Úgy tűnik, néhány élőlény már meglepően jól adaptálódhat a fosszilis tüzelőanyagok égetése miatt felszabaduló szén-dioxidtól savasodó óceánhoz. Ilyen pl. a lila tengerisün.
Ahogy az óceánok egyre savasabbá válnak, számos tengeri élőlénynek nehezebbé válik a váza felépítéséhez szükséges kalcium kivonása a tengervízből. A tengerbiológusok attól tartanak, ökológiai katasztrófa következhet be, amennyiben az állatokban nem fejlődik ki a hatékonyabb kalciumfelvétel képessége.
Melissa Pespeni amerikai biológus és csapata úgy döntött, megvizsgálja, milyen mértékig képes lépést tartani az evolúció a változó környezettel. Laboratóriumukban lila tengerisünök (Strongylocentrotus purpuratus) lárváit normál és emelkedett savtartalmú vízben nevelték. Meglepetésükre kiderült, hogy a savasabb víz nem hátráltatta különösebben a lárvák vázának fejlődését.
A stabilitás mögött azonban rengeteg genetikai változás rejtőzött. Amikor Pespeni génszekvenálással tanulmányozta a fejlődő állatokat, kiderült, hogy a géngyakoriság mértéke drámaian eltolódott. Különösképpen a növekedéshez, a lipidanyagcseréhez és a sejtekbe áramló és onnan távozó ionok mozgásához kapcsolható gének mutattak több változást a savas körülmények között nevelt sünöknél. A gének említett típusai segítik a sejteket, hogy megbirkózzanak a savasabb környezettel. Mindez arra mutat, hogy a változások a természetes szelekció eredményei.
Pespeni szerint, ha egy élőlénytől ilyen mértékű adaptálódást várnánk, akkor a lila tengerisünre gondolnánk elsőként, mivel rendkívül változatos környezetben fejlődött ki. A sün Észak-Amerika csendes-óceáni partjai mentén él, ahol gyakran tapasztalja meg a mély óceánból érkező, szén-dioxid-tartalmú feláramlásokat. A korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy a sünöknél szokatlanul magas a genetikai változékonyság szintje, Pespeni vizsgálata pedig azt jelzi, hogy az evolúció gyorsan ki tudja választani ama génvariánsokat, melyek a savasabb körülményekhez való adaptálódáshoz szükségesek – mondja Jennifer Sunday, kanadai kutató.
Tavaly német szakemberek hasonló adaptációt dokumentáltak egy egysejtű algánál. Egyelőre azonban nagy kérdés, mely más fajok tudnak elég gyorsan fejlődni ahhoz, hogy lépést tartsanak az óceáni savasodással.
