagja, és második parlamenti ciklusát kezdte idén, végzettsége szerint ökológus. Beszédének témája az EU elmúlt és következő 5 éves ciklusának erdőket befolyásoló jogalkotási folyamatairól beszélt (“EU legislative processes linked to forests in past 5 years and in the coming period”).
Tanulságos volt hallgatni, hogy véleménye szerint az egyik legnagyobb probléma a jelenlegi jogalkotásban a tudományos eredmények felhasználásának kis mértéke. Arra kérte a konferencia résztvevőit, mind a tudományos mind a civil szféra képviselőit, hogy minél hatékonyabban juttassák el a döntéshozókhoz az erdők állapotával és erdők faanyagon túli hasznát, szolgáltatásait bemutató kutatási eredményeket. A képviselő úgy vélte, hogy amennyiben a tudományos eredményeket a jogalkotók figyelmen kívül hagyják akkor erre a szavazó polgárok figyelmét fel kell hívni. Arra kérte a civil szervezeteket, hogy kövessék nyomon az Európai Parlamenti szavazásokat és hívják fel a figyelmet arra, hogy az egyes képviselők hogyan szavaznak az erdőket is érintő kérdésekben.
Beszédének végén Michal Wiezik is visszatért az EU Deforestation Law hatályba lépésének elhalasztására és a farkas védelmének csökkentésére. Véleménye szerint mindkét kérdésben a tudományos eredményeket figyelmen kívül hagyó javaslatok kerültek a döntéshozók asztalára. Véleménye szerint a farkasok kérdése nagyon aggasztó, mert veszélyes precedenst teremt arra, hogy a jövőben bármely védett faj (megemlítette a barna medvét és a hiúzt) védettségi szintjét politikai haszonszerzés miatt csökkentsék, míg ezek a fajok az ökoszisztéma ellenálló képessége miatt nagyon fontosak.
Végül azt javasolta a résztvevőknek, hogy fontolják meg egy úgynevezett European Citizen Initiative (Európai Állampolgári Kezdeményezés) indítását, amely kifejezetten az erdők állapotának és a fokozott védelmük elősegítése érdekében indulhatna. Az állatvédelem területen sikeres 6 hasonló kezdeményezést hozta fel pozitív példaként.
Tűzifa felhasználás mint az erdőket veszélyeztető tényező
Szajkó Gabriella a Corvinus Közgazdaságtudományi Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának (REKK) tudományos főmunkatársa “The role of forest biomass in our energy mix”, “Az erdei biomassza szerepe energiamixünkben” címmel tartott előadást, ami innen letölthető.
Az EU-ban 2004 óta 18%-kal csökkent az ipari energiafelhasználás, addig az elsődleges, szilárd biomassza (azaz, kivágott fa) felhasználása az ipari szektorban legalább 32%-kal nőtt (ugyanez a háztartásokra nézve 8% csökkenés és 33% növekedés). Tehát az európai erdők kitermelése fokozódik, és hiába lenne más megoldás az energiaigény fedezésére (megfelelő energiamixek), a tendencia nem ebbe az irányba mutat. Ez azért nagyon veszélyes, mert az erdei biomassza (rönkfa) nem egy korlátlanul rendelkezésre álló megújuló energiaforrás: megkérdőjeleződött már a megújuló volta és a klímasemleges volta is.
Szajkó Gabriella szerint a szilárd biomassza iránti fokozódó igény az alábbi EU-s irányelveknek tudható be: a biomassza-égetés szén-dioxid-leválasztással és -megkötéssel (Biomass Energy with Carbon Capture and Storage, BECCS) projektek (REPower, FF55), (erről többet itt olvashat), az EU ipari szén-dioxid-gazdálkodási stratégiája (EU Industrial Carbon Management Strategy), az EU széneltávolítási tanúsítási keretrendszer (EU Carbon Removal Certification Framework, CRCF) és a megújuló energiaforrások irányelv (Renewable Energy Directive, RED). A kutató szerint több BECCS-támogató intézkedés is van előkészületben, pedig semmilyen támogatási rendszert nem szabadna indítani addig, amíg a biomassza-kínálati és -keresleti statisztikák közötti szakadék meg nem szűnik.
Mary S. Booth, az amerikai székhelyű Partnership for Policy Integrity civil szervezet igazgatójaként az erdőkkel és éghajlattal kapcsolatos tudományos és érdekképviseleti munkát irányítja, illetve tudományos és politikai támogatást nyújt több száz aktivistának, kutatónak és döntéshozónak világszerte. “Sustainability is a Carbon Con“/ “A fenntarthatóság egy szén-átverés“ címmel arról tartott előadást, hogy hogyan erősítsük meg a megújuló energiáról szóló irányelvet (a diák megtekinthetők itt).
A “megújuló” energia legfőbb forrása a fa, aminek erőművekben való égetésekor sokszor azt lehet hallani kifogásként, hogy csak a “zöldhulladékot”, nyesedéket égetik el, nem vágnak ki miatta fákat. Ez nem igaz, ezt Mary Booth külföldi példákkal szemléltette.
Egyik felvetése, hogy az EU a klímacéljainak elérését elsődlegesen széndioxid-elnyelési technológiákkal szeretné elérni. Ezzel az egyik probléma, hogy a rendelkezések nem biztosítják, hogy az erdei biomasszát azokra a régiókra/országokra korlátozzák, ahol a növekedés meghaladja a kitermelést (vagyis kritériumaik még a fenntarthatóság hamis koncepcióját sem teljesítik), az EU-s RED (megújuló energia irányelv) fenntarthatósági követelményei nem foglalkoznak a CO2-hatásokkal.
A szakember lelkesítő előadásának fő üzenetei, hogy a politikai döntéshozókat fel kell világosítani a biogazdaság tényleges hatásaival kapcsolatban, hogy a fák kivágása, elégetése és a szén földalatti tárolása NEM okoz „negatív” kibocsátást, ezek nem vonják ki a CO2-t a légkörből, és ebből adódóan vegyenek vissza a biogazdaság támogatásából.
Mit mutatnak a tudományos kutatások
Stefan Kreft, aki a németországi Naturwald Akademie kutatóintézet munkatársa és a Society for Conservation Biology szakpolitikai bizottságának régi tagja, “Improving the state of forests as a response to the intertwined biodiversity and climate crisis” címmel tartott előadást. Előadásának bevezetőjében kiemelte, hogy a klíma és biodiverzitás védelmi szakpolitikai intézkedéseknek össze kell kapcsolódniuk, hiszen a két válság (klímakatasztrófa és fajok kipusztulása) nem elválasztható egymástól.
Bemutatta az intézete által Németország területére kidolgozott három erdőgazdálkodási modell közötti különbségeket. A három modell az alábbi volt: hagyományos (jelenleg folytatott) erdőgazdálkodás, növekvő fakitermelési intenzitás (ami a biogazdaságból következhet), erdő jövőkép, amelyben csökken a fakitermelés, előtérbe kerülnek az egyéb ökoszisztéma szolgáltatások és növekszik a fokozottan védett erdőterületek aránya). A kutatási eredményei alapján a harmadik modell segítheti elő az erdőkben megkötött szén mennyiségének növekedését, és bár a kitermelt faanyag mennyisége csökken annak minősége jobban eltolódik az ipari rönk irányába.
Előadásának második felében a német modell európai szintű megvalósításának lehetőségéről beszélt. Kiemelte, hogy sajnálatos módon 2000 és 2018 között az elsődleges faanyag energetikai felhasználása 47%-kal növekedett. Ezt meg kell állítani és intézetének kutatási eredményei szerint célszerű lenne az erdőkben megkötött szén mennyiségét növelni. Jelenleg az erdei növekmény 77% kerül kitermelésre. Ha ezt 50%-ra csökkentenék az energetikai felhasználás csökkentése révén, az EU erdeiben megkötött szén mennyiségét a duplájára lehetne növelni.
Sarah Carter a World Resources Institute európai irodájának munkatársa, aki a “Global Forest Watch and EU forest monitoring needs” című előadásában a Globális Erdőfigyelő európai alkalmazási lehetőségeit mutatta be, magyar példákat is felhasználva. Előadásának elején hangsúlyozta, hogy a műholdas adatok akkor a leghasznosabbak, ha azokat terepi információkkal kiegészítik és megerősítik. A jelenlegi módszerek kombinációja segíthet minket abban, hogy jobban megismerjük erdeink állapotát, ami az erdők állapotának javításának elengedhetetlen eleme.
Előadásának érdekes megállapítása volt, hogy Európában a lombkorona veszteség legnagyobb arányban az erdőgazdálkodási tevékenységnek köszönhető. A 96%-os arány messze a legnagyobb a többi régióval összehasonlítva. Ez a megállapítás érdekes párhuzamba állítható az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2021-es az EU természeti állapotáról szóló jelentésével, amely az erdők mindössze 14%-os megfelelő természetvédelmi állapotát szintén az erdőgazdálkodáshoz kapcsolta.
Előadásának nagy részében a World Resources Institute adatbázisaiból kinyerhető adatokat mutatta be, Magyarország példáján keresztül. Sajnos ezeken a képeken is jól látszódott, amit a Nemzeti Földügyi Központ adatai is alátámasztanak, hogy a hazai erdők természetessége eléggé alacsony.
Jövőkép az EU erdeiről
A Forest Defenders Alliance és a Wild Europe Foundation képviseletében Kun Zoltán “Taking a joint strategy for wilderness protection and old-growth forest further in Europe”, címmel tartott előadást (letölthető innen PDF-ben). A vadon fogalma ember által békén hagyott területet jelent, ahol a természet uralkodik. Egy területnek nem feltétlenül a jelenlegi állapota a vadon, de ezt az állapotot újra elő lehet idézni az úgy nevezett “rewilding”, visszavadítás által.
Az erdők helyreállítása és a visszavadítás érdekében paradigmaváltásra van szükség abban, hogy az emberek hogyan tekintenek a természetre. A visszavadított területeknek önfenntartónak kell lenniük, hogy semmilyen vagy csak csekély beavatkozásra legyen bennük szükség. A visszavadítás végső célja, hogy működő, őshonos ökoszisztémákat hozzunk létre, ahol minden szinten a fajok teljes skálája megjelenik.
Kun Zoltán javaslata, hogy az EU erdeinek 15%-át fokozott védelem alá kell vonni (azaz semmi beavatkozás), mert csak így őrizhető meg a biológiai sokféleség és a növények és talajok stabil szénkészletei.
Erről az uniós polgároknak kellene meggyőzni a politikusokat, hiszen a társadalom számára sokkal fontosabb a széndioxid-megkötés, mint a kivágott fa, aminek majdnem felét jelenleg elégetik az EU-ban. Az előadó által idézett számítás szerint az erdők nem-faanyag értéke nyolcszor több, mint a fakitermelés után keletkező haszon. Az előadásában szót emelt az erdők egyik fontos fajának, a farkasoknak a védettségi státuszának gyengítése ellen, hiszen szerinte itt nem “csak” egy fajról van szó: ha egy fajjal megtehetik ezt, akkor ki tudja, melyik lesz a következő, és ez hosszú távon hová vezet.
