Csak azért, mert szelektíven gyűjtöd a hulladékot, még nem vagy zöld. Ha környezetbarát dolgokat veszel, akkor sem.
Skandináv kutatók készítettek javaslatot az Északi Miniszterek Tanácsának (Nordic Council of Ministers), hogy jobb törvényeket hozzanak a fenntarthatóság érdekében. Az alapos jelentés sorra veszi azokat a mítoszokat is, amelyek sokszor rossz szabályozási döntések meghozatalához vezetnek. Az írás ezen kutatás alapján készült.
Nézzük, melyek is ezek a tévképzetek!
„Ha zöld dolgokat vásárolok, az fenntartható” Ez így nem teljesen igaz. Ha összességében kevesebbet vásárolunk, az sokkal fenntarthatóbb, mintha több tonnányi ökotudatos terméket halmozunk fel, amelyekre talán nincs is szükségünk. A lényeg tehát, hogy igyekezzünk minél kevesebbet fogyasztani.
„Ha mindenki tesz egy kicsit, sokat elérhetünk” Nem elég, ha csak egy apró dologra koncentrálunk, például a szelektív gyűjtésre koncentrálunk, és ezzel meg is elégszünk. Ez ugyanis azt az érzést keltheti bennünk, hogy cserébe más területeken „bűnözhetünk”. Nem kell odafigyelnünk arra, hogy mit, mennyit és hogyan fogyasztunk. Az hisszük hogy a mérleg egyensúlyban marad. Pedig nem!
„Ha többet tudunk majd, fenntarthatóbban élünk” Az információ persze nem árt, például az ökocímkék segítenek a termékek közötti eligazodásban, de ez csak egy szempont a vásárlói döntések meghozatalakor. Hatnak ránk érzések, hangulatok, divatok, a közösségi nyomás, piaci szabályok, kényelmi szempontok.
„Ha tudom miért jó nekem a fenntarthatóság, csinálom is” Téves. Ha mindig csak az önérdekünket követjük, nehéz lesz lépni, amikor tényleg kell egy kis áldozat. Például ha csak azért csinálunk környezetbarát dolgokat, mert olcsóbb, nehéz szívvel áldozunk majd többet egy hatékonyabb, de drágább gépbe.
„Fennartható életmód = vissza a fára” Ennek pont az ellentéte igaz. Ha tovább fokozódik az emberek környezetromboló életmódja, valóban bekövetkezhet az ökológiai katasztrófa, és akkor aztán tényleg mehetünk vissza a fára.
„Az emberek birtokolni akarnak, nem közösködni” Számos kutatás, és az együttműködésen alapuló szolgáltatások, például lakás- vagy autómegosztás sikere is bebizonyította az ellenkezőjét. Az emberek nem feltétlenül autóra vágynak, hanem csak kényelmesen szeretnének eljutni A-ból B-be.
