Kína hosszú évekig volt a világ szemetese, mielőtt 2018. január 1-től betiltotta a külföldi országok által újrahasznosításra küldött, nem ipari hulladék importját. 1988 óta a világ műanyag hulladékának – üdítős palackok, szatyrok, stb. – nagyjából a felét küldték Kínába, de a tiltás óta az országoknak maguknak kell gondoskodniuk a szemétről.
A New York Times szerint ez az Egyesült Államokban már óriási problémákat okoz. Egy új tanulmányban most ki is számolták, hogy az elmúlt közel harminc évben mennyi műanyaghulladékot fogadott be Kína, és mennyivel kell elbírnia a világ többi országának, ha a tiltás érvényben marad. A Science Advances kutatása szerint 2016-ban 14,1 millió tonna műanyagot exportáltak a világon, ami 817 százalékos növekedést jelent az 1988-as adatokhoz képest. Ennek a háromnegyede egyenesen Kínába került.
Az új kínai rendelet értelmében a tanulmány szerint 111 millió tonna műanyaghulladék marad a világra 2030-ig, és a Kínában kiépült feldolgozóipar nélkül nehéz elképzelni, mit kezdenek majd vele. A jelenlegi forgatókönyv szerint a nyugatra maradó hulladék egy részét más ázsiai országok (Indonézia, India, Malajzia, Vietnam) veszik át újrahasznosításra, de ezek együttesen sem képesek azzal a hatékonysággal kezelni a műanyagot, mint Kína.
2016-ban az öt legnagyob műanyagexportőr ország az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Mexikó, Japán és Németország volt Kína irányába, Amerika például a műanyaghulladéka 56 százalékát küldte egyenesen Kínába, míg további 32 százalék Hongkongba került, ahonnan nagy százalékban viszik a hulladékot tovább Kínába. A maradék 12 százalék is többek közt olyan országokba került, mint Mexikó, amely szintén Kínába küldte a műanyagot.
A QUBIT által idézett Jenna Jambeck, a Georgiai Egyetem professzora, aki a tanulmány társszerzője volt, egy közleményben azt állította, hogy a világon valaha előállított műanyagmennyiségnek mindössze 9 százalékát hasznosították újra, a többi szemétlerakókban vagy a természetben hever. Ezért szerinte – amennyiben marad a kínai tiltás – nagy, rendszerszintű változások nélkül a fejlett országok hamarosan belefulladnak a saját szemetükbe.
