A rovat kizárólagos támogatója
Illés Zoltánnak, a Fidesz környezetvédelmi exgurujának sikerült összebalhéznia az NFM-mel a Földművelésügyi Minisztériumban. A klímabizniszes cicaharcba Bencsik János is beszállt.
Az Európai Uniós Klímaadaptációs Platformja a múlt héten tartott Budapesten egy ágazati döntéshozói (= politikusoknak tartott) fórumot. A cél az volt, hogy az éghajlatváltozással és az ahhoz való alkalmazkodással foglalkozó szakemberek, kutatók bemutassák kutatási eredményeiket, felhívják a döntéshozók figyelmét a legégetőbb kérdésekre, fejlesztési irányokra. Szakmai érvek meghallgatása, egyeztetés, konzultáció, érintettek találkozása, egymás szempontjainak megismerése, avagy Mari nénit is megkérdezzük arról, hogy mit szeretne.
Az LMP képviselőinek 20%-a, azaz egy fő vett részt az ülésen. Sallai Róbert Benedek el is mondta, hogy baj van, baj van és baj van, muszáj fejleszteni a vidéket, mert amúgy miről beszélünk itt ebben az országban, és ő ezt addig mondja, míg végre tényleg történik már valami.
Illés Zoltán ex-államititkár beharangozójában felvázolta, hogy a rendezvényt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) nem volt hajlandó befogadni, és csak a Földművelésügyi (RIP Vidékfejlesztési) Minisztériumban sikerült megrendezni. 2010-ben a Környezetvédelmi Minisztérium felszeletelése/megszüntetése után ebbe a két minisztériumba szórták szét a témákat. A klíma- és energiaügy ment az NFM-be, a VM-be pedig a környezet -, és természetvédelem. Illés Zoltánt ide nem engedték vissza államtitkári székbe idén júniusban. Illés beköszöntőjében – immár vígan és felszabadultan, hiszen az államtitkári szék már úgyis elúszott – alázta Hízó Ferenc Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Fejlesztés- és Klímapolitikáért, valamint Kiemelt Közszolgáltatásokért Felelős helyettes államtitkár májusi performanszát az EU környezetvédelmi minisztereinek tanácsülésén Athénban, ahol Hízó kijelentette, hogy a magyar állam magasról tesz a klímapolitikára. Illés azt is hozzátette, hogy ő ugyan nem szavazott a paksi atomerőmű bővítésére, inkább kiment a teremből.
Ettől azért nem esünk hanyatt. Ahogy Bencsik János sem, aki számon kérte Illésen, hogy ha ennyire nem tetszett neki az elmúlt négy év, akkor miért nem mondott le. Persze Bencsik Jánostól sem esünk hanyatt. De rejtőzött a fórumon még egy-két érintett szakpolitikus.
Felállt egy fiatal hölgy az NFM Klímafőosztályáról. Sinkó Márta, a Klímanagykövetség Egyesület pártoló tagja robothangon közölte, hogy szeretné tolmácsolni az NFM hozzáállását a témához. Előkapott egy papírt, és felolvasott egy . feltehetőleg a sajtóosztályon megírt – szöveget. Egy jó pártkatona magabiztosságával hadarta: a magyar választópolgárok jobboldali pártot választottak, ezzel felhatalmazva őket, hogy a versenyképességet és az iparfejlesztést helyezzék a környezetvédelem elé. Ezután hosszas magyarázat következett az NFM és az NFM Éghajlatpolitikai Főosztályának elképesztő taktikai húzásairól, ami szerint a magyar kormány még soha jobban nem fogta ki a szelet az egyszerre fújó nyugati és keleti szélből. Minden résztvevő szeme kikerekedett, és kicsit halovány arccal meredtek az előadóra. Az NFM Klímapolitikai főosztályát szintén egy Klímanagykövet vezeti, Lukács Ákos személyében, akit 2012-ben neveztek ki. Végre egy szakmai konferencia, ahol izzik a levegő.
Paradicsom sajnos nem volt
Volt viszont kidudorodó halántékér Illés homlokán, amint visszaragadta a mikrofont, számon kérte a kollegina végzettségét, és visszafogott üvöltéssel közölte, hogy ne beszéljen baromságokat. A hölgy ruháját elfelejtette megdicsérni, viszont már az is kommunikációs szintugrás a politikai beszédben, hogy nem a teljes embert minősítette, hanem csak a mondandóját.
Az, hogy az NFM szerint a választók hatalmazták fel a kormányt arra, hogy fütyüljön a klímaváltozásra, eleve érdekes: a Fidesz a nem létező választási programjában egy szót sem írt a környezetvédelemről és arról, hogy azt mennyire tartja fontosnak – arról nem is beszélve, hogy egy szakállamtitkárnak vajon milyen politikai felhatalmazása van. A versenyképesség és az iparfejlesztés, valamint a környezetvédelem egymással való szembeállítása pedig talán a nyolcvanas években volt utoljára rendben fiatal közgazdászprofesszorok szájából. 2014-ben nincs rendben, ha ilyet mond (olvas fel) egy fiatal szakember. Nem luxi napelemes autókról beszélgetünk, hanem a túlélésről.
