Legalább három vízlépcsőre lenne szükség a Duna magyarországi szakaszán ahhoz, hogy a folyó az év jelentős részében korlátozás nélkül hajózható legyen – írta a Magyar Nemzet a Magyarországi Logisztikai Szolgáltatóközpontok Szövetségére hivatkozva.
Jelentős lemaradásban van Magyarország mind a nyugat-európai országokhoz, mind pedig Szerbiához és Romániához képest a Duna logisztikai célú hasznosíthatósága terén – közölte a Magyar Nemzet szerint a logisztikai szolgáltatóközpontok szövetsége. Pedig a Duna-Rajna-Majna-csatorna révén is adottak a lehetőségek ahhoz, hogy az Északi-tengertől a Fekete-tengerig lehessen hajózni. Bíró Koppány Ajtony, a szervezet főtitkára a lapnak azt mondta, jelenleg a fő problémát az okozza, hogy a Duna felső szakaszain már megvalósult vízlépcsők alatt felgyorsul a sodrás, emiatt egyre alacsonyabb lesz a vízállás. Így viszont a Duna magyarországi szakasza hajózhatóság szempontjából egyre kiszámíthatatlanabbá válik, hiszen a gazdaságos hajózáshoz legalább két és fél méteres merülési szintre lenne szükség.
A szakember szerint megoldást jelentene, ha Budapest felett egy, a főváros alatt pedig két vízi erőművet építenének. Így a kiszámíthatóbb vízállás biztosítása mellett áramtermelésre és a folyón való közúti átkelésre is mód nyílna, a földuzzasztott víz pedig turisztikai célokra lenne alkalmas. A kapcsolódó tárolók kiválóan használhatók az árvíz elleni védelemben, illetve a mezőgazdasági területek elsivatagosodása ellen, valamint az öntözéses növénytermesztési kultúrák elterjedésére is megoldást nyújtanak – fejtette ki a szervezet főtitkára.
– Alacsony vízállás esetén az egységnyi árut két-három fordulóban tudják elszállítani a hajók, ami így nagyban növeli a költségeket, gazdaságtalanná teszi a vízi fuvarozást, és a kibocsátott többlet-kipufogógáz révén nő a környezeti terhelés. Ilyen gondokkal nem kell számolni a Duna egyetlen külföldi szakaszán sem – emelte ki a szakmai szervezet főtitkára, hangsúlyozva: Nyugaton a legkevésbé sem számít ördögtől való gondolatnak a gátakkal történő folyószabályozás. A környezetvédelem szempontjából példának tekintett Németország és Ausztria összesen 38 erőművet és gátat telepített a Dunára, de Franciaország és Hollandia is zsilipekkel tette hajózhatóvá csatornahálózatát. A szakértő szólt arról is, hogy az elmúlt években nagyon komoly fejlesztések mentek végbe a magyarországi kikötőknél: összesen 52 milliárd forint értékben valósultak meg kapacitásbővítések, korszerűsítések, ezek azonban a kedvezőtlen hajózási feltételek miatt nincsenek kihasználva. – A további fejlődést az is megnehezíti, hogy az Európai Unió nem finanszíroz olyan vízügyi fejlesztéseket, amelyekre Magyarország esetében nagy szükség volna; ilyen például a hajóvásárlás, -felújítás és -korszerűsítés. Az EU-hoz való csatlakozásunk előtt még volt lehetőség arra, hogy egyes tagok uniós támogatással korszerűsítsék a hajóállományt. A holland vagy a német folyami fuvarozással foglalkozó vállalatok közösségi finanszírozásból korszerűsítették, fejlesztették flottáikat, ám erre 2004 óta nincs lehetőség. A versenyhátrány lefaragásában így komoly állami szerepvállalásra lenne szükség – fejtette ki Bíró Koppány Ajtony az mno.hu-nak.
Üzleti fogás lenne a Dunára tervezett négy új gát? – Gyanakvók a hazai környezetvédők
A rendszerváltás idején a bős–nagymarosi vízi erőmű épülő betonkolosszusait nevezték a természetvédők Dunaszaurusznak. A zöldeknek hála, a vízlépcsőrendszer hazai része nem készült el, ám a bősi erőmű üzemeltetéséhez még a létező Csehszlovákia Dunacsúnnál önkényesen elterelte a folyamot. A mederáttöltés következtében a Szigetköz jelentős ökológiai károkat szenvedett. Az, hogy miként lehetne orvosolni a bajt – újabb betontömbök építésével vagy nélkülük –, azóta is viták tárgyát képezi.
